15. fejezet: Weekend NO1

Először is nagy bocsi, amiért tegnap nem került fel. Ez csak is a hülyeségemre fogható, ugyanis elfelejtettem, hogy péntek van és frisselnem kéne. :D
Most viszont hoztam, lehet olvasni és persze a komikért sem haragszom meg!:)
Puszi, Lady


- Ez valami vicc? – fordultam vissza feléjük kétségbeesetten.
- Ugyan Stew…
- Ezért kinyírlak titeket! - vágtam hozzájuk, de nem úgy tűntek, mint akik nagyon megijedtek. Inkább mosolyogva a felénk közeledő Robra néztek.
- Sziasztok – köszönt nekünk, mikor oda ért. A két áruló kórusban zengte, nagy boldogan a választ, még én csak halkan elmotyogtam egy „helló”-t.
- Akkor mehetünk is – csapta össze a tenyerét vigyorogva az első számú áruló, Jerry. Boldog pillantás helyett azonban, csak egy gyilkosat kapott tőlem cserébe.

Magamban pufogva másztam be a hátsó ülésre, és már meg sem lepődtem, mikor Nikki közölte Robbal, ha nem bánja, Ő ülne előre, mert mindig hányingere van hátul. Csodálom, hogy nem szakadt rá a mennyezet, ettől a hazugságtól, ugyanis pontosan tudtam, hogy semmi ilyen problémája nincs.
Rob mosolyogva mászott be mellém, amit igyekeztem viszonozni. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, vagyis egészen addig, míg meg nem álltunk egy benzinkút parkolójában. Nikki és Jerry bementek, hogy vegyenek valami kaját, én pedig kint maradtam Robbal, hogy rágyújtsak. Éppen hogy csak becsuktam a kocsi ajtaját, máris mellettem termett.

- Miért kerülsz három napja? – szegezte nekem a kérdést. Hírtelen megnémultam, majd jobban átgondolva a helyzetet maradtam a kegyes hazugság megoldásnál.
- Nem kerüllek – füllentettem, szemrebbenés nélkül és beleszívtam a cigimbe.
- Dehogynem – sóhajtotta feszülten. – Mióta a wc-ben… szóval azóta, hogy majdnem… - kerestek a szavakat zavartan, de nem igazán találta. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd ránéztem.
- Kösz, hogy eszembe jutattad. Már éppen kezdtem elfelejteni, hogyan ajánlottam fel a szolgáltatásaimat. Már kezdek olyan lenni, mint egy profi hivatásos – nyögtem. Még mindig szégyelltem a dolgot. Rob viszont csak meglepetten nézett rám.

- Kristen, te…
- Hagyjuk! – szakítottam félbe, és el is fordultam, hogy ne kelljen ránéznem. Percekig szívtuk a ciginket néma csöndben, mire végül megszólalt.
- Féltem, hogy ez lesz – sóhajtotta halkan, egész közelről.
- Mi? – kérdeztem vissza, majd felé fordultam. Jól sejtettem, ott állt egészen előttem.
- Ez… - kezdett bele tétován, de annál határozottabban folytatta. – Hogy nem tudjuk majd kezelni. Hogy nem tudunk majd normálisan viszonyulni egymáshoz, hiába tűnt úgy azon a reggelen, hogy minden a régi – még közelebb jött, majd megsimította az arcom. Elhúzódtam.
- Rob, ez nem… - kezdtem volna, de közbe vágott.

- Látod, erről beszélek. Régen simán megsimogathattalak, természetes volt, de most elhúzódsz – mondta csalódottan. – Elbasztuk… de szó szerint! – ezen nem tudtam, nem felnevetni, ahogy Ő is elvigyorodott.
- Miért? – kérdeztem, de igazából nem tudtam pontosan mire is értettem. Talán úgy az egészre.
- Mert túl jó volt, túlságosan élveztük mind a ketten, és nem bírjuk elfelejteni. Nem tudunk, nem arra gondolni, hogy még akarjuk. Már nem csak azt látjuk a másikban, amit az elején… - felelte természetesen, mintha ez lenne a legnyilvánvalóbb dolog a világon.

Igaza volt, én kétségkívül nem azt látom már benne, mint egy hónapja, hiszen szerelmes vagyok belé. De Ő…Azt mondta túlságosan élveztük, vagyis többes számot használt. Eddig is tisztában voltam vele, hogy jó volt neki, de más hallani a szájából. És akar… Nyilván, hiszen férfi, én meg semmiképpen sem rossznak neveztető nő. Egy olyan nő, akivel már tudja, hogy jó a szex, vagyis nyilván vágyik még rá…Nem tudom, ez már túl sok és homályos nekem.
- Mi lesz most? – kérdeztem kínos mosollyal az arcomon. – Én nem akarlak elveszíteni. Menni fog, csak erősebben kell próbálkoznunk – folytattam kicsivel kétségbeesettebben. Neki barátnője van, vagyis a barátság marad nekem. Ez is elég, csak a közelében lehessek.

- Gyere ide – nyújtotta felém a kezét. Megfogtam, és hagytam, hogy magához öleljen. Olyan jó volt újra közel lenni hozzá. Fejem a mellkasára hajtottam, mélyen beszívtam az illatát, miközben kezei lágyan cirógatták a hátam. – Hidd el, nem szabadulsz meg tőlem – szinte láttam magam előtt, ahogy mosolyog, miközben arcát a hajamba temeti.
- Nem is akarok – öleltem magamhoz még szorosabban, ha már itt van, kihasználom az alkalmat alapon. Legszívesebben így maradtam volna örökre, de a két istencsapása, most is a legjobb pillanatban érkezett.

- Bocsi galambocskák, de ideje indulni – vigyorgott Jerry, mire sóhajtva elengedtem Robot. Természetesen Nikki és Jerry feje hihetetlenül elégedett volt, miközben elsétáltam mellettük.
Örültem, hogy ott volt a kocsiban mellettem Rob, és nem tudtak neki állni azonnal faggatózni. Túl hamar ittam a medve bőrére, ugyanis alighogy abbahagytam Robbal, az újra fesztelenné vált beszélgetést, már rezgett is a telefonom. Nem hittem volna, hogy Nikki idáig merészkedik…
Végre, már azt hittem sosem dugultok be. Amúgy nagyon örülök, hogy minden rendben köztetek. Tényleg, most hányadán is álltok? – elfojtottam egy mosolyt, miközben azon törtem a fejem, hogy válaszoljak, vagy legyek szemét és ne reagáljak, ezzel húzva az idegeit. Végül rájöttem, hogy valószínűleg addig írogatna nekem, még úgyis elérné amit akar.

Barátok vagyunk. Mielőtt kiakadnál, figyelmeztetlek, hogy együtt találtuk ki, hogy nem rontunk ajtóstól a házba. Most megy miden a terv szerint, én maradok a barát, és várjuk, hogy észhez térjen! – pötyögtem neki vissza.
Jó, ez így tetszik. De ne fogd vissza magad, Stew. Tudatosítanod kell benne, ha csak óvatosan is, hogy ki a megfelelő számára. Akár rámenősebb is lehetsz néha! :P Te leszel a csábos barát… - jött az újabb üzenet. Eddig nem gondolkodtam el pontosan azon, hogyan is fogom ezt az egészet csinálni, az ilyen tervszövésekben nem vagyok jó. Pedig néha ravasznak kell lenni, ha az ember ennyire akar valamit, főleg ha a szóban forgó egyén, valaki más barátja. Egy könnyebbség azért volt a dologban. Rob nem szerelmes Ninába, vagyis elvileg nem lehet nehéz dolgom. Persze, lehet az is, hogy csak elsőre tűnik könnyűnek.

Mindenesetre most már biztos voltam benne, hogy végigcsinálom, ha törik, ha szakad. Robot akarom, és ha lassan is, de meg fogom szerezni.
Ne félts! ;) – válaszoltam neki mosolyogva. Erre már csak a visszapillantó tükörben váltottunk egy cinkos mosolyt, amit szerencsére Rob nem vehetett észre, ugyanis Ő is a telefonjával volt elfoglalva. Azt említenem sem kell, hogy majd szét vetett az ideg, ha arra gondoltam, hogy valószínűleg éppen Ninával sms-ezik.

Hamarosan meg is érkeztünk, egy csendesnek tűnő kis hegyi városkába. Viszont, találgatásaimmal ellentétben, nem álltunk meg egy motel előtt, hanem tovább haladtunk, míg el nem értünk egy kihalt utat. Annak az elején lekanyarodtunk, és egy parkoló félébe hajtottunk. Csak aztán vettem észre, hogy egy óriási szálloda áll a parkoló mögött.
Miután megálltunk, kiszedtük a csomagokat és beléptünk az épületbe. Gyönyörű volt. Jerry a recepcióra ment, elintézte a regisztrációs dolgokat, majd miután végzett, elindultam a liftek felé.

- Ácsi! – torpantam meg a hangjára. – Nem itt vagyunk, aranyom. Én a hátsó részen lévő kunyhókból foglaltam le – mosolygott. Robra pillantottam, de Ő is csak értetlenül nézett Jerryre, tehát erről Ő sem tudott. Nem úgy, mint Nikki. Vigyorogva indult kifelé, céltudatosan a Jerry által megnevezett helyre. Követtük, egészen addig míg meg nem torpant az egyik mellett. Nem tűnt túl nagynak, két szoba is nehezen fért volna el benne, nem hogy négy. Értetlenül vártam, hogy miért nem nyitja már ki, mire megfordult és a kezembe nyomott egy kulcsot.
- Mi ez? – kérdeztem a kulcsot méregetve.

- Ez a ti szobátok kulcsa – mosolyodott el, félreérthetetlenül. – Te és Rob, abban vagytok – mutatott az övéktől nem messze lévőre. Még jó, hogy háttal álltam Robnak, így nem láthatta, hogy diadalittas mosoly kúszik az arcomra.
- Köszi – mondtam, mintha csak a kulcsra érteném, és Rob felé fordultam. Szó nélkül követett, egy percig sem ellenkezett.
Belépve a házba tudatosult bennem, hogy elég kicsit. Egy nappali volt benne, rögtön ahogy beértünk, konyhával, majd két ajtó. Az egyik nyitva volt, így jól láttam, hogy ez a fürdő. Leraktuk a csomagokat, majd Robbal a sarkamban kinyitottam a második ajtót. Két ágy volt. Kicsit csalódott voltam…

- Melyik ágyat választod? – fordultam Rob felé.
- Nekem mindegy – vont vállat, és belépet mellettem a szobába. Nekem is az volt, szóval fogtam és ledobtam a cuccaim a hozzám legközelebb eső ágyra, Rob pedig a másikra. Épp kérdezni akartam tőle valamit, de a telefonja hangja megállított benne. Ránézett a kijelzőre, és cseppet sem nagy örömmel a füléhez emelte.
- Szia. Meg… - itt én kijöttem a szobából, hogy kicsit jobban körül nézzek. Igazából már mindent láttam ebben az „óriási” házban, de nem akartam ott lábatlankodni. Néhány perc múlva Rob is megjelent, és nem bírtam a kíváncsiságommal.

- Ki hívott? – érdeklődtem fesztelenül.
- Nina – felelte.
- Nem volt csalódott, amiért eljöttél velünk? – kérdeztem, finoman érdeklődve a Ninához fűződő kapcsolata iránt.
- Nem – mondta, majd hozzá tette: - Nem vagyunk összekötve. – Hát igen, sajgó szívemnek ez a válasz igen csak tetszett. Nem úgy hangzott, mint egy szíve nője felé elkötelezett férfi. Nekem pedig hihetetlen elégedettséget okozott a tudat.
- Átmegyek, megkérdem Nikkiéket, mit akarnak este – kiabáltam be a szobába, mert még én elégedetten gondolkodtam, Ő elkezdte behordani a dolgokat.
- Jó – szólt ki, én pedig szinte rohantam a szomszédos házba.

- Mit csinálunk este? – kérdeztem, ahogy beléptem.
- Hogy-hogy mit? Ránk is szükség van? – jött ki a háló ajtaján Jerry, vigyorogva.
- Haha. Igen. Szóval? – türelmetlenkedtem.
- Arra gondoltam, hogy vacsorázhatnánk az étteremben. Aztán meg bemegyünk a városba, keresünk egy kocsmát. – Hevesen bólogatni kezdtem, mert a kocsma ötlet nagyon is tetszett.
- Hol hagytad a másik feled. Már abban reménykedtem, hogy az ágyat avatjátok – csatlakozott Nikki is.
- Istenem, de nehéz veletek – ráztam a fejem. – Különben is, nem is francia ágy van, hanem kettő külön – sóhajtottam, mutatva a csalódottságom.

- És? Bőven elég az. Úgyis alatta leszel – vihogott a barátom.
- Vagy fölötte! – tette hozzá Jerry, majd Nikkivel összepacsiztak. Én csak a fejem ráztam.
- Rémesek vagytok. – Mutattam rá a lényegre, majd egy legyintéssel otthagytam a még mindig vihogó párost. Előtte még oda kiabáltam, hogy hétkor találkozunk az ajtó előtt.
- Vacsi, aztán kocsmatúra – léptem be a saját házikónkba.
- Jól hangzik – mosolygott, rám majd lehuppant az ágyra, gondolom, hogy elfeküdjön rajta. Csak egy probléma volt, mégpedig, hogy abban a pillanatban, mikor ráült, az ágy hangos reccsenéssel adta be a kulcsot. Rob pedig, mint egy lukban ült rajta.

- Úristen! Jól vagy? – rohantam hozzá ijedten, hogy megnézzem minden rendben van-e. Az arcán a meglepettséget pillanatok alatt felváltotta a röhögés. Miután megbizonyosodtam róla, hogy rendben van, én is rákezdtem.
- Én igen. Nem mondható el ez azonban az ágyról – nevetett.
- Nem bírt túl sokat. Jó, hogy nem alvás közben történt – nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem.
- És mi van, ha valaki nem csak aludni akar rajta? – vigyorgott, miközben felkelt.
- Annak még mindig ott van a másik ágy – jelentettem ki természetesen, holott a helyzet nem volt az. Mivel, ahogy Robot felhúztam magamhoz, túl közel került hozzám, és a kezemet még mindig nem engedte el. Ráadásul a párbeszéd is másfelé terelődött.

- Igaz – mondta, majd ellépet tőlem. Döbbenten álltam továbbra is azon a helyen, miközben néztem, hogy kimegy a szobából. Ennyi. Már megint az én fantáziám volt túl élénk, én reméltem túl sokat. Azt hittem a nem aludni rajta, egyfajta felhívás keringőre, ahogy az a válaszomon is meglátszott. Erre Ő mit csinál? Kiszáll… Szóval én akartam félre érteni.
Helyrezökkentettem magam, majd leültem a saját ágyamra, remélve, hogy az nem szakad le. Nem szakadt. Időközben hallottam, hogy a fürdőben folyik a víz, vagyis Rob zuhanyozik. Addig én kikészítettem a ruhám, majd miután kijött – egy szál törölközőben-, bemenekültem a fürdőbe. Félő volt, hogy ráugrom.
Én is gyorsan letusoltam, majd, hogy kicsit az Ő kedélyei is fel legyenek borzolva, törölközőben sétáltam ki.

Rob már fel volt öltözve, mikor belibegtem a szobába. Azonnal felém kapta a fejét, és nem is bírta elfordítani egy ideig. Azok a szemek, amikkel végignézett…nem hagytak kétséget. Magamban örvendezve szedtem össze a ruháim, és mentem vissza felöltözni.
Aztán már csak az indulás volt hátra. Mielőtt kiléptünk volna, láttam, hogy a matracot a földre húzta, vagyis csinált magának alvó helyet. Én szívesen felajánlottam volna, hogy aludhat velem, de ezek szerint neki más tervei voltak.
Nikki és Jerry már az ajtó előtt toporogtak, mikor oda értünk. Beültünk a szálloda éttermébe, ahol Rob naivan elmesélte nekik, hogy leszakadt az ágya. A várt hatás nem maradt el.

- Túl hevesek voltatok? – krákogta Jerry, mert közben majd megfulladt a kajájától.
- Semmi ilyesmiről nincs szó – néztem rájuk szúrós tekintettel.
- Még – sütötte el a nap poénját Nikki is, mire tátva maradt a szám. Nem megfontolt lépésekről volt szó? Erre ezek mindent megtesznek, hogy lejárassanak. Robra néztem, de meglepett a reakciója. Az orra alatt somolyogva piszkálta a húsát a villával. Most vagy csak a kretének hülyesége mulattatja, vagy neki is hasonló gondolatok járnak a fejében… Ennek a kivesézésébe nem mentem bele, mert lassan kezd belefájdulni a fejem, hogy mostanában Rob minden reakcióját két oldalról nézem. Inkább elengedtem a fülem mellett az elhangzottakat, és befejeztem a vacsorám.

- Taxival megyünk – jelentette ki Nikki, mikor kimentünk a recepcióra. Eddig azon vitatkoztak Jerryvel, hogy mi lenne a jobb. Saját kocsi vagy taxi. Aztán okosan a taxiban maradtunk, hiszen nem lenne, aki haza vezet.
Ez már a pub-ba való belépésünk után beigazodódott, ugyanis a feles mellé, mindenki egy sört kért kísérőnek. Én a rövidekkel le is álltam, ellenben a két fiúval. Nikki még ivott egyet, mikor a két fiú már a harmadikat rendelte, a második sör mellé.
- Na, ki húzza le előbb? – kérdezte vihogva Jerry, miközben a poharát Rob felé tartotta.
- Ez nem kérdés – nézett vele farkasszemet Rob, majd a poharuk összekoccintása után, lehúzták.

Ezt folytatták egy ideig, Nikki meg én meguntuk, és inkább táncolni mentünk. Nem voltam az a táncos fajta, de most Rob nagyon nem úgy tűnt, mint aki különösebben foglalkozni készül velem. Ezért én is más elfoglaltság után néztem. Éppen csak két szám óta táncoltunk, mikor egy kész simult a csípőmre. Hátrapillantotta, de a szempár, aki farkasszemet nézett velem, nem volt ismerős. Próbáltam magamról levakarni a kezeit, de erőszakosabb volt a kelleténél.
- Úgy látom, nem akar veled táncolni – állt mellénk Rob, pont időben, és elrántotta tőlem a ficsúrt.
- Talán a pasija vagy? – mérte végig Robot cinikusan.
- Ja, szóval húzz el – közölte vele idegesen Rob, majd a biztonság kedvéért még taszított is rajta egyet. Fellélegezve léptem hozzá közelebb.

- Köszönöm – hajoltam a füléhez, hogy jól halja, amit mondok.
- Kicsit fogd vissza magad – simított végig a csípőmön, amibe a lábujjam hegyéig beleborzongtam. – Különben kétpercenként jöhetek levakarni a kanos ficsúrokat – tette még hozzá fintorogva.
- Vagy itt is maradhatsz velem – kulcsoltam kezeim a nyaka köré, közelebb húzva magamhoz. – Akkor egy ficsúr sem fog próbálkozni – zavartan az alsó ajkamba haraptam, miközben vártam a válaszát. Elmosolyodott, majd közelebb húzva magához táncolni kezdett. Örültem, hogy nem utasított vissza, meg annak, hogy újra a karjaiban lehetek.

Pont ezért, ezt hittem leütöm Jerryt, mikor újabb italra invitálta Robot. Ő, pont Ő, aki a nagy összeboronálásunk elsőszámú támogatója. Rob bólintott, én meg mégsem tarthattam vissza. Nikkivel leültünk az asztalhoz beszélgetni, míg a fiúk a bárpultnál ittak.
Fél óra múlva elegünk lett, ezért úgy határoztunk, hogy mi haza megyünk. A bárpulthoz lépve azonban jónak láttuk, ha a fiúk is velünk tartanak, mert már alig álltak a lábukon. Én Robot, Nikki pedig Jerryt támogatta a taxihoz. A háznál elváltunk. Robot a falnak támasztottam, míg én nagy nehezen előkapartam a kulcsot, aztán az ágyig kísértem. Jobban láttam, ha az én ágyamban alszik, nem akartam a matracra tenni.

Persze, ez nem éppen a terveim szerint sült el. Ahogy szerettem volna leültetni, mind a ketten az ágyba zuhantunk, és én Rob fölött kötöttem ki.
- Hmm, ez így tetszik – nevetett, kissé összeakadó nyelvel. Nekem is tetszett, nagyon is, de most cseppet sem volt beszámítható állapotban.
- Gyere, segítek levetőzni – mondtam, miközben próbáltam róla feltornászni magam, de nem ment. Hogy miért? Mert Rob keze szorosan fogott. Ránéztem, de bár ne tettem volna, mert szemei azonnal rabul ejtettek…