19. fejezet: Egyezség

Csajok, itt a következő fejezet. Remélem tetszeni fog… Véleményekre mindig kíváncsi vagyok!:)
Puszi, Lady


Percekig vártam, hogy hozzáfűzzön még valamit, de nem tette. Megelégeltem.
- Jó. Van fél perced a magyarázatra, mielőtt hiszti rohamot kapok – közöltem vele karba font kézzel. Már így is túlteljesítettem magamon, hiszen nem ugrottam a torkának azonnal.
- Nem tudtam szakítani vele – nyögte ki nagy nehezen. Ez volt az a pillanat, mikor úgy éreztem csak külső szemlélőként nézem az eseményeket, és csak egy álom, vagy valami, de nem a valóság.
- Meggondoltad magad? Mégis érzel iránta valamit? – kérdeztem kétségbeesetten, és a könnyek csípni kezdték a szemem. Nem vagyok egy hisztis picsa, de ez már sok volt. Reggel még olyan boldog voltam…

- Nem erről van szó. Had magyarázzam el – sóhajtotta feszülten. Feszülten…még Ő a feszült!
- Hajrá – buzdítottam.
- Nem tudtam vele szakítani, mert reggel sírva jött be az öltözőmbe – kezdett bele. Eddig biztos voltam benne, hogy valami trükkről van szó, de a következő szavai után átkoztam magam, hogy egy percre is megfordult a fejemben hasonló dolog. – Meghalt a nagypapája, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. – Egy pillanatig azt hittem rosszul hallok.
- Jézusom – kaptam a kezem a szám elé. – Ez rémes.

- Teljesen maga alatt van, a jeleneteket valahogy fel tudtuk venni, de az össze szünetben az öltözőjében bőgött. Így nem jöhettem elő a szakítás témával – nézett rám könyörgően.
- Igen, tudom – bólogattam.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem is fogok, de kell egy kis idő. Meg kell várnom, amíg kicsit összeszedi magát, mivel barátként fontos nekem, és ki lenne mellette, ha nem én?! – bizonygatta, de inkább már magának.
- Rob, teljesen megértem. – Fogtam magam és az ölébe másztam, majd arcát a kezeim közé véve mélyen a szemébe néztem. – Sajnálom, hogy idiótán reagáltam, de…

- Nem! Teljesen normális volt a reakciód – húzott magához közelebb.
- És velünk most mi lesz? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
- Tudom, hogy nem etikus ilyet kérnem tőled, de egy ideig még tarthatnánk titokban a dolgot. Nem tudom mit csinálna, ha még azt is el kéne viselnie, hogy szakítok vele – vizslatott félénken. Egy pillanatig mérlegeltem a dolgot, de hamar döntésre jutottam. Mivel nem állt szándékomban továbbra is külön lenni tőle, egy megoldás volt…
- Azt kéred, hogy legyek a… a szeretőd? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Rob nyelt egyet, majd bólintott.
- Így is nevezhetjük – fintorgott, valószínűleg neki sem ez a felállás volt a helyén való.
- Egy ideig kibírom – vontam vállat. Végül is nem lehet szó olyan sok időről…

- Köszönöm, köszönöm! – ölelt át, és össze-vissza kezdett puszilgatni. – Nem bírnám ki, ha emiatt elveszítenélek. Nem tarthat tovább egy hétnél ez a kényelmetlen felállás, szerintem – bizonygatta. Reméltem, hogy igaza van, mert tovább nem nagyon bírnám.
- Hol van most? – kérdeztem.
- A szobájában. Szerencsére egyedül akart lenni, így el tudtam jönni – mondta egy kis fintorral. Kényelmetlen lesz így, az már biztos. Viszont igaza van Robnak, most nem szakíthat vele. Ki tudja, mit tenne, különös dolgokra kényszerítheti az embert a bánat. Ha kárt tenne magában, azt Rob sosem bocsájtaná meg magának, és én sem tudnék ilyen bűntudattal élni. Nincs más választásunk, mint várni.

- Csak arra kérlek, hogy tartsatok távolságot, ha érted, mire gondolok – kértem az arcát simogatva. Bólintott és megígérte, hogy míg „együtt vannak” semmilyen határt nem lépnek át, mert erre Ő nem lenne képes.
- Most ne beszéljünk róla, fontosabb dolgaink is vannak – jelentette ki mosolyogva, most, hogy a kényes témát lezártuk.
- Tényleg? És mi lenne az? – tettem az ártatlan. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy egy ilyen hír után simán képesek vagyunk ott folytatni, ahol reggel abbahagytuk. Viszont Robnak, pillanatok alatt sikerült elterelni a gondolataimat.

- Mit szólnál, ha kifulladásig szeretkeznénk? – kérdezte cinkos vigyorral.
- Csábító ajánlat! – A mondatot végét már a szájába suttogtam, mert pillanatok alatt az ajkai már az enyémet ostromolták. Onnan a nyakamra tért át, majd a blúzom kigombolása során, minden felszabadult felületen is végigjártak ajkai. Egyenlőre még halkan sóhajtoztam, de mikor a melltartóm is lekerült, szabad utat biztosítva a melleim felé, már a lélegzetem is elakadt. A hangom csak akkor jött vissza, mikor Rob ajkai közé csípte a mellbimbóm, és kíméletlen szívogatásba kezdett. Az én kezem már a nadrág elején járt, párszor végigsimítottam az ott található dudoron, majd türelmetlenül gombolgatni kezdtem. Kiszabadítva belőle a kezem jó párszor végigsimított rajta, keményre izgatva egyetlen kincsét.

A morgásait a nyakam tövénél éreztem, libabőrős lettem tőle a lábujjam hegyéig. Rob sem tétlenkedett sokáig, felállított az öléből, majd lehúzta rólam a nadrágot, a bugyival együtt. Ajkai végigjártak a combomon, egy pillanatra a lábam közé is besiklott, de éppen hogy csak élvezni kezdtem volna a dolgot, egy határozott mozdulattal magának háttal fordított. A következő másodpercben előre döntött, a kezeimmel a dohányzóasztalra támaszkodtam, enyhe terpeszt nyitva a lábaimmal. Kicsit furcsa volt így, de kényelmetlennek nem mondtam volna, inkább szokatlannak. Aztán már csak azt éreztem, hogy Rob a csípőmbe markol, és egy határozott mozdulattal magára húz. Felnyögtem, ahogy tövig temetkezett belém, körmeim az asztal üveg lapját kaparták.

Egyik kezével végigsimított a hátamon, majd a hasamon át, a mellemre vezette a kezét, miközben lassan, minden lökésével újra és újra teljesen eltűnt bennem. Eddig mellemet markolászó keze a lábaim közé siklott, és kitartóan izgatni kezdte vele azt a pontot, aminek köszönhetően percek alatt csapott le rám a gyönyör. Rob, leállt a mozgással, majd kihúzódva belőlem maga felé fordított. Egy vérforraló csókot kaptam, levegő helyett ez is tökéletesen megfelelt. Aztán az asztalkára ültetett, a lábaimat széttárta, Ő pedig elém térdelve, nyelvével férkőzött közéjük. Még igazán le sem higgadtam, de pillanatokon belül újra teljesen felizgultam. Nyögve, a haját markolva néztem, ahogy egyre intenzívebb nyelvcsapásokkal izgat. Egy szavam sem lehetett, olyan tökéletes profizmussal művelte, hogy attól féltem belehalok a gyönyörbe.

Már az őrület határát tapostam, mikor felemelkedett, és a kanapéra ült, engem magával, vagyis szó szerint magára húzva. Kőkemény vágya ismét bennem lüktetett, és most rajtam volt a sor, hogy legalább olyan gyönyörökben részesítsem, ahogy azt Ő tette velem az imént. Nem kapkodtam el a dolgot, ami Robnak nem igazán tetszett, ezért a fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb tempóra. A háttámlába kapaszkodva mozogtam rajta, néha a nyakára hajolva, a bőrét szívogatva közben. Ezzel csak még inkább izgatva Őt, amiről többször meg is bizonyosodhattam, mikor kezei a fenekembe martak. Nem is váratott magára sokat nekem a második, Robnak pedig az első orgazmusa. Zihálva döntöttem homlokom az övének, de a mozgást nem hagytam abba míg Rob, a csípőmet megragadva, magára nem szorított teljesen. Ekkor egy rekedt morgás kíséretében megfeszült bennem, majd egész teste ernyedten hanyatlott hátra, fejét a kanapé hátuljára vetve.


Elégedetten mosollyal az arcomon csókoltam végig a mellkasát, majd a nyakát, az arcát és végül az ajkaira hajolva, egy csókot váltottunk. Nyelvünk hosszú percekig időzött a másik szájában, vára, hogy kicsit lehiggadjunk. Egy ideig üldögéltünk még így, aztán Rob eldőlt a kanapén, engem félig a mellkasára húzva. Boldogan mosolyogva simogattam egyik ujjammal a mellkasát, miközben Ő a hátamon tette ugyan ezt. Lassan felemeltem a fejem, hogy megcsókoljam, mert már hiányoztak ajkai az enyémről. Meg is kaptam a hőn áhított csókomat.
- Imádom, mikor így csillog a szemed – jegyezte meg mosolyogva, miközben eltűrte az arcomba logó, nedves tincsimet.

- Ezt hozod ki belőlem – mosolyodtam el én is, kicsit szégyenlősen.
- Ennek igazán örülök. – Kicsit feljebb húzott a mellkasán, hogy jobban elérjen, és megcsókolhasson. Nyelve lassan kúszott ajkaim közé, ott viszont szenvedélyes ritmusba kezdett. Kezei ismét megindultam a testemen, olyan pontokat érintve, amivel újra felélesztette bennem a tüzet. Nem is tétlenkedtünk tovább, az este további részét a hálóban töltöttük, kiélvezve egymás társaságát.

Reggel Rob, ismét dolgozni indult, de nem volt túl jó színben. Elég fáradtnak tűnt, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Jó, hogy én nem dolgozni vagyok itt, akár egész nap is aludhatok, de neki nincs ideje pihenni. Ezt közöltem vele is, de megfenyegetett, hogy ha ma este visszamerem fogni magam, nagy bajok lesznek. Amúgy sem tudtam volna ellenállni neki.

Miután Rob elment forgatni, én Nikkivel és Jerryvel töltöttem a napot. Először ebédeltünk a szálloda egyik éttermében, aztán az uszoda részlegen folytattuk a napot. Holnap Jerry hazautazik, ezért, hogy méltó búcsúban legyen része, egy esti bulit is megbeszéltünk.
- Jó, de olyan helyre menjünk, ahol táncolni is lehet – szögezte le Nikki, mikor bemásztunk a pezsgőfürdőbe.
- Alap – értett egyet Jerry. Ugyan nekem annyira nem volt fontos a tánc, de mivel ismertem Nikkit, eszem ágában sem volt máshova tervezni a bulit. Jerry jelezte is, hogy a közelben látott egy elég jónak tűnő clubbot, és szerinte oda menjünk.

- Rob hánykor végez? – kérdezte Nikki, hogy ahhoz igazítsa az indulás időpontját.
- Elvileg 9-re ideér – mondtam.
- Tényleg, Nina hogy reagált? – érdeklődött Jerry. Eddig még nem került elő a téma, ezért most voltam kénytelen beavatni őket a kialakult helyzetbe.
- Még sehogy. Rob nem tudott vele beszélni – kezdtem bele, mire mind a kettő elfelejtett levegőt venni. – Nos, én is valahogy így reagáltam tegnap este – mondtam nekik, mire még furcsábban méregettek.
- De miért nem beszélt vele? – kérdezte Jerry türelmetlenül, a kezdeti sokk után.

- Ninának meghalt a nagypapája, és nagyon ki van akadva, ami nem csoda. Rob pedig nem akar még a szakítással is rátenni egy lapáttal, ezért úgy döntött vár egy kicsit, vagyis addig, míg Nina jobban nem lesz – vázoltam nekik a helyzetet.
- Szegény lány – sajnálkoztak egy ideig, majd Jerry komolyan rám nézett.
- És addig mi lesz veletek? – kérdezte félénken.
- Szeretők leszünk. – Erre a kijelentésemre mind a ketten hangos vihogásban törtek ki. – Úgy értem titokban tartjuk, aztán ha beszélt Ninával, már hivatalosan is fel tudjuk vállalni a többiek előtt – folytattam, mikor alább hagyott a nevetésük.



- Végül is ez így elfogadható. Nem lehet szó olyan sok időről. Szerintem pár nap múlva már simán megmondhatja neki, hiszen Ninának sem jó, ha túl sokáig húzza ezt – elmélkedett Nikki. Ebben teljesen egyet is értettem vele, minél később szakít vele Rob, annál kellemetlenebb lesz.
- Ne haragudj, hogy ezt megkérdezem, de azért bizonyos határok közé szorítja a kapcsolatukat, ugye? Úgy értem, nem lesz szex… - fintorgott Jerry.
- Természetesen nem! Tisztáztuk tegnap Robbal. Ilyen körülmények közt nem is mentem volna bele – biztosítottam őket, mire mind a ketten megnyugodtak.

*

Az esti buli jól telt. Rob fáradságra, és a holnap kora reggeli forgatására hivatkozva kicsit korábban elment, viszont én még maradtam. Jerry ma van itt utoljára, és szerettem volna minden időt kihasználni. Egészen hajnalig iszogattunk, táncoltunk és beszélgettünk. Rob a saját szobájában aludt éjszaka, nekem pedig kimondottan hiányzott. Túl nagy, és üres volt az ágy nélküle.

Másnap kikísértem Jerryt a reptérre, ahova Nikki már nem tudott velünk tartani, mert délután neki is volt jelenete. Aztán visszamentem a hotelba és unatkoztam.
A további négy napban sem volt ez másként, főleg, miután Nina kicsit többet igényelte a „barátja” társaságát. Volt, hogy Rob, csak késő éjszaka tudott átjönni hozzám, mert Nina egész addig ott tartotta. Mindig biztosított afelől, hogy nincs miért aggódnom, Nina nem is próbál közeledni, csak lelki támaszként van rá szüksége. Hittem neki.
A legfurcsább dolog egyik este történt, mikor Rob átjött munka után és közölte, hogy Nina ma el akar menni vacsorázni. Az már meg sem lepett, hogy újabb estét vagyunk kénytelenek külön tölteni, de mikor közölte, hogy azt szeretné, hogy a többiek is menjenek, nagyon meglepődtem.

- Azt mondja, ki akar kapcsolódni – közölte Rob is csodálkozva, miután rákérdeztem, hogy miért akarja.
- Én nem akarok menni, Rob. Pont elég nehéz, hogy alig látlak. Most meg azt kéred, hogy menjek veletek, játsszam azt, hogy semmi közöm hozzád, és nézzelek Ninával – förmedtem rá, mire nem meglepődött, de még csak ideges sem lett. Egyszerűen mellém lépett, és megölelt. Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz, hogy ilyen rossz lesz nélküle.
- Tudom, hogy rossz így, de már nem tart sokáig – nyugtatott, de most pont rosszkor jött elő ezzel.
- Egy hete megy ez, mégis mennyi idő még? – hisztiztem.

- Egyre jobban van, ezt a mai este is bizonyítja. Most már csak az alkalmat várom – győzködött. – És tudom, hogy nehéz, de akkor is azt akarom, hogy ma ott legyél. Szükségem van rád, legalább had lássalak – meresztett rám ártatlan kiskutya szemeket.
- Jó, de nem maradok sokáig – adtam meg magam.
- Oké. Az éjszaka pedig csak a miénk – mosolygott, majd előlegként kaptam egy hosszú, szenvedélyes csókot.

Nem sok kedvel ugyan, de követtem Őt az étterembe, ahol a társaság nagy része már ott volt. Nina nem nézett ki túl jól, látszott rajta, hogy a mosolya csak erőltetett, de mit is várnánk egy ilyen helyzetben. Mikor Rob leült mellé, Nina azonnal a keze után nyúlt, és összekulcsolta ujjaikat. Az én szemem azonnal ott ragadt, majd Robra néztem, aki egy bocsánat fintort küldött felém. Nagy levegőt vettem, és lenyeltem a békát. Viszont bizonyos határai az én tűrőképességemnek is vannak, ezt pedig Nina kijelentése ütötte meg, mikor valaki az állapota felől érdeklődött.

- Nem túl jól, de próbálom elterelni a figyelmem – sóhajtotta, majd kedvesen elmosolyodott. – Rob pedig nagyon sokat segít. Ha Ő nem lenne mellettem, nem tudom, hogy bírnám ki – folytatta, és Robra sandított. Rob éppen az én reakciómat figyelte, én pedig cseppet sem kedvesen nézetem vissza rá. Jelen pillanatban utáltam, amiért ilyen kellemetlen szituációba taszított. Azért is, mert hiányzik, és nem lehetek vele úgy, ahogy én szeretnék. De főleg azért, mert úgy éreztem elveszem a jelenlegi egyetlen biztos pontot Nina életéből. A szavai alapján tényleg szüksége van Robra. Kezdtem felfogni, hogy tényleg várnunk kell még egy kicsit, de az érzés is egyre rosszabb lett. Fogalmam sincs, meddig bírom így. Egy ép eszű ember meddig bírhatja így?

Kicsit betett ez a kijelentése, ezért úgy éreztem nekem a vacsora itt véget is ért. Szerencsére a mobilom éppen a legjobb időben szólalt meg, és ebben a pillanatban foglaltam imába Jerry nevét. Sajnálkozva közöltem, hogy telefonom van, és ez hosszúra fog nyúlni, ezért nem is jövök vissza. Természetesen egy pillanatig sem sajnáltam.
A szobám felé haladva fel is vettem a telefont, és Jerry az első mondat után érezte a hangomon, hogy valami nem stimmel. Elmeséltem hát neki mindent, jó részletesen tagolva a ma esti eseményeket.
- Ez valóban nehéz este, szívecske – sóhajtotta elgondolkodva. – Viszont ez is arról tanúskodik, hogy milyen jó ember vagy. Nem sok csaj nézné el ezt a szituációt – közölte büszkén. Ez most tényleg büszke rám? Hát de jó nekem…

- Az a baj, hogy van egy olyan érzésem, hogy én sem fogom sokáig. Vagyis inkább nem fogom bírni sokáig - mondtam kétségbeesetten. Annyira ambivalens érzések kavarogtak most bennem. Többek között a reális, és a szerelmes nő harcolt. Ez Jerryvel is megosztottam, aki egy ideig csak hümmögött, majd elő állt egy javaslattal.
- Mi lenne, ha hazautaznál? Csak addig míg Rob lezárja ezt a kapcsolatot, hogy ne kelljen nézned. – Elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, de aztán beláttam, hogy nem lenne jó. Rövid távon kikészíteném Robot.
- Beleőrülnék a féltékenyébe. Így, hogy itt vagyok, legalább abban biztos vagyok, hogy az éjszakáit velem tölti – morogtam.

- Tehát nem bízol benne – nevetett Jerry, de nem jókedvében.
- Hülyeség, mi? – kérdeztem én is kínomban nevetve.
- Persze, de talán mégis jobb, ha maradsz. Az talán jobban ösztönzi Robot a sietségre. Arról nem is beszélve, hogy tényleg kikészítenéd Őt is, és magadat is. Halott ötlet volt, bocsi – szabadkozott, de megnyugtattam, hogy lenne jó oldala is. Még egy kicsit csevegtünk, de aztán az ajtón kopogtak, így gyorsan elköszöntem tőle.
- Azt hittem éjszakára is ott tart – jegyeztem meg gúnyosan, miközben szélesebbre tártam az ajtót, hogy Rob be tudjon lépni.

- Kristen… - kezdte sóhajtva.
- Jó, tudom nevetséges vagyok. Ne haragudj – léptem elé, és mindent magamba fojtva, átöleltem. Nem is hagytam többet megszólalni, hanem a háló szoba felé húztam, hogy kihasználjam, ami mostanában jut nekem. A szexet…

18. fejezet: Az őrület kezdete

Sajnálom, kicsit megcsúsztam vele, de itt van és ez a lényeg, nem?:) Szerintem ez egy kifejezetten unalmas fejezet lett, de a tervem előtt pont egy ilyenre volt szükség…:D Jó olvasást hozzá.
Puszi, Lady


Reggel vagy hatszor kinyomtuk az ébresztőt, ami nem csoda, hiszen a csörgés előtt pár órával aludtunk csak el.
- Rob, kelj már fel! – lökdöstem le magamról a kezeit, hogy ülőhelyzetbe tudjam tornázni magam. Miután ez sikerült, az ágyból is kikeltem. Rob álmosan dörzsölgette a szemeit, miközben én magamra kaptam egy pólót.
- Mennyi az idő? – kérdezte ásítva.
- Negyed óra múlva a kocsinál kéne lennünk – feleltem, és elkezdtem a táskába pakolni.

- Gyere ide egy kicsit – nyújtotta felém a karját. Felhúzott szemöldökkel mértem végig, aztán mégis odasétáltam mellé. Egy mozdulattal lerántott maga mellé, vagyis inkább magára. – A jó reggelt csókomat sem kaptam meg – mondta durcásan, és mielőtt válaszolhattam volna, a tarkómnál fogva magához rántott. A pólómat is elkezdte felgyűrni, de itt muszáj volt leállítanom.
- Erre most nincs időnk – toltam el magamtól, vagyis próbáltam volna. – Menj zuhanyozni, addig a te dolgaidat is összeszedem. – Nagy nehezen elengedett, de a próbálkozást nem adta fel. Mögém surrant és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben egyik keze a póló alá siklott.

- Velem tarthatnál! – suttogta a fülembe, mire felnyögtem kínomban. Akartam, nagyon is szerettem volna vele menni, de Jerry utálja a pontatlanságot, és most nem akartam vele összeveszni. Megfordultam a karjai közt, mire azonnal lecsapott az ajkaimra. Két csók után, nagy nehezen lefejtettem magamról a kezeit.
- Siess – mondtam, majd elfordultam, hogy pakolhassak. Hallottam, ahogy sóhajtva a fürdő felé indul.

Hamar kész lett, és addigra én is végeztem a pakolással, ezért zuhanyozni mentem. Ugyan időre nem lettünk kész, de csak tíz percet késtünk, és ezt még Jerry is hajlandó volt elnézni.
Nehéz szívvel hagytuk ott a helyet, hiszen tényleg csodálatos volt ez a pár nap. Kicsit izgultam, mi lesz, ha visszaértünk. Féltem az ismeretlentől.
Az utat Rob és én végig aludtuk, hiszen erre az éjszaka folyamán nem volt lehetőségünk. Nem mintha bánnám, sokkal jobb elfoglaltságot találtunk, de meglátszott rajtunk.
A szállodába érve ismét előjöttek belőlem a kételyek, amit el is mondtam Robnak. Éppen a szobám előtt búcsúztunk, mikor megkérdeztem, mégis hogyan tervezi az ezutánt.

- Mikor beszélsz Ninával? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Holnap. Ma későig forgat, úgyhogy nem is találkozom vele. Holnap viszont közös jeleneteinek lesznek, egész nap lesz alkalmam rá – felelte erre.
- Jó, akkor holnaptól szabad vagy? – kérdeztem mosolyogva, hiszen ez a gondolat nagy örömmel töltött el.
- Nem egészen… - közölte, mire lehervadt a vigyorom.
- De azt mondtad, hogy…
- Nem leszek szabad. Most már Te vagy a barátnőm! – helyesbített mosolyogva, miközben a derekamnál fogva magához húzott.

- Így mindjárt jobban hangzik. – Lábujjhegyre álltam, hogy kényelmes magasságban legyek a csókhoz. Azonnal megértette mit szeretnék, és mielőtt a szobájába ment volna kipakolni, még kaptam egy hosszú, szenvedélyes csókot, amit beoszthatok estig.
A szobámban kipakoltam, aztán az ágyba vetettem magam, hogy pótoljam az este kimaradt alvást. Mivel ma éjszaka sem éppen aludni szándékozunk, jobb ha kipihent vagyok. Ez olyan hosszúra sikeredett, hogy a kopogás riasztott ki legszebb álmaimból.


Mikor magamhoz tértem az órára néztem és majdnem szívrohamot kaptam. Hét óra volt, vagyis az ajtóban Rob van. Én pedig úgy ahogy voltam, bugyiban és melltartóban rohantam ajtót nyitni. Útközben belenéztem a nappaliban lévő tükörbe is, elborzadtam a látványtól. Nem tudtam mit csinálni, kinyitottam az ajtót, és hagytam, hogy Rob bejöjjön. Mosolyogva végignézett rajtam, majd egy puszit nyomott a számra.
- Csini vagy – járatta végig még egyszer elismerően rajtam a tekintetét, aztán cseppet sem finoman magához rántott. Most egy olyan csókban részesített, hogy ha nem tart erősen már biztos a padlón feküdnék elterülve. – Őrjítően szexi ez a fehérnemű, kár, hogy nem sokáig lesz már rajtad – búgta a fülembe, sokat ígérő hangon.

Most vagy csak kedves akar lenni, vagy tényleg nem veszi észre rajtam, hogy most keltem fel, és egyszerűen nem volt alkalmam felöltözni. Mindenesetre kaptam az alkalmon.
- Én nem sajnálom annyira – vigyorogtam rá, amitől vérszemet kapott. – Csak kicsit alulöltözött vagyok hozzád képest – mondtam, miközben egy csókot nyomtam a szájára, és elkezdtem kigombolni az ingjét. Minden egyes a mellkasából felszabadult négyzetcentiméterre puszit leheltem, aztán lecsúsztattam a vállán az inget. A nadrágját is pillanatok alatt eltávolítottam az útból, amiben már amúgy is szűk volt a hely.

Elégedetten szemléltem, hogy a puszta látványom is ilyen hatással van rá. Elé térdelve a boxert is lejjebb húztam, és a kezembe véve férfiasságát izgatni kezdtem. Egy jóleső sóhaj szakadt fel belőle, ahogy kezem egyre gyorsabban mozgattam rajta. A nyelvem is bevetettem, többször végighúztam feszülő vágyán, majd teljesen a számba vettem. Élvezettel néztem közben az arcát, amin annyiféle érzelem játszott. Szerettem volna, ha elengedi magát, de nem tette, sőt a következő pillanatban eltolta a fejem, és felrántott magához. Durcásan néztem rá, mert nem akartam, hogy megállítson. Talán nem volt jó? De úgy tűnt élvezi. Valamit tuti elbasztam… Észrevette, hogy filózom valamint és a falhoz nyomott, de egyenlőre nem mondott semmit.

- Valamit rosszul csináltam? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Mi? Dehogy! Pont az a baj, hogy túl jól csinálod, és én is kényeztetni akarlak – magyarázta, miközben egyik keze a bugyimba siklott. Felnyögtem. Vitatkozni akartam még vele, de ebben a pillanatban már semmi sem volt fontos, csak az, hogy egyik ujja mélyen a testembe fúródik, ezzel még hangosabb nyögést kisajtolva belőlem. Másik kezével a mellemet simogatta, ajkaival pedig a nyakamat járta be. Majd lejjebb haladt, végigcsókolva a hasam, majd a lábam is. Kínzóan sokáig elidőzött a belső combomon, nem foglalkozva azzal, hogy szinte remegek.

- Csináld már! – bukott ki belőlem, mire kuncogva félrehúzta a bugyim, és az ujja helyét átvette a nyelve. Valamibe kapaszkodnom kellett, mivel most csak a haja volt elérhető távolságban, abba fúrtam bele az ujjaimat. Igyekeztem nem fájdalmat okozni neki, de már nem voltam képes kontrolálni a mozdulataim. Rob nem panaszkodott, csak egyre tovább gyötört, néha az ujjait is bevetve. Nem kellett hozzá sok idő, hogy remegve kiáltsam a nevét, mire elégedetten egy szintbe tornázta magát velem, én pedig levegő után kapkodva húztam magamhoz egy csókra. Egy kicsit várt, míg megnyugszom, addig a karjaiban tartva, csókokkal borított be mindenütt.

Lassan levette a melltartóm, majd ajkaival a felszabadult területet is figyelemben részesítette. Nem kellett hozzá sok, és könyörögve kértem, hogy térjen végre a lényegre. Ekkor felkapott, és az ebédlőasztalra ültetett, levette a bugyimat, majd engem hagyat döntve, ajkaival még egyszer végigjárta a felsőtestem. Zihálva vártam, hogy végre megtegye, amire mind a ketten reggel óta várunk. végigsimítva a combjaimon, lassan szélesebbre tárta a lábaim, majd egy határozott mozdulattal a csípőmbe markolva, magára húzott. Ebben a pillanatban minden összefolyt körülöttem, valahonnan a távolból hallottam Rob elégedett morgását, és az én sikolyomat. Lassan kezdett mozogni, közben az ajkaimra hajolt és szenvedélyes csókokban részesített. Egyik keze még mindig a csípőm fogta, a másikkal pedig bebarangolta a testem, mígnem a mellemen kötött ki. Én is simogattam ahol értem, miközben csípőmet egyre ütemesebben toltam felé.

Mosolyogva, áhítattal nézett rajtam végig, majd szemei megakadtak azon a ponton, ahol időről időre elmerült bennem. Jelen pillanatban úgy éreztem magam, mint aki egy másik világba csöppent. A hülye életemnek most már volt értelme. Remélni sem mertem, hogy én valaha is ilyen érzelmeket fogok táplálni valaki iránt, a remény legkisebb szikrája is kihunyt bennem. Attól, hogy szemmel láthatóan Rob is viszonozza az érzelmeimet, még inkább egy tündérmesében éreztem magam. Én, Kristen Stewart, aki semmilyen csodában, de eddig még az igaz szerelemben sem hitt.
Rob idő közben gyorsabb mozgásra kapcsolt, én pedig nyögve vergődtem alatta.
- Kicsim, már… nem bírom…- nyögte elfúló hangon a legjobb pillanatban.
- Gyere – ennyit bírtam kinyögni, mert a következő pillanatban utolért a gyönyör, Robbal egyetemben. Ez is tökéletes volt.

Zihálva borult rám, miközben ajkaival a nyakam puszilgatta. Én a vállán tettem ugyan ezt, mert jelen pillanatban azt értem.
Percekkel később húzódott csak ki belőlem, és egyből a zuhanyba vitt. Mivel mind a ketten éhesek voltunk –persze egymásra is-, most kicsit kénytelenek voltunk visszafogni magunkat.
Rendeltünk némi kaját, ami villámgyorsan elfogyasztottunk, majd egy cigi után, ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.

Reggel hétkor kellett Robnak kelnie, amiből fél nyolc lett, mivel folyamatosan elnyomta az óráját, és én sem voltam olyan állapotban, hogy figyeljek erre.
- Rob, kelned kell – simogattam a mellkasát, de mintha magamnak beszélnék, semmi reakció. Annyit már tudtam róla, hogy nagyon nehezen kel. Elkezdtem hát csókolgatni, mire jóleső hümmögéseket hallatott, majd néhány perc múlva már nyitott szemmel mosolygott rám.
- Édes, indulnod kéne – nyomtam egy csókot a szájára.
- Hány óra? – kérdezte álmosan.
- Háromnegyed nyolc – feleltem, mire ülőhelyzetbe pattant.

- Bassza meg. Akkor már nincs időnk… - jelentőségteljesen elharapta a mondatot, de nem kellett hozzá túl sok ész, hogy kitaláljam mire vágyna. Én is arra vágytam.
- Este – leheltem a fülébe, majd egy puszit nyomtam a nyakára.
- Tudom, de az még olyan messze van – sóhajtotta. – Eljössz velem forgatni? – kérdezte hírtelen. Elgondolkodtam rajta, hiszen a szüneteiben lenne alkalmunk néhány pásztorórára, de aztán eszembe jutott valami.
- Te elvileg Ninával jársz, nem lenne szerencsés. És beszélned is kell vele – emlékeztettem.
- Tényleg – csapott a homlokára. – De ma este legalább kilencig forgatunk, szóval későn jövök – fintorgott.
- Itt foglak várni – kacsintottam, mire azonnal felderült, és egy hosszú csók után elindult készülődni. Megvártam még elindul, csak azután aludtam vissza egy kicsit.

Valójában tízen kettődig húztam még a lóbőrt, és akkor is csak azért keltem fel, mert Jerry és Nikki ebédelni hívtak.
A recepción találkoztunk, és egy közeli étterembe kötöttünk ki.
- Stew, eléggé ramatyul nézel ki – közölte velem Jerry, mikor helyet foglaltunk az étteremben.
- Köszi, ez kedves – fintorogtam.
- Most keltél? – kérdezte Nikki.
- Nem. Reggel felkeltem Robbal, de visszaaludtam. Aztán, akkor keltem, mikor hívtatok – mondtam.

- Áh, akkor tuti hosszúra nyúlt az éjszaka – kacsintott Jerry, mire nem bírtam visszafojtani a vigyorom.
- Valóban nem aludtunk sokat – feleltem.
- Hmm, ezek szerint Rob igen jól teljesít – firtatta tovább.
- Leírhatatlanul – közöltem vele szenvtelenül, mire nevetésben törtek ki. – Tényleg Nikki, te miért nem forgatsz? – kérdeztem, mert mintha úgy emlékeztem volna, hogy ma neki is mennie kell.
- Megint átütemezték a tervet, holnap után kell csak mennem – mondta, de nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja.
- És mi a helyzet Paris-szal, meg tudtátok beszélni a dolgot? – érdeklődtem, hiszen tudtam, hogy most kisebb hullámvölgyben vannak.

- Nem igazán. Most ott tartunk, hogy szünetelünk. Majd meglátjuk mi lesz – vont vállat.
- Nem tűnsz nagyon megtörtnek – jegyezte meg Jerry, amire csak hevesen bólogatni tudtam.
- Nem, és ez meg is ijeszt. A kezdeti rózsaszín köd után már nem olyan a dolog. Hogy is mondjam…
- Értjük – vágtuk rá egyszerre. Nagyon is tudtam, mit jelent ez. Én is így voltam annak idején Mike-kal, de én nem dobtam ki, csak vártam.
- Most várok – sóhajtotta. Időközben megkaptuk az ebédet, de a beszélgetést nem fejeztük be.
- Viszont ha találsz valakit, gondolom nem zárkózol el a dolog elől – motyogta Jerry, miközben a húsát szeletelte.
- Természetesen nem. Nyitott vagyok mindenre, vagyis inkább mindenkire – vigyorogott, mire nekem egyetlen dolog ugrott be.

- Csak nem van valaki? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem. Vagyis nem tudom. A partnerem Kellan, nem is tudom…Úgy érzem több is lehetne köztünk, nagyon jól kijövünk, senki nem ért meg annyira, mint Ő. Ismerjük egy más gondolatait, tökéletes az összhang köztünk – mesélte felvillanyozva. Tudtam ki Kellan, az első itt töltött estémen már találkoztam vele. Kedvesnek tűnik.
- Akkor mi a gond, mert tuti van valami! – érdeklődött Jerry.
- Túl jól ismersz – mondta neki Nikki, mire csak egy mosolyt kapott válaszként. – Van barátnője – sóhajtotta barátnőnk. Igen, így mindjárt más a helyzet. Viszont ezt csak én éreztem így…

- És? Ez sosem akadály. Nézd meg Kristent – vihogott. Tudtam, hogy még sokszor fogja az orrom alá dörgölni, de most inkább pozitív példaként hozta fel a dolgot, ezért egy elnéző fintorral lerendeztem a dolgot.
- Igaz, de inkább várok. Hagyom, had menjenek a dolgok a maguk útján. Ha ki kell valaminek alakulnia, akkor ki is fog. – Mindig is szerettem Nikki gondolkodását. Mindig pozitív volt, ugyan akkor ritkán esett kétségbe. Mindennek megtalálta a jó oldalát. Sokszor nekem is az Ő pozitív hozzáállása adott erőt, bizonyos dolgokhoz.
- Ahogy érzed, szívem – helyeseltem, mert nem lett volna szerencsés, ha belelovalja magát, és a végén pofára esik.

- Srácok, én viszont holnap után hazautazom – jelentette be Jerry hirtelen, mire mind a kettőnknek majdnem a torán akadt a falat.
- Miért? – tért észhez a leghamarabb, Nikki.
- A munka miatt. Nem akarok túl sokat hiányozni, mert azt be is kell pótolni valamikor – magyarázta fintorogva, amiben végül is igaza volt.
- Hiányozni fogsz – konyult le Nikki szája.
- Ti is nekem, de itt lesz neked Stew, mert gondolom neki esze ágában nincs elmenni – intézett felém egy vigyort.

- Maradok – mosolyogtam. – De Te akkor is hiányozni fogsz – kontráztam rá én is.
- Ez a nap, és még a holnapi is a miénk, és a holnapi is – csapta össze a tenyerét. – Lemehetnénk ma szaunázni egy kicsit, míg Rob haza nem ér hozzád – javasolta Jerry, amivel mindanyijan egyet értettünk. Elfogyasztottuk a maradék ételt, majd úgy döntöttünk, hogy akkor már most visszaindulunk a szállodába. A kijárta előtt azonban meglepő dologban volt részünk. Engem eddig nem üldöztek fotósok, Nikki sem igazán számolt be ilyesmiről, de azért volt már rá példa néha, elmondása szerint. Azt gondoltam Nikki miatt jöttek, de amint kiléptünk kiderült, hogy téves volt a feltételezésem.

- Kristen! Mit csinál Vancouverben, ahol Robert Pattinson forgatja a Twilight harmadik részét? Hozzá jött? – jött az eslő kérdés, mikor kiléptünk az étteremből.
- Ne válaszolj! – súgta Nikki és a kicsi felé rángatott.
- Milyen kapcsolata van filmbéli partnerével? – dugta az orromba a fényképezőgépet egy másik.
- Együtt vannak? Szerelmi háromszög van kialakulóban? Összemelegedtek a forgatás alatt? – És ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak, míg be nem szálltunk a taxiba. Teljen ledermedtem, a kocsiban sem voltam képes kinyögni egy szót sem, pedig Nikki és Jerry aggódva faggattak.

- Pihenj egy kicsit, holnap beszélünk – adtak egy puszit a szobám előtt, majd elmentek a sajátjukba. Egy forró zuhany, és kis pihenés után valóban jól lettem, de még mindig nem értettem, hogy miért lettem hirtelen ennyire érdekes. Erre volt egy válaszom. Rob miatt. De mégis honnan szedik, hogy együtt vagyunk?
Mire a hosszú gondolatmeneteim végére értem, nyílt az ajtó. Rob lépett be rajta, fáradtan, gondterhelten. Nem tetszett, úgy tűnt valami nyugtalanítja. Azonnal leült mellém a kanapéra, majd egy csók után nem bírtam tovább, megtudakoltam, mi baja.

- Semmi – mosolygott erőltetetten. Jó, akkor a második legfontosabb kérdés.
- Beszéltél Ninával? – kérdeztem. Egy pillanatig hezitált, majd végül kinyögte.
- Nem. – Ennyi. Nem mondott többet, én pedig nem értettem, miért nem. Kezdett bennem felmenni a pumpa. Talán meggondolta magát? Éreztem, hogy egy hosszú, és nem túl kellemes beszélgetésnek nézünk elébe…

...

Csajok, most nem fogtok szeretni, de akkor is ez van. A héten, ezen a blogon nem lesz friss, mert a vizsgák miatt nem volt időm írni. Jövő héten pénteken (21.-én) jön a következő fejezet.
Ez a másik blogot nem érinti, ott kedden ugyan úgy felrakom a soron következőt.
Sorry. Lady <3

P.S.: Már megint Kristen vezet, úgyhogy erőltessük meg magunkat!!!

17. fejezet: Új kezdet

Meghoztam a következő részt. Nem is fűznék hozzá semmit, remélem tetszeni fog. Bár, azt hiszem ez kedvenc részetek lesz. Élvezzétek ki…:P
Puszi, Lady


Reggel úgy ébredtem, ahogy elaludtam, Rob mellkasával a fejem alatt. Egy tökéletes éjszaka, tökéletes reggel volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy a szívroham veszélye is kerülgetni fog a későbbiekben.

Óvatosan megmozdultam, mert a karom már kicsit el volt gémberedve. Reméltem, hogy nem zavarom meg Robot, de sajnos ez nem így történt. Halk sóhajjal adta a tudtomra, hogy Ő is ébren van, mire félénken felnéztem az arcára. Mosolyogva pillantott le rám, majd elrebegett egy jó reggeltett, és egy gyengéd puszit nyomott az arcomra. Nem a számra! Ez volt az első dolog, amin megütköztem.

- Neked is – feleltem, és aggódva méregettem az arcát. Egy ideig dörzsölgette a szemét, majd neki is feltűnt, hogy valamin töröm a fejem.
- Min gondolkozol? – kérdezte egy újabb ásítást elnyomva.
- Semmin – feleltem hetykén, de mivel rossz hazudozó voltam, még én sem hittem volna el.
- Pedig úgy látom, valami aggaszt – folytatta a faggatást.
- A-a – ráztam a fejem, mert igazából semmi volt, és nem is tudtam, hogy hozzáfogni.
- Kris, nekem bármit elmondhatsz – bíztatott, miközben felkönyökölt, hogy jobban lásson. Hát jó, ha ennyire akarja.

- Nem is tudom… csak a tegnap este… - motyogtam, miközben zavartan a takaró sarkát kínoztam, görcsös ujjaimmal. Felsóhajtott. Ugyan nem láttam az arcát, mert a takaróra fókuszáltam, de szinte láttam, ahogy forgatja a szemeit is.
- Amiatt ne aggódj. Minden megy tovább – mondta, amivel kizökkentett. Ezt meg, hogy érti? Ha úgy, ahogy gondolom, akkor nagy gáz van…
- Ezt…ezt nem értem – vallottam, kissé akadozva.
- Úgy, hogy úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. A barátságunk sértetlen és blablablabla – fújta egy szuszra. Én meg döbbenten hallgattam. Ezzel megerősítette bennem a gyanút, hogy elsőre is jól értelmeztem a dolgot. Most mégis vagy fél percre szükségem volt, hogy felfogjam a dolgokat, és reagálni is tudjak.

- Rendben – ültem fel meghökkenten. – Ha te ezt akarod, akkor ez lesz – motyogtam, és készültem felkelni, de a hangja visszatartott.
- Ha én ezt akarom? – kérdezett vissza, mintha nem értene. Hangjában némi meglepettség is bujkált.
- Igen. Csak ismételni tudom magam, ha ezt akarod, ez lesz – közöltem vele ismét a tényeket, de a felkelésig megint nem jutottam el.
- Ezt te akarod, Kristen! – szólalt meg keményen, és a hangja egész közelről jött. Megfordultam, és valóban közel volt. Már Ő is ült, a szeme pedig villámokat szórt felém.
- Én? – kérdeztem meghökkenten. Mégis honnan a fenéből tudná, hogy mit akarok?!

- Te! Te jössz mindig a barátság dumával, és ehhez hasonló még nagyobb hülyeségekkel. Ahelyett, hogy észrevennéd, ami az orrod előtt van. Ez már nem csak barátság – szögezte le a végére, egészen enyhe hangon. Persze, hogy nem az. Részemről legalábbis tuti nem.
- Rob…
- Mi van? Most kitalálsz még valamit? – kérdezte gúnyosan, amire csak tátogni tudtam. Itt már nálam is tele volt az a bizonyos pohár.

- Nem. Éppen szeretném elmondani, hogy mit érzek, de Te nem hagyod! – emeltem fel én is hangom kicsit, mire maga elé tartotta a kezeit, hogy kezdhetem. – Oké, hülye voltam, ezt belátom. New Yorkban azon a reggelen még fogalmam sem volt, hogy mit akarok, és mit érzek. Annyit tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni, de fogalmam sem volt a pontos okáról. Csak rettegtem tőle, hogy azzal, minden elrontottunk. Viszont most már teljesen tisztában vagyok vele, hogy miért is féltem annyira attól, hogy elveszítelek. Időre volt szükségem, de most már tudom. – Nagy levegőt vettem, hogy folytatni tudjam. – Azért mert igazad van, ez már nagyon nem barátság. Sőt, talán sosem volt csak az. Nem úgy érzek irántad, ahogy egy barátnak kell egy másik iránt. Egy barát nem akarja folyton megcsókolni a másikat, nem vágyik arra, hogy minden percben vele legyen, megérintse. És nem akar vele lefeküdni – motyogtam a végére kicsit zavartan, az alsó ajkamat beharapva. Rob figyelmesen hallgatott, nem vágott közbe, csak nézett. Miután befejeztem a monológom, nem is válaszolt rögtön, már kezdtem is megijedni.

- Örülök, hogy rájöttél erre – suttogta végül. Döbbenten bámultam rá. Ennyi? Én itt kitárulkozom neki, erre a válasz ennyi?
- Kicsit más reakciót vártam – morogtam csalódottan, lehajtott fejjel. Hírtelen az állam alá nyúlt, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Minden hezitálás nélkül csókoltam vissza, pedig ennyire még talán sosem voltam bizonytalan a kettőnk ügyét illetően. – Oké, ez már kicsivel jobb – sóhajtottam, még mindig a csók hatása alatt. Erre felnevetett.

- Mit szólsz ehhez? – kérdezte, majd egy hajtincsemet a fülem mögé tűrve folytatta. - Örülök, hogy rájöttél erre, mert én már egy ideje tudom, hogy nem barátként tekintek rád, pontosan azóta, hogy először megcsókoltalak, miután összevesztünk New Yorkban. Reménykedtem benne, hogy te is hasonlóképpen érzel irántam, de biztos sosem voltam benne. Te mióta is tudod? – kúszott az arcára egy ellenállhatatlan mosoly. Figyelmeztetnem kellett magam, hogy éppen egy kérdést intézett felém, amire illene válaszolnom.

- Mikor Vancouverbe jöttem, és megláttalak Ninával, olyan érzések törtek rám, amiket egy barát nem érez. Ezek előtte is bennem voltak, de, hogy Jerry szavaival éljek, nem láttam a fától az erdőt – vallottam be. Aztán eszembe jutott még egy dolog. – És Nina?
- Mi van vele? – kérdezte meglepetten, mint aki a létezéséről is megfeledkezett.
- Én is ezt kérdezem. Te most vele jársz…miért is? – tudakoltam kíváncsian, hiszen ez a rész a mai napig homályos volt nekem.

- Amit a megérkezésed után mondtam a szállodában, mind igaz volt. Azért vagyok vele, amit akkor is mondtam. Bár azt a részt kihagytam, hogy abban reménykedtem, hogy ha van mellettem valaki, esetleg sikerül túljutnom rajtad. Hiszen akkor nagyon úgy tűnt, hogy Te nem viszonzod az érzéseim – felelte.
- Igen, de most… úgy értem, most, hogy tudod, mit érzek…szóval vele mi lesz? – dadogtam el nagy nehezen a kérdésem.
- Természetesen szakítok vele. Az egyetlen, aki kell nekem az Te vagy. Veled akarok lenni! Feltéve, ha Te is így akarod… - mosolyodott el bizonytalanul. Persze, hogy ezt akartam, semmi másra nem vágytam csak arra, hogy Rob az enyém legyen. Vigyorogva vetettem magam a nyakába, és a hírtelen mozdulattól ismét vízszintesben találtuk magunkat.

- Téged akarlak – közöltem vele is, mire a bizonytalan mosolyból, diadalittas lett.
- A tiéd vagyok – búgta édes hangján, majd az ígéretét egy csókkal is megpecsételte. Mentünk volna tovább is, keze már a takaró alatt térképezte fel a testem, de a gyomrom közbeszólt.
- Rendeljünk reggelit, aztán innen folytatjuk – ajánlotta, mire csalódottan felnyögtem.
- Először nem lehet más fajta éhségünket csillapítani? – kérdeztem, és miközben vággyal teli tekintetem az övébe fúrtam, a kezemmel is délebbi tájak felé kutattam, hogy teljesen nyilvánvalóvá váljon elsődleges szándékom. Egy halk nyögés hagyta el a száját, mikor kezem rásimult férfiasságára, de túl kitartó volt.

- Nem mintha nem kívánnálak örülten, de nem ártana egy kis energiapótlás. Úgy jobban megy a dolog – kacsintott rám. Ezzel már nem tudtam vitatkozni. Végül is igaza van, gyorsan letudjuk az evést, és utána már ki sem kell szállnunk innen egész nap.
- Oké – nyúltam a szekrényen lévő teflonért, és tárcsáztam a szálloda éttermét. Gyorsan elhadartam, hogy mit kérünk, bár néha megakadtam, mert Rob nagyon is a szavaival ellentétesten cselekedett. A nyakam csókolgatását egy pillanatra sem hagyta abba, és a kezei is tovább kalandoztak rajtam. Levegőt venni is elfelejtettem, mikor a fülembe súgta, hogy egy üveg pezsgőt is kérjek. Perverz fantáziám azonnal elkalandozott, és nagy nehezen kinyögtem a vonal végén csendesen várakozó emberkének, hogy egy üveg pezsgőt is kérünk.

Miután letettem a telefont, egy tank sem tudott volna visszatartani attól, hogy Robra vessem magam. Egyenlőre csak kényeztető simogatások, és csókok közepette hevertünk továbbra is egymás ölelésében, de nekem más ötleteim voltak az étel megérkezésének pillanatáig. Lassan csúsztam egyre lejjebb a takaró alatt, lágy csókokkal behintve Rob mellkasát, hasát, mikor megalított.
- Nem úgy volt, hogy előbb a reggeli – nyögte ki, el-elakadó lélegzettel.
- Addig is tölthetjük kellemesen az időt – kacsintottam rá, majd folytattam volna az utam, de a kopogás kizökkentett.

- Ez gyors volt – jegyezte meg Rob, miközben meglepetten néztük egymást.
- Majd én intézem – sóhajtottam, majd kimászva mellőle magamra kaptam a matrac mellé ledobott pólóját.
Kicsit eligazgattam még magamon, mikor az ajtó elé értem, majd kinyitottam, hogy elvegyem a szobapincértől a reggelit. Meglepetésben volt részem, ugyanis a pincér helyett Nikki állt az ajtóban. Valójában Robanak köszönhetően arról is megfeledkeztem, hogy tíz méterrel arrébb ők is itt vannak. Elmosolyodott, és nem zavarta, hogy nem invitálom be, belépett magától.

Becsuktam az ajtót, majd érdeklődve néztem rá, hátha végre meg tudom, mit szeretne.
- Azért jöttem, hogy megtudjam mit szeretnétek ma csinálni – kezdett bele, miután köszöntöttük egymást.
- Hát… - feleltem volna, de egy másik hangot hallottam egyre közeledni.
- Epret elfelejtettünk rendelni a pezsgőhöz – lépett vigyorogva az előszobába, de amint meglátta, hogy vendégünk van, döbbenet váltotta fel a mosolyát. Nikkinek kellett pár pillanat, mire leesett a dolog. Elsőre csak kíváncsian ingatta a fejét köztem, és Rob között. Aztán jobban végignézve rajtunk, és az öltözékünkön – Robon csak egy alsónadrág volt, rajtam pedig a pólója -, valamint Rob előbbi mondata után, már somolyogva nézett maga elé.

- Oh – vigyorgott. – Azt hiszem a mai napi tervetekben, mi nem szerepelünk – vonta le a következtetést. Robbal mind a ketten hallgattunk, hiszen mégsem bólogathattunk erre. – Mi Jerryvel elmegyünk kicsit egy másik városba, ti gondolom ellesztek. – Erre már bólintottunk. – Este átjöttök? – kérdezte reménykedve. Tanácstalanul Robra néztem, hiszen legszívesebben kis sem mozdultunk volna egész nap, azonban Nikkiéket sem akartam megbántani.
- Át – vágtam rá végül.
- Jó, hétre várunk titeket – felelte. – Jó szórakozást – és a választ meg sem várva, kisurrant az ajtón.

- Bocsi, azt hittem a kaját hozták – motyogta bűnbánó fejjel.
- Nem baj. Úgyis beszámoltam volna nekik – mosolyogtam rá, és elé lépdeltem.
- Mindent megbeszéltek? – kérdezte, miután egy csókot nyomott a számra, és körém fonta karjait.
- Mindent. Minden mocskos kis részletet – kacsintottam, mire felvonta a szemöldökét és érdeklődve méregetett.
- Ezt úgy értsem, hogy a szexuális életünk is terítékre kerül? – vonta fel a szemöldökét. - Mégis mennyire avatod be őket a részletekbe? – érdeklődött nyájasan, mire nevethetnékem támadt.
- Nem nagyon. De azt tudják, hogy mennyire jó vagy – közöltem vele, miközben egyik kezem kicsit lejjebb kalandozott testén, végigsimítva féltve őrzött kincsén.
- Miért, mennyire? – sóhajtotta, összepréselt ajkakkal.

- Igazából… - Félbe lettem szakítva, ugyanis újabb kopogás zavart meg minket. Kibontakoztam a még mindig nehezen lélegző Rob karjaiból, és az ajtóhoz léptem. Most már a pincér volt, aki miután oda adta az ételt, távozott is. Visszasétáltam Robhoz, aki még mindig ugyan azon a helyen állt, elgondolkodva.
- Min gondolkozol ennyire? – érdeklődtem, mialatt karjaimat a nyaka köré tekertem.
- A folytatáson. Igazából… - idézte vissza a kopogás előtti szavaimat, és várakozóan fúrta tekintetét az enyémbe.

- Leírhatatlanul – motyogtam zavartan, miközben mutatóujjammal a mellkasán kőröztem. Valójában nem tudom, mi ütött belém, de kicsit zavarba jöttem. Egy ideig nem válaszolt, ezért erőt vettem magamon, és felnéztem rá. Arcán elégedett mosoly játszott, amitől a szívem hírtelen, kétszer annyit kezdett verni. Ajaki pillanatok alatt találtak rá az enyémre, és finom csókunk közben kezeivel elkezdte lehúzni a pólóm.
- Már nem akarsz enni? – kérdeztem, elhúzva a fejem tőle.

- Egy percet sem bírok már várni – vigyorgott, miközben eltűntette a pólóm. – Így sokkal jobb – mondta, miközben szemei éhesen pásztázták végig meztelen testem. Egyetlen pillantásától majdnem felgyulladtam, ezért inkább ajkaihoz hajolva megcsókoltam. Előbbi szavait egy perccel később a tetteivel is alátámasztotta. Tényleg nem bírt tovább várni, ami valójában nekem sem volt ellenemre. Miután kezével végigsimított testemen, egyenesen a lábam közé, és leellenőrizte, hogy én is készen állok, egy mozdulattal az ölébe kapott, majd a falnak döntve, egy heves lökéssel belém hatolt.

Felnyögtem, ami a mozgása intenzitásával összhangban sűrűsödött. Lihegve kapaszkodtam a vállába, miközben kisebb mozdulatokkal, ki-becsúszkált bennem. Aztán egy kis ösztönzés után, intenzívebbre kapcsolt, és minden lökésével tövig hatolt belém. Úgy éreztem, mint aki azon nyomban porráég. Hol az ajkait haraptam, hol a vállába mélyesztettem fogaim. Rob a fenekem markolászta, majd egyik kezét felvezette a mellemre, ezzel is növelve a belőlem kiváltott hangos sikolyokat. Finoman masszírozta, miközben még mindig heves lökéseivel egyre közelebb jutatott a csúcshoz.

Aztán robbant a bomba, és sikítva vergődtem a karjai közt, mint egy partra vetett hal. Szorosabban ölelt, hogy meg bírja tartani mindkettőnket, de közben nem állt le a mozgással. Én is óvatosan toltam még felé a csípőm, hogy neki legalább ilyen élveztében legyen rész, mint nekem néhány másodperccel ezelőtt. A várt hatás meg is érkezett, mert egy elfojtott morgással, az Ő teste is megmerevedett. Zihálva csókolgatta a nyakam, majd az ajkaimat, miközben lehiggadni igyekezetünk.

A következő utunk a zuhany alá vezetett, ahol még egy élvezetekkel teli órát töltöttünk el.
A reggelit is elfogyasztottuk, majd sziesztáztunk egyet, hogy valamivel emberibb formában menjünk át Jerryékhez.
A megbeszélt időpontban be is futottunk, Jerry pedig vigyorogva tépte fel az ajtót. Tekintete azonnal a Robbal összekulcsolt kezemre tévedt, amit mindentudó mosollyal jutalmazott.
- Már megjött a vacsora – invitált minket a nappali felé, de le sem vette a szemét rólunk.
A vacsora közben még nem tértünk ki arra, ami valójában a legjobban érdekelte Őket, de miután leültünk iszogatni, már nem úszhattuk meg.

- Látom megjött a jobbik eszed – kaptam meg az első célzást, egyenesen Jerryitől. Válaszként kinyújtottam rá a nyelvem. – Nikkivel madarat lehetett volna fogatni, mikor visszajött ma reggel.
- Épp ideje volt, Stew – kontrázott rá az említett is. Úgy éreztem, mint, akik összefogtak ellenem, és együttes erővel be akarnak égetni Rob előtt.
- Nem csak rajta múlt, én is hülye voltam – vett a védelmébe Rob, mire hálásan mosolyogva megszorítottam a combomat simogató kezét.
- Mondjuk ez igaz – néztek egymásra egyetértően, majd lehuppantak velünk szembe.

- Holnap szerintem délkörül induljunk – váltott témát Jerry. El is felejtettem, hogy holnap vége a vakációnak. Egyből rosszabb lett a hangulatom.
- Nincs kedvem elmenni innen – adtam hangot a szomorúságomnak.
- Bármikor visszajöhetünk – mondta rögtön Nikki. A szívemhez nőtt a hely, hiszen annyi jó dolog történt itt. Jó, igazából csak egy, de az a legjobb. Robra néztem, akinek szintén valami hasonló járhatott a fejében, mert mosolyogva megcsókolt. A barátaink elnézően elkezdtek másról beszélgetni, mintha nem vennék észre, de mikor kezdtünk belemelegedni, és Rob kezét a fenekemre csúsztatva kezdett magához húzni, már nem állták meg szó nélkül.

- Srácok, mi értékeljük, hogy együtt vagytok, de azt nem akarjuk végignézni, ahogy egymásnak estek – méltatatlanodott Jerry nevetve.
- Talán át kéne mennünk – suttogta erre Rob a fülembe, majd egy csókot lehelt a nyakamra.
- Szerintem is – nyöszörögtem halnak, amennyire a belőlem kiváltott reakció engedte. – Mi megyünk is, mert fáradtak vagyunk – hazudtam, és felhúztam Robot a kanapéról.
- Gondolom – nevetett Nikki, de végül beleegyezően bólintottak, és utunkra bocsájtottak minket.
- Aztán semmi huncutkodás – kiabálta Jerry még utánunk, mikor Robbal már futólépésben haladva közelítettünk a házunk felé.

Az ajtó előtt visszarántott magához, és az ajtónak döntve csókolni kezdett. Valahogy bejutottunk a házban, onnan pedig ment minden a maga útján…

SZAVAZZATOK MÁR!!!

Drága, kedves, cukorfalat olvasóim! Nem szoktam ilyeneket kiírni, de most kicsit felhúztam magam. Nehogy már Kristen aranymálnát kapjon! Könyörgöm, hova fajul a világ? Szedjük egy kicsit össze magunkat, és aki még nem tette volna meg, az menjen és szavazzon. Mindegy, hogy kire, csak ne Kristenre! Jelenleg Ő vezet, tehát most van a legnagyobb szüksége ránk.
IRÁNY, Kristenre itt: http://www.razzies.com/forum/worst-actress-of-2010_topic4729.html

Rob nincs veszélyben, de férfi kategóriában is lehet nyomogatni másra. Bár én amondó vagyok, ha Kristen megkapja, akkor kapja meg Rob is! Tudjátok, jóban rosszban stb…:D Jó, nem ezért, de ha Kristenre azt mondják megérdemli, akkor ezzel az erővel Rob is ugyan annyira. Ez az én véleményem…
Robra itt: http://www.razzies.com/forum/worst-actor-choices-2010_topic4740.html

P.S.:Ha Kristen megnyeri, egy hónapig nem frisselek! Jó, nem. De nyomassátok!:D

16. fejezet: Weekend NO2

Sziasztok! Meghoztam a 16. fejezetet, aminek az elolvasása után, biztos maradni fog bennetek némi kétely. :D Tudom, hogy gonosz vagyok, de itt volt a legjobb abbahagyni.
Nem is mondok mást.
Jaj, de igen. Mindenkinek Boldog Új Évet szeretnék kívánni. Remélem mindenki megfelelően(:P) búcsúztatta a 2010-es évet.
Puszi, Lady


Próbáltam észhez térni a kábulatból, de nem ment könnyen. Ő sem igyekezett könnyebbé tenni, sőt megnehezítette. Elkezdte felhúzni ugyanis a pólómat, elég elhatározottan.
- Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten, mire megállt a mozdulatban.
- Én is segítek neked levetkőzni – közölte természetesen, de egy kis csalfa mosoly ott játszott az ajakain. Vonzó ajánlat volt, de tudtam, hogy most csak a pia mondatja ezt vele.
- Én le tudok egyedül is, nem vagyok olyan részeg, mint te – mondtam nevetve, mire a karjai elengedtek.

- Akkor ezért szédülök – fintorgott, miközben felült. Lehúztam róla a pulcsit, majd a pólóját. Kissé nehezebben kezdtem venni a levegőt, amint meztelen mellkasa elém tárult. Gyorsan az övéhez nyúltam, hogy eltereljem a figyelmem, és lehúztam róla a nadrágot. Ez így még rosszabb volt, ezért gyorsan rádobtam a takarót, hogy fel tudjak kelni mellőle.
- Hova mész? – ragadta meg a karom.
- Én is lefekszem – fordultam vissza felé.
- Ez a te ágyad. Csak úgy alszom itt, ha te is – mondta.
- Rob…

- Nem, komolyan mondom. – Mielőtt válaszolhattam volna, lerántott maga mellé, és gombolni kezdte a nadrágom. Amikor a pólómat kezdte felhúzni, lefogtam a kezét. – Most mi van? Láttalak már ennél kevesebb ruhában is – emlékeztetett mosolyogva. Ebben nem volt semmi félreérthető, egyértelmű volt, melyik alkalomra céloz. Kissé elpirulva –amit szerencsére nem láthatott, mert sötét volt – hagytam, hogy folytassa a megkezdett műveletet. Lassan húzta át a fejemen a pólót, majd éhes szemekkel pásztázta végig a felsőtestem, amit már csak a melltartóm fedett, ugyanis most már csak fehérneműben feküdtem mellette. Újra felült, megtámaszkodott a kezén, hogy megint végigmérhessen.

Zavarba jöttem, rögtön nyúltam is a takaró után, hogy magamra húzzam, de lefogta a kezem, majd másik kezével végigsimított rajtam, a hasam aljától egészen a nyakamig. Szaggatottan vettem a levegőt, ami a tüdőmben is akadt, mikor ujjait a nyakamon a szája váltotta fel. Nyelve végigsiklott a fülem mögött, majd levándorolt a kulcscsontomra. Kezemmel a hajába túrtam.
- Rob – nyögtem. – Hagyd abba! – kértem, de nem figyelt. Kissé erősebben markoltam a hajába, mire abbahagyta végre, és rám nézett. Akartam, nagyon is akartam, hogy folytassa, de egyáltalán nem találtam a pillanatot alkalmasnak, mivel csap részeg.

- Te is akarod, tudom – jelentette ki, teljes magabiztossággal, majd egyik keze végigszántott a melltartóm vonalán, aztán besiklott alá, és gyengéden megmarkolta a mellem. Felnyögtem, elég hangosan, hogy zavarba jöjjek. – Erről beszélek – jelentette ki mosolyogva, miközben ujjai masszírozni kezdtek. Alig bírtam magamba fojtani az újabb hangokat. Aztán mégis a józanabbik felem győzedelmeskedett, és határozottan eltoltam a kezét.
- Nem vagy abban az állapotban. – Azt gondoltam ezzel nem tud vitatkozni, de ismét tévedtem.

- Kételkedsz bennem? – nevetett fel, majd a kezem megragadva az alsónadrágja elejére húzta. Tévedtem, nagyon is abban az állapotban volt… Elpirulva húztam el a kezem, majd a könyökömre támaszkodva, egy szintre húztam magam vele.
- Meg fogod bánni reggel, és…
- Soha! – vágta rá anélkül, hogy befejeztem volna a mondatot.
- Had fejezzem be – intettem csendre. – Te sem akarhatod így. Most nem vagy józan, nem gondolkozol tiszta fejjel. Ennek most nem szabad megtörténnie, így nem lehet – simítottam végig az arcán, amin most már láttam a megértést. Sóhajtva hanyatt feküdt, én pedig mellé. Percekig gondolkodtam, aztán úgy döntöttem egy kis szeletet a paradicsomból engedélyezhetek magunknak. A mellkasára húzódtam, amit apró puszikkal hintettem be.

- Nem könnyíted meg – sóhajtotta, mire mosolyogva ránéztem.
- Jó éjt – mondtam, majd gondolkodás nélkül az ajkaira hajoltam. Csak egy apró puszit szándékoztam adni neki, de keze a nyakamra csúszott, nyelve pedig körberajzolta az alsó ajkam. Hagytam magam, én is vágytam erre a csókra. Kicsit talán szenvedélyesebbre sikerült, mint terveztük, zihálva váltunk szét.
- Jó éjt – nyögte Ő is, miközben elhelyezkedtem a karjaiban, és vártam az édes álmokat.

Nem tudom, mikor ébredtem ilyen kipihenten utoljára, amit betudtam annak, hogy Robbal aludtam. Reggel ugyan úgy ölelt, ahogy elaludtunk, de nem ébred fel arra sem, mikor kimásztam mellőle, miután egy ideig csak néztem.
Összeütöttem egy kis reggelit, majd egy tálcán bevittem neki. Éppen ébredezett, így mosolyogva leültem mellé, a tálcával a kezemben.
- Ez istenien néz ki – vakargatta mosolyogva a fejét, mikor felült.
- Aszpirin is van – mutattam a tányér mellé, mire hálásan rám pillantott. – Mennyire emlékszel? – kérdeztem, miközben enni kezdett. Eddig bírtam a kíváncsiságommal.

- Arra pontosan, hogy megpróbáltalak leteperni – közölte egy kínos mosollyal, majd folytatta a falatozást. Nem feleltem semmit, és Ő sem erőltette a témát. Ha emlékszik, hát emlékszik. Ráadásul semmi megbánás, vagy zavar nem volt a szavaiban, inkább, mintha ez egy természetes dolog lenne, amiről nem kell beszélni. Rendben, akkor nem beszélünk róla.
- Lezuhanyozom, aztán megnézem Jerryt. Ő sem volt jobb állapotban tegnap – mondtam, majd a fürdő felé indultam.

A két legjobb barátom éppen a nappaliban ült, Jerry egy csésze kávéval a kezében, meg egy gyógyszeres dobozzal maga előtt.
- Már Rob is bevett egyet – nevettem, de főleg azon, amilyen Jerry feje volt. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint Rob.
- Máskor vegyétek ki a piát a kezemből – nyögte, majd lenyelte a pirulát.
- Le is nyakaznál, ha megpróbálnánk – közölte Nikki, majd felém fordult. – Miután bevitted kidőlt, mi?

- Igen. Miután megpróbált lefektetni – mosolyogtam. Ezekre a szavakra Jerry is felkapta a fejét, majd egy mondj el mindent pillantást küldött felém. Így tettem.
- Tetszik – közölte mindentudóan, de ezen kívül nem nagyon firtatták a témát. Örültem, mert nekem sem volt túl sok kedvem most beszélni róla.
- Jerryvel arra gondoltunk, hogy ma tarthatnánk egy lightos napot. Egy kis wellness a hotelban mindenkinek jót tenne – vázolta Nikki a mai terveiket, amivel mélységesen egyet értettem.

Mikor visszamentem, hogy közöljem Robbal a mai programot, már túl volt a zuhanyon, és teljesen fel volt öltözve. Ő is jó ötletnek tartotta, ezért elindultunk Jerryék után.

A pezsgőfürdőben értük utol őket, ahol Jerry még nagyon vegetált.
- Én nem nézek ki ilyen jól, igaz? – mérte végig Robot, aki most már egész emberien festett.
- Nem – vágtuk rá egyszerre Nikkivel.
Egy ideig még áztattuk magunkat a kellemes, meleg vízben, majd Nikki elment úszni, Jerry pedig kifeküdt az egyik nyugágyra. Két perc múlva már húzta is a lóbőrt.
- Szauna? – vetette fel Rob az ötletet, ami nagyon jól hangozott. Szerencsére rajtunk kívül senki nem volt bent, így kényelmesen elfértünk.

- Azt hiszem ma este nem megyünk inni – szólalt meg pár perc múlva.
- Mi Nikkivel mehetünk – cukkoltam, mire rosszallóan rám nézett.
- Ezt verd ki a fejedből, nélkülünk nem – mondta határozottan.
- Miért? – kérdeztem döbbenten.
- Ki vakarná le rólad a sok ficsúrt? – érdeklődött most már mosolyogva.
- Senki – kacsintottam, mire kikerekedtek a szemei.
- Szóval az ilyen kis szerencsétlenekre buksz, mint amilyen a tegnapi is volt? – kérdezte meglepetten, mint aki rosszallná, ha igaz lenne. Igazából nem is emlékszem arra, aki tegnap odajött hozzám.

- Talán féltékeny vagy? – húzódtam közelebb, mosolyogva. Erre nagy levegőt vett, majd néhány másodpercnyi hezitálás után válaszolt.
- Minden férfira, aki rád néz – sóhajtotta, én pedig döbbenten hallgattam. Nos, ez…ez, ezen van mit gondolkodni. Vagyis inkább tisztázni. Már éppen nyitottam a számat, mikor kinyílt a szauna ajtaja.

- Talán ez jót fog tenni – ült le mellénk Jerry, de ebben a pillanatban nem bírtam rá figyelni. Még mindig Robot néztem, aki szintén engem figyelt. Ha ez azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent, akkor miért van Ninával? Ez a pillanat nyilvánvalóan el volt cseszve, köszönhetően Jerrynek, aki valószínűleg önként fojtja majd meg magát, ha meg tudja, mit szakított félbe. Csak azért könyörögtem, hogy legyen alkalmas pillanat arra, hogy ezt felhozzam még, és beszéljünk róla. Néhány perc múlva Nikki is csatlakozott kis társaságunkhoz.

Délután már nem volt alkalmam Robbal csevegni négyszemközt, mert ahova mentünk, jöttek az árnyékaink is. Este Nikkiék házában vacsoráztunk, ahol csak én és a barátnőm vettünk magunkhoz némi alkoholt. A fiúk attól is rosszul voltak, ha csak ránéztek.
Négyszemközt csak Nikkivel maradtam, mikor cigizni mentünk, gyorsan el is meséltem neki a szaunában folytatott beszélgetésem Robbal. Nem volt meglepve, és egyet értett abban, hogy ezt a beszélgetést fojtani kell, ha alkalmam nyílik rá.

Visszatérve a fiúk éppen nagy beszélgetésben voltak, de egy pillanatra mégis megzavartam őket.
- Rob, én átmegyek, mert fáradt vagyok – mondtam neki.
- Én is megyek – tette le a kólás poharat a kezéből, és már kelt is fel.
- Ha szeretnél, maradj nyugodtan – mosolyogtam rá, mire megrázta a fejét.
- Jó éjt, srácok – fordult Nikkiék felé. Én is elköszöntem tőlük, majd Robbal együtt elindultunk.

- Jó kis nap volt – mondtam mosolyogva, miután már alvásra készen másztam az ágyamba.
- Igen – felelte Rob, aki immár a matracra száműzte magát. Olyan eltökélten mászott oda, hogy nem volt merszem felajánlani, hogy aludjon ma is velem, pedig nagyon szerettem volna. Ehelyett mind a ketten a saját helyünkön feküdtünk le. Álmos ugyan nem voltam, ezért éberen feküdtem az ágyamban, mikor valami halk moraj hallatszott kintről.
- Hallottad ezt? – ültem fel az ágyamban, mint valami idióta. Nagyon félős voltam, minden kis szartól megijedtem.
- Nyugi, csak a szél – felelte nyugodtan, de én nagyon nem voltam az.
- Bezártad az ajtót? – kérdeztem, miközben idegesen tekintgettem a fejem fölött lévő ablak felé.

- Igen, de mondom, hogy csak a szél – ismételte.
- Tudom, de én akkor is félek. Utálom a szelet, és a fejem fölött van az ablak – nyavalyogtam, mire Ő is felült.
- Gyere ide – húzódott kijjebb a matracon, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Hülye lettem volna nemet mondani erre. Pont kapóra jött ez a szél… Mint egy ötéves dobtam le magamról a takarót, és másztam le az ágyról. Bebújtam mellé. Háttal feküdtem neki, a hátam teljesen a mellkasának préselődött, egyik karjával pedig magához ölelt.

- Kényelmes így? – kérdezte, hangja édes suttogás volt, ami közvetlenül a fülem mellől jött. Beleborzongtam.
- Tökéletes – suttogtam vissza. A kényelmes nem lett volna elég találó kifejezés arra, hogy mennyire jó ez így. Rob karját, amivel átkarolt a takaró alatt, kicsit szorosabbra fogta, ami által megtörtént a lehetetlen, még közelebb kerültem hozzá. Szinte már illetlenül közel, ágyéka szorosan hozzám préselődött, nekem pedig helyezkedhetnékem támadt, próbálva még inkább nekifeszülni.

- Abba hagynád ezt? – dörmögte a fülem mellől.
- Mit? – kérdeztem meglepetten, hiszen nem csináltam semmit. Legalábbis én így éreztem.
- A mocorgást a csípőddel – sóhajtotta, immár kissé feszülten. Azonnal leesett a tantusz, de ez ahelyett, hogy eltántorított volna, még bátrabbá tett. Hiszen, ha ilyet kell kérnie, akkor nehezen tudja visszafogni magát, ami nekem nagyon is imponált. Folytattam. – Kris, ha nem akarod, hogy leteperjelek, hagyd abba! – utasított. Pedig pont ezt akartam, de most mégis leálltam. Inkább a kezéhez nyúltam, és kicsit előrébb húztam, egészen a hasamig. Szerettem volna, ha érti a célzást, de egy ideig csak mereven feküdt mögöttem.

Aztán a jég megtörni látszott, mert a keze kicsit megmozdult, és óvatosan simogatni kezdett. Elsőre még csak a trikómon keresztül, végül benyúlt alá és már a bőrömön érezhettem érintését. Egy halk sóhaj is felszakadt belőlem, hiszen annyira régóta vágyom már rá. Szabad keze eltűrte a hajam a nyakamból, hogy ajkaival ott kényeztethessen. Nekem pedig egyre sűrűbben hagyták el sóhajok a számat. Talán észrevette, hogy nem tiltakozom, ezért kicsit bátrabban indult el keze a trikóm alatt, még el nem érte a melleim. Felváltva kényeztette őket, miközben halk hangon megszólalt.

- Nem fogjuk kibírni, igaz? – Ez volt a leghülyébb kérdése, mivel én ki sem akartam bírni. Eszemben sem volt, csak Őt akartam, és ezt vele is megosztottam.
- Nem is akarom kibírni. – Ez lehetett, ami Őt is biztosította afelől, hogy nem hibát követünk el, mert a következő percben ajkai már az enyémeket kutatták, keze pedig lejjebb merészkedett a testemen. Csókunk gyengéd volt, legalábbis elsőre, de ahogy kezét megéreztem a bugyimban, a szájába harapva vezettem le a bennem fellángolt tüzet. Mosolyogva húzódott el, miközben két ujját is könnyen eltűntette bennem.
- Azt érzem – közölte elégedetten, de válasz helyett csak egy nyögésre futotta, ugyanis mozgatni kezdte bennem ujjait.

Szemérmetlenül nyögve, és a takarót markolászva élveztem, amit velem tesz. Viszonozni is szerettem volna, így addig ügyeskedtem, míg magam mögé nyúlva, ki nem szabadítottam őt az alsónadrág fogságából. Rögtön egy nyögéssel felelt, ahogy megragadtam már így is elég kemény férfiasságát, és mozgatni kezdtem a kezem. Kéjben úsztam, mialatt őt is igyekeztem minél nagyobb élvezetben részesíteni. Mielőtt azonban lecsapott volna rám az orgazmus, kihúzta belőlem az ujjait, és az én kezem is elvette magáról. Viszont méltatlankodni nem volt időm, ugyanis, ahogy mindkettőnket megszabadított a felesleges alsóneműktől, belém hatolt. Rögtön kapott is érte egy elégedett sikolyt, na meg egy karmolást is a combjára. Lassan kezdett mozogni bennem, amivel el is voltam egy ideig, de aztán többre vágytam. A combjaimat szorosabbra zártam, majd hátra nyúltam, és a fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.

- Megőrjítesz – morogta a fülembe, mire halkan felkuncogtam. Lökései hevesebbek lettek, ráadásul ujjaival is izgatni kezdett. Ennek köszönhetően pillanatokon belül lecsapott rám az élvezet hulláma. Remegve sikoltottam a nevét.
El sem tudom képzelni mekkora kínokat okozott magának azzal, hogy megállt, és szorosan magához ölelve várta, hogy kicsit lecsillapodjak. Eközben folyamatos csókokkal kényeztetett, valamint keze is bebarangolta a testemet. Aztán óvatosan ismét megmozdult, ezzel újraélesztve bennem a még igazából ki sem hunyt tüzet. Nyögéseim állandó visszajelzésül szolgáltak neki, így biztos lehetett benne, hogy tökéletes, amit csinál.

Hírtelen benyúlt a lábaim közé, miközben hányat fordult a matracon, ezzel engem maga fölé húzva. A póló – ha felgyűrve is- még rajtam volt, ezért első dolga volt eltűntetni rólam. Mivel most nálam volt az irányítás, ki is használtam. Két kezemmel megtámaszkodtam a combján, és gyorsabban kezdtem mozgatni a csípőm. Kicsit zavart, hogy háttal vagyok neki, és nem látom az arcát, de a morgási biztosítottak afelől, hogy élvezi. Kezei a csípőmet szorították, de szép lassan felkúsztak a melleimre, hogy azokat is kezelésbe vegye. Óvatosan becézgette őket, de én most kicsit többre vágytam. Elvettem combjait markolászó kezeimet, és az övéire helyeztem, hogy megmutassam, mit szeretnék. Örömmel teljesítette a kérésem, így most a mellkasára támaszkodva, a fejemet hátra vetve folytattam a mozgást.

Éreztem, hogy nekem megint itt a vég, és reméltem, hogy Rob is közel jár már. A mellkasát végigkarmolva sújtott le rám a második orgazmusom, de Ő sem maradt le sokkal mögöttem, mert további két csípőmozdulat után, megragadta a csípőm és magára szorított. Lihegve dőltem hátra rá, miközben apró puszikkal hintette be a nyakam, és ahol ért. Zihálva oldalra fordítottam a fejem, egy rendes csók reményében, amit nem is tagadott meg tőlem. Közben kihúzódott belőlem, aminek nem örültem, de így legalább megfordultam, és szorosan hozzábújva tudtam kipihegni magam.

Most annyira a nyelvemen volt az a szó, úgy szerettem volna kimondani, de nem akartam elrontani a pillanatot, az ez után következő magyarázkodással. Most nem szerettem volna arról beszélni, ki mit érzet, csak élvezni a pillanatot, azt, hogy együtt vagyunk. Mert együtt voltunk, ismét. És megint csodás volt, akárcsak a múltkor. Viszont a múltkori alkalommal még nem tudtam azt, amit most igen, hogy szeretem.

Biztos voltam benne, hogy a reggeli beszélgetésnek lesz egy kellemetlen része. Hogy kinek? Az majd kiderül…

Most csak arra tudtam gondolni, hogy az a férfi tart a karjaiban, aki szeretek. A legjobb helyen voltam, így nyugodtan hajthattam álomra a fejem.