19. fejezet: Egyezség

Csajok, itt a következő fejezet. Remélem tetszeni fog… Véleményekre mindig kíváncsi vagyok!:)
Puszi, Lady


Percekig vártam, hogy hozzáfűzzön még valamit, de nem tette. Megelégeltem.
- Jó. Van fél perced a magyarázatra, mielőtt hiszti rohamot kapok – közöltem vele karba font kézzel. Már így is túlteljesítettem magamon, hiszen nem ugrottam a torkának azonnal.
- Nem tudtam szakítani vele – nyögte ki nagy nehezen. Ez volt az a pillanat, mikor úgy éreztem csak külső szemlélőként nézem az eseményeket, és csak egy álom, vagy valami, de nem a valóság.
- Meggondoltad magad? Mégis érzel iránta valamit? – kérdeztem kétségbeesetten, és a könnyek csípni kezdték a szemem. Nem vagyok egy hisztis picsa, de ez már sok volt. Reggel még olyan boldog voltam…

- Nem erről van szó. Had magyarázzam el – sóhajtotta feszülten. Feszülten…még Ő a feszült!
- Hajrá – buzdítottam.
- Nem tudtam vele szakítani, mert reggel sírva jött be az öltözőmbe – kezdett bele. Eddig biztos voltam benne, hogy valami trükkről van szó, de a következő szavai után átkoztam magam, hogy egy percre is megfordult a fejemben hasonló dolog. – Meghalt a nagypapája, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. – Egy pillanatig azt hittem rosszul hallok.
- Jézusom – kaptam a kezem a szám elé. – Ez rémes.

- Teljesen maga alatt van, a jeleneteket valahogy fel tudtuk venni, de az össze szünetben az öltözőjében bőgött. Így nem jöhettem elő a szakítás témával – nézett rám könyörgően.
- Igen, tudom – bólogattam.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem is fogok, de kell egy kis idő. Meg kell várnom, amíg kicsit összeszedi magát, mivel barátként fontos nekem, és ki lenne mellette, ha nem én?! – bizonygatta, de inkább már magának.
- Rob, teljesen megértem. – Fogtam magam és az ölébe másztam, majd arcát a kezeim közé véve mélyen a szemébe néztem. – Sajnálom, hogy idiótán reagáltam, de…

- Nem! Teljesen normális volt a reakciód – húzott magához közelebb.
- És velünk most mi lesz? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
- Tudom, hogy nem etikus ilyet kérnem tőled, de egy ideig még tarthatnánk titokban a dolgot. Nem tudom mit csinálna, ha még azt is el kéne viselnie, hogy szakítok vele – vizslatott félénken. Egy pillanatig mérlegeltem a dolgot, de hamar döntésre jutottam. Mivel nem állt szándékomban továbbra is külön lenni tőle, egy megoldás volt…
- Azt kéred, hogy legyek a… a szeretőd? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Rob nyelt egyet, majd bólintott.
- Így is nevezhetjük – fintorgott, valószínűleg neki sem ez a felállás volt a helyén való.
- Egy ideig kibírom – vontam vállat. Végül is nem lehet szó olyan sok időről…

- Köszönöm, köszönöm! – ölelt át, és össze-vissza kezdett puszilgatni. – Nem bírnám ki, ha emiatt elveszítenélek. Nem tarthat tovább egy hétnél ez a kényelmetlen felállás, szerintem – bizonygatta. Reméltem, hogy igaza van, mert tovább nem nagyon bírnám.
- Hol van most? – kérdeztem.
- A szobájában. Szerencsére egyedül akart lenni, így el tudtam jönni – mondta egy kis fintorral. Kényelmetlen lesz így, az már biztos. Viszont igaza van Robnak, most nem szakíthat vele. Ki tudja, mit tenne, különös dolgokra kényszerítheti az embert a bánat. Ha kárt tenne magában, azt Rob sosem bocsájtaná meg magának, és én sem tudnék ilyen bűntudattal élni. Nincs más választásunk, mint várni.

- Csak arra kérlek, hogy tartsatok távolságot, ha érted, mire gondolok – kértem az arcát simogatva. Bólintott és megígérte, hogy míg „együtt vannak” semmilyen határt nem lépnek át, mert erre Ő nem lenne képes.
- Most ne beszéljünk róla, fontosabb dolgaink is vannak – jelentette ki mosolyogva, most, hogy a kényes témát lezártuk.
- Tényleg? És mi lenne az? – tettem az ártatlan. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy egy ilyen hír után simán képesek vagyunk ott folytatni, ahol reggel abbahagytuk. Viszont Robnak, pillanatok alatt sikerült elterelni a gondolataimat.

- Mit szólnál, ha kifulladásig szeretkeznénk? – kérdezte cinkos vigyorral.
- Csábító ajánlat! – A mondatot végét már a szájába suttogtam, mert pillanatok alatt az ajkai már az enyémet ostromolták. Onnan a nyakamra tért át, majd a blúzom kigombolása során, minden felszabadult felületen is végigjártak ajkai. Egyenlőre még halkan sóhajtoztam, de mikor a melltartóm is lekerült, szabad utat biztosítva a melleim felé, már a lélegzetem is elakadt. A hangom csak akkor jött vissza, mikor Rob ajkai közé csípte a mellbimbóm, és kíméletlen szívogatásba kezdett. Az én kezem már a nadrág elején járt, párszor végigsimítottam az ott található dudoron, majd türelmetlenül gombolgatni kezdtem. Kiszabadítva belőle a kezem jó párszor végigsimított rajta, keményre izgatva egyetlen kincsét.

A morgásait a nyakam tövénél éreztem, libabőrős lettem tőle a lábujjam hegyéig. Rob sem tétlenkedett sokáig, felállított az öléből, majd lehúzta rólam a nadrágot, a bugyival együtt. Ajkai végigjártak a combomon, egy pillanatra a lábam közé is besiklott, de éppen hogy csak élvezni kezdtem volna a dolgot, egy határozott mozdulattal magának háttal fordított. A következő másodpercben előre döntött, a kezeimmel a dohányzóasztalra támaszkodtam, enyhe terpeszt nyitva a lábaimmal. Kicsit furcsa volt így, de kényelmetlennek nem mondtam volna, inkább szokatlannak. Aztán már csak azt éreztem, hogy Rob a csípőmbe markol, és egy határozott mozdulattal magára húz. Felnyögtem, ahogy tövig temetkezett belém, körmeim az asztal üveg lapját kaparták.

Egyik kezével végigsimított a hátamon, majd a hasamon át, a mellemre vezette a kezét, miközben lassan, minden lökésével újra és újra teljesen eltűnt bennem. Eddig mellemet markolászó keze a lábaim közé siklott, és kitartóan izgatni kezdte vele azt a pontot, aminek köszönhetően percek alatt csapott le rám a gyönyör. Rob, leállt a mozgással, majd kihúzódva belőlem maga felé fordított. Egy vérforraló csókot kaptam, levegő helyett ez is tökéletesen megfelelt. Aztán az asztalkára ültetett, a lábaimat széttárta, Ő pedig elém térdelve, nyelvével férkőzött közéjük. Még igazán le sem higgadtam, de pillanatokon belül újra teljesen felizgultam. Nyögve, a haját markolva néztem, ahogy egyre intenzívebb nyelvcsapásokkal izgat. Egy szavam sem lehetett, olyan tökéletes profizmussal művelte, hogy attól féltem belehalok a gyönyörbe.

Már az őrület határát tapostam, mikor felemelkedett, és a kanapéra ült, engem magával, vagyis szó szerint magára húzva. Kőkemény vágya ismét bennem lüktetett, és most rajtam volt a sor, hogy legalább olyan gyönyörökben részesítsem, ahogy azt Ő tette velem az imént. Nem kapkodtam el a dolgot, ami Robnak nem igazán tetszett, ezért a fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb tempóra. A háttámlába kapaszkodva mozogtam rajta, néha a nyakára hajolva, a bőrét szívogatva közben. Ezzel csak még inkább izgatva Őt, amiről többször meg is bizonyosodhattam, mikor kezei a fenekembe martak. Nem is váratott magára sokat nekem a második, Robnak pedig az első orgazmusa. Zihálva döntöttem homlokom az övének, de a mozgást nem hagytam abba míg Rob, a csípőmet megragadva, magára nem szorított teljesen. Ekkor egy rekedt morgás kíséretében megfeszült bennem, majd egész teste ernyedten hanyatlott hátra, fejét a kanapé hátuljára vetve.


Elégedetten mosollyal az arcomon csókoltam végig a mellkasát, majd a nyakát, az arcát és végül az ajkaira hajolva, egy csókot váltottunk. Nyelvünk hosszú percekig időzött a másik szájában, vára, hogy kicsit lehiggadjunk. Egy ideig üldögéltünk még így, aztán Rob eldőlt a kanapén, engem félig a mellkasára húzva. Boldogan mosolyogva simogattam egyik ujjammal a mellkasát, miközben Ő a hátamon tette ugyan ezt. Lassan felemeltem a fejem, hogy megcsókoljam, mert már hiányoztak ajkai az enyémről. Meg is kaptam a hőn áhított csókomat.
- Imádom, mikor így csillog a szemed – jegyezte meg mosolyogva, miközben eltűrte az arcomba logó, nedves tincsimet.

- Ezt hozod ki belőlem – mosolyodtam el én is, kicsit szégyenlősen.
- Ennek igazán örülök. – Kicsit feljebb húzott a mellkasán, hogy jobban elérjen, és megcsókolhasson. Nyelve lassan kúszott ajkaim közé, ott viszont szenvedélyes ritmusba kezdett. Kezei ismét megindultam a testemen, olyan pontokat érintve, amivel újra felélesztette bennem a tüzet. Nem is tétlenkedtünk tovább, az este további részét a hálóban töltöttük, kiélvezve egymás társaságát.

Reggel Rob, ismét dolgozni indult, de nem volt túl jó színben. Elég fáradtnak tűnt, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Jó, hogy én nem dolgozni vagyok itt, akár egész nap is aludhatok, de neki nincs ideje pihenni. Ezt közöltem vele is, de megfenyegetett, hogy ha ma este visszamerem fogni magam, nagy bajok lesznek. Amúgy sem tudtam volna ellenállni neki.

Miután Rob elment forgatni, én Nikkivel és Jerryvel töltöttem a napot. Először ebédeltünk a szálloda egyik éttermében, aztán az uszoda részlegen folytattuk a napot. Holnap Jerry hazautazik, ezért, hogy méltó búcsúban legyen része, egy esti bulit is megbeszéltünk.
- Jó, de olyan helyre menjünk, ahol táncolni is lehet – szögezte le Nikki, mikor bemásztunk a pezsgőfürdőbe.
- Alap – értett egyet Jerry. Ugyan nekem annyira nem volt fontos a tánc, de mivel ismertem Nikkit, eszem ágában sem volt máshova tervezni a bulit. Jerry jelezte is, hogy a közelben látott egy elég jónak tűnő clubbot, és szerinte oda menjünk.

- Rob hánykor végez? – kérdezte Nikki, hogy ahhoz igazítsa az indulás időpontját.
- Elvileg 9-re ideér – mondtam.
- Tényleg, Nina hogy reagált? – érdeklődött Jerry. Eddig még nem került elő a téma, ezért most voltam kénytelen beavatni őket a kialakult helyzetbe.
- Még sehogy. Rob nem tudott vele beszélni – kezdtem bele, mire mind a kettő elfelejtett levegőt venni. – Nos, én is valahogy így reagáltam tegnap este – mondtam nekik, mire még furcsábban méregettek.
- De miért nem beszélt vele? – kérdezte Jerry türelmetlenül, a kezdeti sokk után.

- Ninának meghalt a nagypapája, és nagyon ki van akadva, ami nem csoda. Rob pedig nem akar még a szakítással is rátenni egy lapáttal, ezért úgy döntött vár egy kicsit, vagyis addig, míg Nina jobban nem lesz – vázoltam nekik a helyzetet.
- Szegény lány – sajnálkoztak egy ideig, majd Jerry komolyan rám nézett.
- És addig mi lesz veletek? – kérdezte félénken.
- Szeretők leszünk. – Erre a kijelentésemre mind a ketten hangos vihogásban törtek ki. – Úgy értem titokban tartjuk, aztán ha beszélt Ninával, már hivatalosan is fel tudjuk vállalni a többiek előtt – folytattam, mikor alább hagyott a nevetésük.



- Végül is ez így elfogadható. Nem lehet szó olyan sok időről. Szerintem pár nap múlva már simán megmondhatja neki, hiszen Ninának sem jó, ha túl sokáig húzza ezt – elmélkedett Nikki. Ebben teljesen egyet is értettem vele, minél később szakít vele Rob, annál kellemetlenebb lesz.
- Ne haragudj, hogy ezt megkérdezem, de azért bizonyos határok közé szorítja a kapcsolatukat, ugye? Úgy értem, nem lesz szex… - fintorgott Jerry.
- Természetesen nem! Tisztáztuk tegnap Robbal. Ilyen körülmények közt nem is mentem volna bele – biztosítottam őket, mire mind a ketten megnyugodtak.

*

Az esti buli jól telt. Rob fáradságra, és a holnap kora reggeli forgatására hivatkozva kicsit korábban elment, viszont én még maradtam. Jerry ma van itt utoljára, és szerettem volna minden időt kihasználni. Egészen hajnalig iszogattunk, táncoltunk és beszélgettünk. Rob a saját szobájában aludt éjszaka, nekem pedig kimondottan hiányzott. Túl nagy, és üres volt az ágy nélküle.

Másnap kikísértem Jerryt a reptérre, ahova Nikki már nem tudott velünk tartani, mert délután neki is volt jelenete. Aztán visszamentem a hotelba és unatkoztam.
A további négy napban sem volt ez másként, főleg, miután Nina kicsit többet igényelte a „barátja” társaságát. Volt, hogy Rob, csak késő éjszaka tudott átjönni hozzám, mert Nina egész addig ott tartotta. Mindig biztosított afelől, hogy nincs miért aggódnom, Nina nem is próbál közeledni, csak lelki támaszként van rá szüksége. Hittem neki.
A legfurcsább dolog egyik este történt, mikor Rob átjött munka után és közölte, hogy Nina ma el akar menni vacsorázni. Az már meg sem lepett, hogy újabb estét vagyunk kénytelenek külön tölteni, de mikor közölte, hogy azt szeretné, hogy a többiek is menjenek, nagyon meglepődtem.

- Azt mondja, ki akar kapcsolódni – közölte Rob is csodálkozva, miután rákérdeztem, hogy miért akarja.
- Én nem akarok menni, Rob. Pont elég nehéz, hogy alig látlak. Most meg azt kéred, hogy menjek veletek, játsszam azt, hogy semmi közöm hozzád, és nézzelek Ninával – förmedtem rá, mire nem meglepődött, de még csak ideges sem lett. Egyszerűen mellém lépett, és megölelt. Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz, hogy ilyen rossz lesz nélküle.
- Tudom, hogy rossz így, de már nem tart sokáig – nyugtatott, de most pont rosszkor jött elő ezzel.
- Egy hete megy ez, mégis mennyi idő még? – hisztiztem.

- Egyre jobban van, ezt a mai este is bizonyítja. Most már csak az alkalmat várom – győzködött. – És tudom, hogy nehéz, de akkor is azt akarom, hogy ma ott legyél. Szükségem van rád, legalább had lássalak – meresztett rám ártatlan kiskutya szemeket.
- Jó, de nem maradok sokáig – adtam meg magam.
- Oké. Az éjszaka pedig csak a miénk – mosolygott, majd előlegként kaptam egy hosszú, szenvedélyes csókot.

Nem sok kedvel ugyan, de követtem Őt az étterembe, ahol a társaság nagy része már ott volt. Nina nem nézett ki túl jól, látszott rajta, hogy a mosolya csak erőltetett, de mit is várnánk egy ilyen helyzetben. Mikor Rob leült mellé, Nina azonnal a keze után nyúlt, és összekulcsolta ujjaikat. Az én szemem azonnal ott ragadt, majd Robra néztem, aki egy bocsánat fintort küldött felém. Nagy levegőt vettem, és lenyeltem a békát. Viszont bizonyos határai az én tűrőképességemnek is vannak, ezt pedig Nina kijelentése ütötte meg, mikor valaki az állapota felől érdeklődött.

- Nem túl jól, de próbálom elterelni a figyelmem – sóhajtotta, majd kedvesen elmosolyodott. – Rob pedig nagyon sokat segít. Ha Ő nem lenne mellettem, nem tudom, hogy bírnám ki – folytatta, és Robra sandított. Rob éppen az én reakciómat figyelte, én pedig cseppet sem kedvesen nézetem vissza rá. Jelen pillanatban utáltam, amiért ilyen kellemetlen szituációba taszított. Azért is, mert hiányzik, és nem lehetek vele úgy, ahogy én szeretnék. De főleg azért, mert úgy éreztem elveszem a jelenlegi egyetlen biztos pontot Nina életéből. A szavai alapján tényleg szüksége van Robra. Kezdtem felfogni, hogy tényleg várnunk kell még egy kicsit, de az érzés is egyre rosszabb lett. Fogalmam sincs, meddig bírom így. Egy ép eszű ember meddig bírhatja így?

Kicsit betett ez a kijelentése, ezért úgy éreztem nekem a vacsora itt véget is ért. Szerencsére a mobilom éppen a legjobb időben szólalt meg, és ebben a pillanatban foglaltam imába Jerry nevét. Sajnálkozva közöltem, hogy telefonom van, és ez hosszúra fog nyúlni, ezért nem is jövök vissza. Természetesen egy pillanatig sem sajnáltam.
A szobám felé haladva fel is vettem a telefont, és Jerry az első mondat után érezte a hangomon, hogy valami nem stimmel. Elmeséltem hát neki mindent, jó részletesen tagolva a ma esti eseményeket.
- Ez valóban nehéz este, szívecske – sóhajtotta elgondolkodva. – Viszont ez is arról tanúskodik, hogy milyen jó ember vagy. Nem sok csaj nézné el ezt a szituációt – közölte büszkén. Ez most tényleg büszke rám? Hát de jó nekem…

- Az a baj, hogy van egy olyan érzésem, hogy én sem fogom sokáig. Vagyis inkább nem fogom bírni sokáig - mondtam kétségbeesetten. Annyira ambivalens érzések kavarogtak most bennem. Többek között a reális, és a szerelmes nő harcolt. Ez Jerryvel is megosztottam, aki egy ideig csak hümmögött, majd elő állt egy javaslattal.
- Mi lenne, ha hazautaznál? Csak addig míg Rob lezárja ezt a kapcsolatot, hogy ne kelljen nézned. – Elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, de aztán beláttam, hogy nem lenne jó. Rövid távon kikészíteném Robot.
- Beleőrülnék a féltékenyébe. Így, hogy itt vagyok, legalább abban biztos vagyok, hogy az éjszakáit velem tölti – morogtam.

- Tehát nem bízol benne – nevetett Jerry, de nem jókedvében.
- Hülyeség, mi? – kérdeztem én is kínomban nevetve.
- Persze, de talán mégis jobb, ha maradsz. Az talán jobban ösztönzi Robot a sietségre. Arról nem is beszélve, hogy tényleg kikészítenéd Őt is, és magadat is. Halott ötlet volt, bocsi – szabadkozott, de megnyugtattam, hogy lenne jó oldala is. Még egy kicsit csevegtünk, de aztán az ajtón kopogtak, így gyorsan elköszöntem tőle.
- Azt hittem éjszakára is ott tart – jegyeztem meg gúnyosan, miközben szélesebbre tártam az ajtót, hogy Rob be tudjon lépni.

- Kristen… - kezdte sóhajtva.
- Jó, tudom nevetséges vagyok. Ne haragudj – léptem elé, és mindent magamba fojtva, átöleltem. Nem is hagytam többet megszólalni, hanem a háló szoba felé húztam, hogy kihasználjam, ami mostanában jut nekem. A szexet…