20. fejezet: Felismerés

Sziasztok. Olvassatok, és ne boruljatok ki nagyon.:) Ezt nem ragoznám tovább… Véleményeket várom!
Puszi, Lady


Reggel, arra ébredtem, hogy Rob a hátam simogatja, néha még egy-egy gyengéd puszit is lehel rá. Egy ideig élveztem még a kényeztetést, majd úgy döntöttem ideje hivatalosan is felébredni. Sóhajtava, Rob felé fordultam, majd a karjai közé bújtam. A jó reggelt puszimról sem mondtam le, addig nyújtogattam a nyakam, még szavak nélküli kérésem is megérti. Megértette, és egy észveszejtően édes reggeli csókkal ajándékozott meg.
Nem éppen kedvemre való témával folytattuk a reggelt…

- Tegnap este már nem tudtam elmondani, hogy mennyire sajnálom, amit Nina mondott. Láttam, mennyire kiborított – suttogta sajnálkozva, miközben a hajam tekergetése volt a fő elfoglaltsága.
- Nem tehetsz róla. Én pedig túlságosan felkaptam a vizet – simítottam végig aggódó arcán. Tényleg úgy éreztem, hogy nem az Ő hibája, hiszen Ő csak próbál segíteni egy barátjának, azon a módón, ahogy képes rá.

- Persze, hogy felkaptad. Miután feljöttél a helyedbe képzeltem magam. Őszintén csodállak Kristen, nem biztos, hogy én ennyire jól viselném a helyzetet – motyogta zavartan.
- Én sem viselem jól, ez csak a látszat. De bízom benne, hogy ez az állapot tényleg már csak egy-két napig tart – osztottam meg vele a reményeim, amire már nem felelt, csak bólintott. Ezt bíztató jelként fogtam fel, és örömmel húztam feljebb magam, hogy megcsókoljam. Túl jóra és hosszúra sikerült, amivel elindult a lavina, ahonnan már nincs visszaút. Rob el is késett a forgatásról, mert képtelenek voltunk egymást elengedni.

A délután folyamán már olyan szinten unatkoztam, hogy elmentem vásárolgatni. Ez nálam már tényleg a vég, szóval el lehet képzelni, milyen állapotban voltam.
Szerencsére Nikki előbb végzett, ezért késő délután kicsit feldobta a napom a társaságával. Bár a téma, amivel egy idő után száj húzva előhozakodott, cseppet se volt az ínyemre.
- Ma beszélgettem egy kicsit Ninával – kezdett bele a mondandójába, én pedig érdeklődve hallgattam. – Valahogy Robra terelődött a szó, és elárulta, hogy nem érti miért ilyen távolságtartó vele mostanában – folytatta, majd megállt.
- Milyen értemében? – kérdeztem rá félve.
- Pont abban az értelemben – bólogatott fintorogva, ezzel beigazolva a gyanúm.
- Folytasd.

- Azt mondta, hogy mikor összejöttek sem történt köztük semmi olyan, és mióta ez a helyzet fennáll Rob még csak nem is próbál közeledni – nyögte ki nehezen, de engem speciel ez megnyugtatott. – Én persze tudom a valódi okát, de Ő azt hiszi a nagypapája halála miatt áll így a helyzet, ezért közölte velem, hogy ma este ezen változtatni fog. – Itt már elakadt a lélegzetem. – Én is így reagáltam.
- Vagyis…Úgy érted… - makogtam.
- Úgy. Be fog próbálkozni – adta meg a végső döfést Nikki. Percekig ültem némán, csak bámultam magam elé. – Azért szólok, hogy talán figyelmeztethetnéd Robot – tette még hozzá.
- Fogom is – jelentettem ki. – De úgysem tenné meg.

- Nem hát, ebben én is biztos vagyok. Csak talán, ha nem éri olyan váratlanul…esetleg előre is kitervelhet valamit, hogy mivel fogja lerázni – mondta Nikki cinkos mosollyal az arcán. Aztán eszembe jutott valami, amiben eddig csak reménykedhettem, de biztos nem lehettem.
- Ezek szerint előttem sem feküdtek le – kúszott egy elégedett mosoly az arcomra. Rob, erről nem beszélt, én pedig nem kérdeztem rá, nem kérdezhettem.
- Nem – mosolygott velem. Ezzel a tudással a tarsolyomban, rendkívül boldog voltam. Bár semmi beleszólásom, hisztizni valóm nem lett volna akkor sem, ha lefeküdtek volna, hiszen akkor csupán barátok voltunk. Mégis rendkívül elégedett voltam. Hiszen, ha akkor nem tette meg, most sem fogja, ebben egyre biztosabb voltam.

Egy sörrel ünnepeltük a felfedezést, majd Jerryvel tartottunk konferenciabeszélgetést.
Mikor Nikki hazament, vagyis szobájába, én Robot vártam, de végül csak egy telefon jött tőle.
Azt mondta ma este át kéne mennie Ninához, mert valamit beszélni akar vele, mire közöltem vele, hogy mire számíthat. Nagyon meglepődött, egy pillanatig szólni sem tudott.
- Kicsim, ugye tudod, hogy semmilyen körülmények között…
- Tudom. Csak szóltam, hogy fel tudj készülni – vágtam a szavába mosolyogva.
- Lerendezem ezt, aztán megyek hozzád – közölte, majd letette.

Vártam, hogy mi lesz, egészen tíz óráig. Már kezdtem feladni, mikor kopogtak. Rob állt az ajtóban, mosolyogva.
- Kicsit nehezebb volt, mint gondoltam. Nina nagyon kitartó, de megoldottam – nevetett, majd az ajtón belépve, azt bevágva, a karjaiba kapott.
Csak az ágy előtt állított újra a lábamra, hogy kényelmesen megszabadítson a felsőmtől, majd a nadrágomtól, aztán lassan felemelkedve, közben végigcsókolva a testem, magához húzzon. Csak egy pillanatig hagytam, hogy az ajkaimat kóstolgassa, aztán elé térdelve lehúztam róla a nadrágot, majd a boxert. Már így is lüktető vágyát, minden hezitálás nélkül az ajakim közé vettem, elsőre csak a hegyét kényeztetve. Rob nyögései büszkeséggel töltöttek el, imádtam neki örömet okozni. Az arcára pillantottam, szeme csukva volt, ajkai pedig összeszorítva.

Keze a hajamba markolt, így kérve, hogy még többet tüntessek a számban belőle. Eleget tettem a kérésen, többször teljesen elnyeltem, majd kiengedtem a számból, miközben körmeimmel a fenekét kaparásztam. Egy hangos morgással egyetemben, elhúzta a fejem magáról, majd felállított, hogy egy hosszú csókot válthassunk. Miközben teljesen megszabadult a nadrágjától, és a pólójától, én is levettem a bugyim, majd az ágyra térdelve, a könyökömre támaszkodtam. Mikor észrevette, hallottam, hogy egy pillanatra abbamarad a zihálása, majd mikor csábításként kicsit kijjebb toltam a fenekem, sóhajtva mögém állt. Kezeit a lábam közé vezette, ujjaival többször végigsimítva a legfájóbban lüktető területen.

Aztán a csípőmre rakta a kezét, és magára húzott. Felnyögtem, majdnem orra is buktam, ahogy a jól ismert bizsergős érzés átjárta a testem. Rob kínzóan lassan csúszkált ki és be, egyik kezével a mellemet simogatta, markolászta, a másikat pedig továbbra is a csípőm szorította. Egyre türelmetlenebbül toltam magam felé, mire végre gyorsabb tempót kezdett diktálni. Ennek eredménye képen, percek múlva már a karjaiban pihentem, és próbáltuk helyreállítani a lélegzésünket. Cseppet sem zavart, hogy gyors volt, pedig Rob aggódva kérdezgette, hogy nekem így mennyire volt jó, de én mosolyogva megnyugtattam, hogy teljes mértékben tökéletes volt. Bár vele mindig az, sosem kellett még csalódon sem a teljesítményében, sem pedig benne.

- Milyen volt a napod? – érdeklődtem, miközben kezemmel egy pillanatra sem hagytam abba a mellkasa simogatását.
- Eltelt. És a tiéd? – kérdezte Ő is.
- Unalmasan. Még vásárolni is elmentem – fintorogtam, de ezt nem láthatta.
- Tényleg? Akkor tényleg nagyon unatkozhattál – nevetett.
- Hát igen. Jobban éreztem volna magam, ha nem kell ilyesmire vetemednem, hanem Te magad szórakoztatsz – mosolyodtam el kajánul, majd felemeltem a fejem, hogy ránézzek.
- Hogy? – kérdezte vigyorogva.
- Gyere velem, és megmutatom – pattantam fel az ágyról, és a fürdő felé indultam. Nem kellett neki kétszer mondani, mire az ajtóhoz értem, keze már a derekamon volt, és türelmetlenül tolt be az ajtón.

Ezen az estén sem unatkoztam egy pillanatig sem, Rob hajnalig gondoskodott róla, hogy jól érezzem magam.

Utáltam a reggeleket. Egyrészt, mert egy új, unalmas nap kezdete volt, másrészt, mert Rob vagy ébredés után tíz perccel rohant dolgozni, vagy még azelőtt, mielőtt én felébredtem volna.
Nem volt ez másképpen a mai napon sem, én pedig egyedül ébredtem az ágyban. Nagyon lassan, mint egy csiga, kezdtem bele a szokásos reggeli teendőkbe, miután már nem bírtam visszaaludni.

Elsőként egy óráig áztattam magam a meleg vízben, majd lementem a szálloda egyik éttermébe reggelizni, hogy azzal is teljen az idő. Semmi nem siettem el. Aztán szaunáztam, végül pedig ledőltem egy kicsit aludni. Komolyan kifáradtam a semmittevésben. Gondoltam, hogy ideje lenne az ügynökömmel is beszélni, a további forgatókönyvek ügyében, de egyenlőre elhalasztottam, mert semmi kedvem nem volt most olvasgatni őket, annak ellenére, hogy halálra untam magam.

A délutáni sziesztám Rob szakította felbe, aki azt mondta a csapattal egy közeli étterembe mennek, és örülne, szeretne látni, ha már ilyen korán szabadult. Ötre kellett oda érnem. Ráérősen nyújtózkodtam, mikor a szemem az órára siklott. Fél őt. Innentől kezdve felpörögtek a dolgok, és tíz perces késéssel ugyan, de megérkeztem az étterembe.
Nikki megpaskolta maga, és Rob között a helyet, én pedig hálásan rámosolyogtam, hogy fenntartotta nekem. A másik oldalán persze Nina foglalt helyet. Rob, cselesen, mintha tényleg csak egy barátja lennék, oda köszönt nekem, majd folytatta a beszélgetést az egyik barátjával. Természetesen, az asztal alatt, ahol senki sem láthatta, keze a combomra simult.
Nikki Kellannal beszélgetett, amibe én is belekapcsolódtam.

- Tényleg Kristen, meddig maradsz? – érdeklődött kedvesen.
- Még nem tudom. Nikki ragaszkodik hozzám – mosolyogtam rá. Nikkivel, persze mind a ketten tudtuk, hogy már korántsem miatta vagyok itt, de a látszat megtartása érdekében, legjobb barátnőm tökéletes alibi volt.
- Akkor még jó sokáig ragaszkodj hozzá. Együtt még nem is buliztunk. Szóval, mikor pótoljuk? – kérdezte vigyorogva.
- Felőlem bármelyik este mehetünk, amikor nektek jó – vontam vállat, hiszen nekem tényleg semmi dolgom nem volt itt.

- Remek. Akkor majd az asszonnyal lebeszéljük a forgatáson – kacsintott Nikki felé, akinek hírtelen letörölhetetlen lett a mosolya. Jó volt ránézni, és ebben a pillanatban ráébredtem, hogy szeretném, ha Ők ketten együtt lennének. Nikki megérdemelné végre, hogy egy rendes pasival hozza össze a sors. El is döntöttem, hogy a bulink alkalmával majd teszek pár dolgot az ügy érdekében.
- Nikki, kiengednél? – kérdeztem a barátnőm, aki azonnal felkelt, így végre eljutottam a mosdóig.

Gondoltam megnézem magam a tükörben, de az ajtó túloldalára már nem jutottam el. Ezzel szemben viszont, elég hevesen vágódtam neki, kívülről.
- Auh – szisszentem fel, mire a vétkes azonnal mentegetőzni kezdett.
- Baby, sajnálom. Nem akartam ekkorát, csak nagy volt a lendület. Nagyon fáj? – kérdezgette aggódva, miközben az ajtó és közém nyúlva, a hátam simogatta.
- Nem, túlélem – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, de amint Rob fejét elnéztem, nem lehettem túl meggyőző. – Tudok rá gyógymódot. – mosolyodtam el, mire kíváncsian megkérdezte, hogy mi lenne az. – Gyere közelebb, és megmutatom. – Amint már csak centik választottak el minket egymástól, a tarkójánál megragadva rántottam az ajkaimhoz. Belemosolygott a csókba, majd hümmögve viszonozni kezdte a hevességem.

Jó ideig kóstolgattuk egymást, mire eszünkbe jutott, hogy talán kicsit feltűnő lesz, hogy ilyen sokáig elvagyunk, ráadásul csak mi ketten.
Fintorogva megigazítottam a ruhám, majd a pulthoz vonultam, hogy vigyek magamnak sört, miközben Rob az asztalhoz sétált vissza, mintha mi sem történt volna.
Már majdnem sorra kerültem, mikor egy ismerős hang megszólított.

- Kristen. – Azonnal a hang irányába fordultam, aminek a tulajdonosa már mellettem állt. Kicsit meg is lepődtem, mert Nina most igencsak mosolygós volt.
- Nina. Hogy vagy? –érdeklődtem.
- Köszönöm, már jobban – felelte, még mindig mosolyogva.
- Igen, én is úgy látom – mondtam neki kedvesen, amitől még jobban elmosolyodott. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mégis miről eshetnek még köztünk szó, mert valójában nem is ismerjük egymást, tehát túl sok közös témánk sincs.
- Most már a forgatás is jobban megy – folytatta Ő. – Talán, még nem is igazán fogtam fel, mi történt – komorult el egy kicsit, de pillanatok alatt rendezte a vonásait, és ismét mosolygott.

- Sajnálom. De tényleg jobban nézel ki – igyekeztem bele lelket önteni.
- Tudom, de ezt csak Robnak köszönhetem. – Kényes témához értünk, de próbáltam zavartalanul mosolyogni. – Mikor vele vagyok, nem is gondolok a tragédiára. Tegnap este kicsit rosszul voltam megint, de megvannak a módszerei, amivel elterelte a figyelmem. Már ha érted, mire gondolok – küldött felém egy cinkos vigyort, így még ha akartam volna, sem értelmezhetem másképp. Kétségkívül arra célzott, hogy tegnap este Ő és Rob… De az nem lehet, hiszen éjszaka velem volt. Igen éjszaka, de Nina estét mondott. És Rob olyan későn jött át, és amit mondott…”Megoldottam”…Végül is, ez is egyfajta megoldás. A puzzle darabkái másodpercek alatt álltak össze a fejemben, és csak egy szó visszhangzott bennem: Hazudott! Azt mondta sosem fogja megtenni, de végül mégis megtörtént…

- Igen, értem. – Igyekeztem még mindig mosolyogni. Úgy tűnt Nina, nem vette észre a dolgot, mert motyogott még pár mondatot – amire már nem bírtam figyelni-, majd otthagyott.
Ekkor kezdtem csak levegő után kapkodni, de nem sok jutott a tüdőmbe, mert a következő pillanatban újra elfelejtettem lélegezni. Nina visszament az asztalhoz, majd abban a pillanatban Robhhoz hajolt és megcsókolta. Rob nem tiltakozott, nekem pedig ez volt a végső bizonyíték. A múltkor is megcsókolta, de akkor legalább láttam Robon, hogy sajnálkozva engem figyel, de most semmi.

Ez volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy én itt és most befejeztem ezt a nevetséges színjátékot. Sőt, már abban sem voltam biztos, hogy ez egy színjáték. Rob talán nem tudott köztünk választani, így pedig – ha csak egy ideig is -, mind a kettőnket megtarthatott. Szinte futva tettem meg azt a néhány métert a kijáratig, miközben a telefonom kerestem. Hívtam egy taxit, majd idegesen vártam, hogy megérkezzen.
- Kristen, mit történt veled? – lépett ki Nikki aggódva az ajtón. – Úgy elrohantál, jól vagy?
- Nem, kurvára nem vagyok jól! – A könnyek szépen lassan kezdték ellepni a szemem, mire Nikki ijedten magához ölelt, és nyugtatni kezdett.
- Szívem, az a csók…Tudom, hogy kiborító, de már nem tart…

- Nem az a bajom! – szakítottam félbe, és a könnyeimet törölgetve távolabb léptem tőle. – Ez…ez annál több. Megdugta érted? Megdugta! – szipogtam, mire Nikkiben is megállt az ütő.
- Mi? Az nem lehet. Honnan veszed, ezt a marhaságot? – kérdezte feszülten.
- Nina az előbb újságolta, hogy Rob milyen hatékony módszerrel terelte el tegnap este a figyelmét – nyökögtem, összeszorított fogaim közt.
- Nem. Hazudik. Tuti, hogy hazudik – ismételgette Nikki.
- Tudom, hogy így van. Minden képkocka összeállt – bizonygattam.
- Akkor is van magyarázat, beszélj vele – kezdett győzködni egy olyan beszélgetés felől, amit eszemben sem volt lefojtatni.

- Eszemben sincs – vágtam rá.
- És mit akarsz most tenni akkor? – kérdezte félénken, azt hiszem voltak elképzelései.
- Hazamegyek – közöltem vele.
- Legalább hallgasd meg, és utána…
- Nikki, nem!
- Jó, veled megyek legalább a szállodába – ragadott karon, mikor megérkezett a taxim.
- Szeretnék egyedül lenni. Hívni foglak – öleltem magamhoz, és megígértem, hogy vigyázok magamra, nem csinálok semmi hülyeséget…

Már a taxiban tárcsáztam a repteret, hátha szerencsém van, és akad még egy esti gépen hely. Szerencsém volt. Nyolckor indul egy gép, amire még volt hely. Le is foglaltam gyorsan, hiszen hat óra van most, mindjárt a hotelben vagyok, ahonnan a reptér tizenöt perc. Még összecsomagolni is lesz időm, aztán már itt sem vagyok. Egy nappal tovább sem bírtam volna Rob közelében maradni. Hülye voltam, mikor azt hittem működni fog így.

Ugyan az elején csak pár napról volt szó, de mikor folyamatosan tolta-halasztotta, már tudnom kellett volna, hogy ennek nem lesz jó vége, de kitartottam, hittem neki. És mindezt azért, mert szeretem. Viszont van egy határ, amit már a szerető nő sem képes elnézni, ezt pedig Rob most átlépte. Megszegte az ígéretét, ezzel engem a földbe taposva.

A szobámba elkezdtem bedobálni a cuccaim a bőröndbe, miközben tárcsáztam az egyetlen embert, akivel hajlandó vagyok találkozni, és aki majd kijön elém a reptérre…