10. fejezet: Őrület

Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam hozni, de váratlan dolgom akadt. Az esetleges hibákért is elnézést, mert átnézni már tényleg nem volt időm, rakom ahogy van, hogy ne húzzam az időt. Várom a véleményeket.:)
Puszi, Lady


- Ne már! – néztem rá könyörögve, de csak egy elkeseredett fintort kaptam válaszként.
- Muszáj, bogaram. Hidd el, én is szívesebben maradnék még veled, de munka van – simogatta meg a még mindig álmos fejem.
- Jó, de miért az utolsó pillanatban hívnak? – hisztiztem tovább.
- Mert barmok. De jól megleszel nélkülem, Mr. jóképű majd vigyáz rád – kezdett el csikizni. Vihogva bújtam a paplan menedékébe, az aljas kínzása elől.
- Fogd be! – nyöszörögtem.
- Meg az új lovagodra is számíthatsz. – Ezt már nem bírtam elengedni a fülem mellett, ledobtam magamról a takarót, és kíváncsian a szemébe néztem.
- Tom? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire csak egy elégedett bólintást kaptam. – Már megint képzelődsz, de nem baj, én ilyennek szeretlek – nyomtam egy puszit az arcára, és kimászva az ágyból, a kávémért indultam.
- Persze, én mindig képzelődöm – kiabálta utánam, de nem figyeltem rá.

Elfogyasztottuk együtt az utolsó reggeli kávénkat, majd összeszedtem magam. A forgatás előtt Joe volt olyan rendes és belement, hogy kivigyük Jerryt a reptérre. Szipogva néztem, ahogy a legjobb barátom magamra hagy, és átsétál az ellenőrző kapun. Útálom, ha valami nem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Márpedig most nem arra számítottam, hogy Jerry ilyen hamar lelép. Nem vártam, hogy a forgatás végéig velem marad, de azért reménykedtem benne, hogy alig egy hétnél tovább leszünk együtt.
Joe hamar odaért a stúdióhoz, ahonnan sajnos még így is késtünk egy kicsit. Az viszont meglepett, hogy Rob aggódva álldogált a hátsó bejáratnál, ahova a kocsi érkezett, és eszeveszett módon nyomkodja a telefontját.

- Hol voltál? Már azt hittem valami baj történt. Miért nem veszed fel a telefonod? – záporoztak felém, az ideges kérdései.
- Sajnálom – meglepettségemben ez volt az egyetlen szó, amit ki tudtam nyögni. Rob jelen pillanatban olyan volt, mint egy ideges férj.
- Minden rendben? – lépett hozzám közelebb, miközben tovább vizslatott. Most már nem volt annyira ideges, hogy épségben lát, megnyugtatta.
- Igen, csak Jerrynek haza kellett mennie, és kikísértem a reptérre – vázoltam a helyzetet.
- Szólhattál volna, mert halálra idegesítettem magam – fortyogott tovább, azonban most már nyugodt hangnemben.
- Nem gondoltam rá – feleltem neki, hiszen sokkal jobban el voltam azzal foglalva, hogy Jerry itt hagyott.
- Sajnálom – kapott észbe hírtelen. – Gondolom, most szomorú vagy – egész közel araszolt hozzá, majd kissé tétován ugyan, de a derekam után nyúlt. Nem igazán értettem, mit is akar, egészen addig, míg egy zavart, ugyan akkor határozott mozdulattal magához nem vont.

Kezdeti meglepettségem után, úgy bújtam a karjai közé, mintha mi sem lenne természetesebb. Ezzel a gesztusával egy pillanat alatt el is felejtette vele, hogy egyáltalán szomorú voltam. Miért is gondoltam, hogy Jerry nélkül elveszett leszek, hiszen itt van nekem Rob. Aztán eszembe jutott, hogy neki meg itt van a legjobb barátja, vagyis nem kaphatom a megszokott adagomat belőle. Furcsa mód féltékeny kezdtem lenni Tomra… Ám, ezt a fajta félelmemet egy pillanat alatt eloszlatta.
- Ma este megint kocsmázni akarunk Tommal. Örülnék, ha velünk jönnél – motyogta valahova a hajamba, mert még mindig ölelkeztünk.
- Szívesen – sóhajtottam elégedetten, hiszen minden aggodalmam alaptalan volt.
- Kezdünk! – kiabált ki valaki az ajtón, mire szétrebbentünk, és bevetettük magunkat a mai napba.

Nem igazán azt a jelenetet vettük fel, amire számítottunk. Úgy látszik Allen annak a híve, hogy jobban teljesítünk, ha a szex jelenetet az utolsó pillanatban jelenti be. Ma ugyanis megint változtatott a forgatás menetén, és minden magyarázat nélkül erre a napra tette az újabb intim jelenet leforgatását. Előre rettegtem, hogy mi lesz ott megint, szinte remegve léptem be az ajtón. Rob már az ágyban volt, és éppen Allen magyarázott neki valamit. Ahogy beléptem, azonnal rám mosolygott, és kényelembe helyezte magát. Hogy én mennyire utálom ezt…

Mindenféle szégyenkezés nélkül végignézte, ahogy megszabadulok a köntösömtől, mintha úgy érezte volna, hogy ha már jelenetben leszünk, akár feltűnően bámulhatja is, majdnem meztelen testemet. Az előzőleg átolvasott forgatókönyv szerint, most az ölébe kellett másznom, amit zavartan, de megtettem. Allen egy új módszerhez folyamodott, ami pedig nem más volt, mint hogy senkit nem küldött ki a szobából. Még a sminkes is végignézte, ahogy szexet imitálunk, de talán pont ennek köszönhetően, se én, se Rob nem vetettük el úgy a sulykot, mint a legutóbbi alkalommal. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy most azonnal leteperem igazából, hanem úgy éreztem magam, mint egy forgatáson, ami így volt helyes. Többször is felvettük, minden egyes alkalommal színészként viselkedtünk.

Ennek köszönhetően a jelenet után sem voltunk zavarban, vihogva közeledtünk az öltözőnk felé a nap végén.
- Hánykor menjünk? – kérdezte Rob, mikor a kezem már a kilincsen volt.
- Nekem mindegy, amikor szeretnétek – feleltem vállat vonva.
- Rendben, akkor induljunk kilenckor. Bekopogunk – mondta mosolyogva, majd elindult a saját öltözője felé.
Gyorsan felöltöztem, és a dolgaimat is összedobáltam. Mivel Jerry hívott napközben, a kocsiban a szálloda felé, visszahívtam. Szerencsésen megérkezett, bár volt egy kis kalandja a reptéren, ugyanis majdnem rossz gépre szállt. Miután kiröhögtem magam – amit bosszankodva hallgatott-, megnyugtattam, hogy nélküle sem fogok unatkozni. Megígértem, hogy holnap majd hívom, hogy végre lerázzam, mert el kellett kezdenem készülődni. Mindig is nagyon jó beszélőkéje volt, ezt bizonyította a mostani, majdnem két órás telefonálásunk is.

Rendeltem egy kis vacsorát, aztán pedig zuhanyozni mentem. Hosszú percekig csak bámultam a szekrényembe, és képtelen voltam eldönteni, mit is vegyek fel az estére. Végül a jól bevált csőfarmer mellé, egy fekete, pántos pólót választottam. Kenetem magamra némi vakolatot is, hiszen mégiscsak emberek közé megyünk. Mire ezekkel végeztem, már kopogtak is.
Boldogan téptem fel az ajtót, hogy a két mosolygós fiú társaságában bulizzak egy jót. Mind a kettő végigmért, majd Rob valamilyen furcsa csillogással a szemében, már nyitotta a száját, de Tom beelőzte.

- Huha, de csini vagy ma… is – vigyorgott Tom, és még egyszer végignézett rajtam elismerően.
- Köszönöm – feleltem neki, de közben Robot figyeltem, aki csalódott fintorral az arcán csukta vissza a száját. Gondolom, valami hasonlót akart mondani. – Menjünk – húztam be magam után az ajtót, majd a fiúkkal a nyomomban, a lift felé indultam.
Nem sokban különbözött a mai kocsma, a tegnapitól. Ez is elég üres volt, vagyis nem véletlenül esett erre a választás. Meg is kérdeztem tőlük, honnan tudják, hogy hova kell menni, ha nyugalomra vágynak, hiszen tudtommal egyik sem ismerős New Yorkban. Tom elmesélte, hogy lakik itt egy ismerőse, és tőle kapott egy listát a legnyugisabb kocsmákról.
Megint egy félreeső sarokasztalnál foglaltunk helyet, biztos, ami biztos alapon. A pincér pillanatok alatt ott termett és felvette a rendelést, ami a mai este során is sör volt, mind a hármunknak. Tom, egy idő után átváltott vodkára, mondva, hogy ma jól akarja érezni magát.

- Ez az utolsó estém New Yorkban – motyogta szomorúan.
- Holnap utazol? – kérdeztem meglepetten, és próbáltam elrejteni az örömet a hangomban, ami azért volt, mert így ismét csak a magaménak tudhatom Rob figyelmét.
- Igen. Látom, Te nem vagy olyan szomorú – nevetett fel zavartan. Rob halk kuncogása egy pillanatra elterelte a figyelmem, de még így is igyekeztem javítani a hibámat.
- Nem úgy mondtam. Inkább meglepett, hogy ilyen hamar mész is – feleltem, és kínomban jó nagyot kortyoltam a sörből.
- Nekem is van munkám – közölte mosolyogva, majd egész más témáról kezdünk beszélgetni. Nem akartam megbántani, de szerencsére nem úgy tűnt, mint aki nagyon magára vette.
Már csak Robbal beszélgettem egy idő után, mert Tom elment wc-re. Már vagy tíz perce nem adott magáról életjelet, és Rob szóvá is tette aggodalmát.
- Remélem, nincs baja. Lehet, meg kéne néznem – kezdett felkeli az asztaltól, de a karjánál fogva visszahúztam.
- Hagyd, majd én, úgyis pisilnem kell – mondtam neki, és miután rábólintott elindultam megnézni, remélve, hogy nem történt semmi baja, már nem volt egészen tiszta.

A férfi és nő mosdó előtti téren leltem rá, éppen a falat támasztotta.
- Hé, Tom! Jól vagy? – léptem elé aggódva. Felnézett rám, és egy bamba vigyorral a képén bólintott egyet.
- Remekül – felelte üveges tekintettel, ami kétségkívül az alkoholnak volt köszönhető.
- Gyere, menjünk vissza és haza viszünk – fogtam meg az egyik karját, és kifelé kezdtem húzni. Ő viszont, teljesen a várakozássommal ellentétesen cselekedett, és ahelyett, hogy követett volna, visszarántott magához. Egy pillanatig csak bámultam rá, és csak, mikor ajkai közeledni kezdtek felém fogtam fel, hogy ez nem játék. Igyekeztem kiszabadulni a karjaiból, de csak erősebben tartott. – Tom, mit csinálsz? – kérdeztem kétségbeesetten, miközben elfordítottam a fejem.
- Minek látszik? – kérdezte ironizálva, majd az egyik kezével az arcomhoz nyúlt, és visszafordította maga felé.
- Hagyd ezt – szóltam rá, és egy erős taszítással ellöktem magamtól. Csalódottan hullottak karjai a teste mellé, és ekkor még nem sejtettem, hogy ez csak a kezdet.
- Ugyan Kristen, látom, hogy neked is tetszem – közölte mosolyogva, mire csak hitetlenkedve néztem vele farkasszemet.

- Tom, ezt nagyon rosszul…
- Különben, nem jöttél volna utánam – suttogta elégedetten, és közelebb lépett hozzám, amivel párhuzamosan én egy lépést hátráltam. Ezt játszottuk egy darabig, vagyis pontosan addig, még bele nem ütköztem a mögöttem lévő falba.
- Valóbban aggódtam, és látom, nem alaptalanul – próbáltam észérvekkel előhuzakodni, de hiába. Egy utolsó lépéssel előttem termett, megtámaszkodott a fejem két oldalán, és ismét ajkaival közeledett felém. – Tom kérlek, most csak részeg vagy – folytattam, de hiába.
- Olyan gyönyörű vagy – simított végig az arcomon egyik kezével.
- Hagyd abba! – kiáltottam rá, most már kissé hisztérikusan, de nem ált meg. Sőt, ajkai már csak egy centire voltak az egyénektől. Összeszorított szemmel fordítottam el a fejem, utolsó próbálkozás képen.

- Engedd el! – jött a megmentő hang, majd Tom teste már nem nyomódott többé, az enyémnek. Csak egy puffanást hallottam, mire fellélegezve kinyitottam a szemem. Rob, a szemben lévő falnak nyomta Tomot, aki a fejét elnézve, azt sem tudta, hol van. – Jól vagy? – szólt hátra nekem aggódva, miközben a kezeivel Tomot igyekezett két lábon tartani.
- Igen. Köszönöm – suttogtam.
- Sajnálom – motyogta lehajtott fejjel. Tudtam, hogy Tomra érti.
- Nincs gond, csak részeg – legyintettem. Tisztában voltam vele, hogy mindezt az alkohol miatt tette.
- Hazaviszem, aztán…átmegyek – sóhajtotta engem bámulva, majd nagy nehezen kitámogatta, a már szinte öntudatlan Tomot. Követtem Őt, és egy másik taxival én is a hotelbe mentem.

Az első utam a zuhany alá vezetett, hogy kicsit lenyugodjak. Igazából, annyira nem rázott meg a dolog, ezért el is gondolkodtam, hogy mennyire lehetek épelméjű. Végül arra jutottam, hogy teljesen, hiszem Tom csap részeg volt, vagyis ha Rob nem jön be, akkor is egy erősebb lökésemmel, a földön végezte volna. Vagyis nem volt igazán veszélyes a helyzet, és Tom amúgy sem olyan.
Egy törölközőt magam köré csavarva léptem az erkélyre, ahol nagy meglepetésemre Rob cigizett. Amint észrevett, mentegetőzni kezdett.
- Bocsi, csak nyitva volt – mondta, majd végignézett rajtam. A törölköző alig takarta a combomat, de most nem érdekelt. Rob nagyot nyelt, és elfordította a fejét.
- Semmi baj, neked hagytam nyitva – feleltem mosolyogva. majd leültem a mellette lévő székre.
- Szégyellem, amit Tom tett – kezdte volna, de közbevágtam.
- Felejtsük el, én nem haragszom. Részeg volt, azt sem tudta mit csinál – nyugtattam hetykén, mire rám emelte a tekintetét.

- Igen, ha nem részeg, akkor kicsit enyhébben próbálna leteperni – közölte komolyan, majd elnevette magát. – Nagyon hülye tud lenni – sóhajtotta végül.
- Köszönöm, hogy segítettél – a combján pihenő keze után nyúltam, mire kissé megfeszült. Vártam a szokásos reakciót, hogy rám mosolyog, majd feltűnés mentesen kihúzza a kezét az enyémből, de meglepett. Lenézett kezeinkre, és összefűzte ujjainkat.
- Nincs mit köszönnöd – olyan édesen mosolygott rám, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Ezen kívül pedig nem is mozdultam, nehogy elhúzza a kezét. Percekig ültünk így, néma csöndben az erkélyen, amit végül Ő szakított félbe.
- Jobb, ha visszamegyek a félnótáshoz, mielőtt felébred és kárt tesz magában – mondta. Egy pillanatra megszorította a kezem, majd felállt és elsétált. Elszívtam még egy cigit, majd én is lefeküdtem aludni.

Reggel, mielőtt még forgatni mentünk volna, Tom meglátogatott. Szerencsétlen nagyon szégyellte magát, és azt is bevallotta, hogy nem emlékszik semmire, de Rob felvilágosította. Megnyugtattam, hogy nem haragszom, de még vagy negyed órán keresztül mentegetőzött. Végül megegyeztünk abba, hogy elfelejtjük a dolgot, és úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Sőt, utána jól elbeszélgettünk. Mondta, hogy reméli még lesz lehetősége megmutatni az igazi énjét is, ha újra találkozunk. Megbeszéltük, ha következőleg egy helyen leszünk, találkozunk. Valójában kedveltem őt, ezen a tegnap esti kis botlása sem változtatott, és ezt neki is elmondtam.

A következő néhány hét, szinte észrevétlenül repült el. A rengeteg munka mellett, ezt nem is csodáltam igazán. Rob a hónap közepén kapott néhány szabadnapot, mivel a New Moon promotálása miatt, Los Angelesbe kellett utaznia, ahol egy egész napos esemény várta. Néhány napot ott is töltött, addig én dolgoztam. Ally, Tyler nélküli jeleneteit vettük fel, így nem is nagyon hiányzott a munkából. Nekem viszont annál inkább, alig vártam, hogy újra mellettem legyen. Remekül mulattuk együtt a hátralévő időt, ami még volt, ha lehetséges még közelebb kerültünk egymáshoz. Az utolsó forgatási napok nem éppen jó hangulatban teltek, mindenki érezte, hogy ezzel vége szakad valaminek. Rob még az utolsó héten hiányzott egy napot, mikor a Teen Choice Awards miatt, ismét Los Angelesbe kellett repülnie, de másnap délután már ismét itt volt.

A csapat utolsó New Yorkban töltött estéjén, augusztus közepén tartottuk a stábpartit, a szálloda egyik bárjában, ami csak nekünk lett lefoglalva erre az eseményre.
Már mindenki ott volt a bárban, én pedig azonnal Rob mellett foglaltam helyet. Már kikérte a kedvenc italomat, előtte pedig már egy majdnem üres sörös üveg árválkodott.
- Hiányozni fogsz – súgta egyszer csak a fülembe.
- Ez csak a dolgok kezdete – közöltem vele, mindenféle aggodalom nélkül, és felé tartottam a poharam. – Nem szabadulsz meg tőlem – mosolyogtam rá, mikor koccintottunk.
- Ebben reménykedem – felelte, egy csibészes féloldalas mosollyal az ajkain, majd lehúzta a poharában levő rövidet. Hasonlóképpen cselekedtem. Mivel ez egy vacsorával egybekötött buli lett volna, megérkezett a kaja is. Robbal már ezt is nevetve fogyasztottuk, közben folyamatosan itallal öblítve az ételt. Már nem is voltunk teljesen józanok, azt meg kell hagyni.

Kicsit meglepődtem, mikor Rob elé letettek egy hatalmas, habos süteményt, hiszen még nem igazán láttam édességet enni. Ő is észrevette a csodálkozásomat, és rá is kérdezett.
- Mi az? – érdeklődött.
- Semmi, csak azt hittem, nem annyira szereted az édességet – mondtam, vállat vonva.
- Igaz, de ez finom – nevetett, majd a mutatóujjával a habba nyúlt, és lenyalta róla. Ajkaimat beharapva figyeltem, és igyekeztem kiűzni a perverz gondolatokat az agyamból. Nem könnyítette meg, mert egy következő adagot kent az ujjára. Látta, hogy nagyon nézem, és valószínűleg félre értett.
- Megkóstolod? – bökött a tányérja felé.
- Aha – bólintottam, majd a keze után nyúltam, és a számba vége leszopogattam róla a habot, lassan, megfontoltan, közben végig tartva vele a szemkontaktust. Rob hirtelen egyeletlenül kezdte venni a levegőt, mire megkegyelmeztem neki, és szabadon engedtem szám által fogságba ejtett ujját. – Tényleg finom – kacsintottam rá, egy elégedett vigyorral a képemen. Kellett neki egy-két másodperc még válaszolni tudott.

- Az – sóhajtotta, majd a sütije felé fordult, és sebesen enni kezdte. Magamban kuncogtam, és nem is ismertem magamra. Ezzel mégis mit akartam, mire volt ez jó? Válaszom nem volt rá, de tetszett, élveztem. Csak pár percre volt szükségünk, mire ismét felhőtlenül beszélgetni tudtunk, és a pia is rendesen fogyott.
- Táncolunk? – kérdezte Rob, mikor látta, hogy a helyemen ülve ringatózom a zenére.
- Igen – feleltem, és szinte rohantam a parkett felé. Rob mosolyogva követett, majd a tér közepére érve, hirtelen megragadta a csípőmet, és magához rántott. Nekem sem kellett több, karjaim a nyaka köré kulcsoltam, és hagytam, hogy a zene ritmusa irányítsa tetteimet. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz, éreztem langyos leheletét magamon. És akkor még nem is sejtetem, hogy mi vár rám még ezen az estén…

Friss időpontja!

Tudom, hogy péntekre lenne esedékes, de most nem fog összejönni. Nagy marha vagyok, hogy pont ezt a napot választottam frisselős napnak, mivel péntek esténként általában nem tartózkodom itthon!:D Szóval csúszik szombat estére, és lehet, hogy ezentúl mindig így lesz. Vagy valami más napot választok, mert a hétvégék nálam kiszámíthatatlanok. Hol egyik, hol másik nap van programom. Majd még gondolkodom...
Ami biztos, hogy szombaton friss!:)
Puszi, Lady

9. fejezet: Titokzatos idegen

Nah, akkor itt jön a folytatás. A tippek meg…most kiderül, hogy ki találta el, az érkező személyét. Elöljáróban csak annyit, nem biztos, hogy olyan jó lesz, hogy az jött, aki…Jó, befejeztem a ködösítést, mert szerintem rajtam kívül senki más nem érti. :D Még egy darabig nem is fogjátok. És nem, nem a következő részre gondolok. Tényleg befogom.XD
Puszi, Lady


Semmi kedvem nem volt a ma esti kiruccanáshoz, abszolút nem voltam parti hangulatban. Ez valójában nem is olyan meglepő, hiszen általában nem vagyok, de ma a hátam közepére sem kívántam a felhajtást. Nem szeretek új emberekkel megismerkedni, pontosan elég nekem a magam kis baráti köre, ahol mindenki ismeri egymást. Az egyetlen okom, hogy mégis itt vagyok, az a kíváncsiság, mégpedig a személy iránt, akit Rob hoz magával. Most már Ő is a barátom, méghozzá az egyik legjobb, vagyis illő megismerni a hozzá közel álló embereket.

A taxi hamarosan behajtott egy keskeny utcába, majd leparkolt egy háztömb előtt. Senki fia nem mondta volna meg, hogy itt egy eldugott pub áll, pedig belépve mégiscsak az fogadott minket. Ráadásul igazán egyedi, jó hangulatú, füstös kis kocsma. Nem kellett sokáig kutatnom a szememmel, az egyik boxban fel is fedeztem Robot, aki heves integetéssel jelezte, hogy menjünk oda. Ilyen messziről is tökéletesen látszott, hogy jó kedve van. Nem bírtam elnyomni magamban a kérdést, vajon a társaság teszi-e ezt vele. Még nem láttam a vele szemben ücsörgő embert, a box teteje pont takarta.

Lassú léptekkel, mint akinek a fogát húzzák, indultam az asztal felé. Nem úgy, mint Jerry, aki hatalmas vigyorral, és széles léptekkel szelte át a teret. Mosolyt erőltettem az arcomra, és én is az asztal mellé léptem. A mosoly rá is fagyott rögtön a képemre, a meglepettségnek köszönhetően. Mindenre számítottam, szőke nagy mellű cicababától kezdve, a barna egzotikus szépségen keresztül minden variáció végigsiklott az agyamon, csak ez nem. Egy fekete hajú, helyesnek csak nagy jóindulattal nevezhető, fiatal fiú foglalt helyet Robbal szemben. Nem törődve a megdöbbent képemmel, azonnal rám mosolygott.

- Ő itt a legjobb barátom, Tom – vágta félbe a csendet Rob, és a haverja felé mutatott.
- Szia – köszönt kedvesen az idegen, és felkelt. Nagy meglepetésemre még egy ölelést is kaptam tőle.
- Kristen vagyok – jött ki végre hang, az én torkomon is.
- Tudom, sokat hallottam már rólad – kacsintott rám, mire azonnal Robra kaptam a tekintetem, aki csak halványan mosolyogva lehajtotta a fejét.
- Remélem, csak jókat – feleltem neki.
- Ami azt illeti, igen. Ráadásul abban sem túlzott, hogy gyönyörű vagy – közölte széles vigyorral a fején, amire válaszként csak Robtól kapott egy gyilkos pillantást.

- Örülök, hogy nem okoztam csalódást – mondtam hetykén, takargatva a zavaromat, amit az előbbi kijelentésével idézett elő nálam. Nem is tőle jöttem zavarba, hanem attól, hogy ezt Rob mondta rólam, neki. – Ő pedig az én legjobb barátom, Jerry – toltam magam elé, az eddig mögöttem bujkáló barátom, aki szintén bemutatkozott.
- Üljetek le, mindjárt jön a pincér – mondta Rob, és megpaskolta maga mellett a helyet. Jerryvel egyszerre indultunk arra, ezért jól egymásnak mentünk. Sűrű bocsánatkérések közepette, jeleztem neki a szememmel, hogy Rob mellett én fogok ülni. Megértette, és szépen helyet foglalt Tom mellett.
- Azt hittem, már nem is jöttök – fordult hozzám Rob, miután sikerült mindenkinek elhelyezkednie.

- Stew, kicsit sokáig szöszmötölt – sóhajtott Jerry, ami nem teljesen volt igaz. Nem szöszmötöltem, csak nem voltam egy órával előbb kész, mint Ő. A szememmel rendre intettem, majd ismét Robhoz fordultam.
- Igazából, időben érkeztünk – mondtam neki mosolyogva. A telefonjára pillantott, majd bólintott.
- Igaz. Akkor csak mi vagyunk itt túl régóta – vonta meg a vállát, és lehúzta az üvegében lévő sör maradékát.

Szerencsére a pincér hamar jött pótolni a kifogyott italt, így végre mi is rendelni tudtunk. Tom éppen a kalandos útját ecsetelte idefelé, de én nagyon nem figyeltem rá. Rob hangosan nevetett, de volt, hogy csak egy-egy édes mosoly villant meg az arcán, ez pedig a teljes figyelmemet lekötötte. Igyekeztem nem túl feltűnően bámulni, de néha lebuktam. Ilyenkor kedvesen rám mosolygott, én meg zavartan elkapta a tekintetem. Tom és Jerry hamar megtalálták a közös hangot, és együtt ontották a poénokat. Aztán a figyelem hírtelen rám irányult, aminek nagyon nem örültem. Nem szerettem a középpontban lenni.

- Kristen, van barátod? – kérdezte Tom mindenféle előzmény nélkül, én meg majdnem visszaköptem a söröm.
- Nincs – feleltem egyszerűen, és ennyivel szerettem is volna lezárni a témát. Csak szerettem volna…
- Nahát, egy ilyen csajnak, hogy hogy nincs barátja? – mosolygott, és előrébb hajolt, hogy jobban lásson. Erre nem nagyon tudtam mit felelni. – Nem, mintha baj lenne. De a pasid egy barom lehetett, ha hagyott kicsúszni a keze közül – vigyorgott szélesen, majd elégedetten kortyolt egyet a söréből.
- Mike, valóban egy barom volt – jegyezte meg Jerry, hiszen sosem kedvelte a volt barátom. Emiatt nem haragudtam rá, Ő elfogadta, hogy vele vagyok, én meg azt, hogy ki nem állhatja. Éreztem magamon Rob kíváncsian kutató tekintetét, de nem néztem oda.

- Nem is ismersz, lehet, hogy egy hárpia vagyok – közöltem vele kacéran mosolyogva. Erre mindenki hangosan felnevetett, csak Tom marad a visszafogott mosolynál.
- Ha csak a fele igaz annak, amiket Robtól hallottam, Te minden vagy, csak hárpia nem – mondta, majd rágyújtott egy cigire. Rob megint csendesen sunnyogott mellettem, most már tényleg kíváncsi voltam, miket mondott Tomnak. Valahogy, ki akartam belőle szedni a dolgot, de Robbal az oldalamon ez kizárt volt. Mintha a sors a kezemre játszott volna, Tomnak elege lett, hogy a pincér felénk sem néz, és nem tudja kikérni a következő sörét, ezért a pulthoz indult. Ugyan az én üvegem még félig volt, arra hivatkozva, hogy nemsokára úgyis kell a következő és nem akarok rá várni, vele tartottam.

- Mégis, miket mesélt neked Rob rólam? – kérdeztem, mikor beálltunk a sorba. Tom huncutul elvigyorodott, de még nem válaszolt. Mintha gondolkodna a válaszon, még az arca is komolyabb lett.
- Valójában semmi fontosat – nyögte ki végül nagy nehezen. Kérdő tekintettel nézetem rá, ennyi nekem nem volt elég. Meg sem kellett szólalnom, sóhajtva folytatta. – Mikor érdeklődtem, ki a másik főszereplő mondta, hogy Te. Emlékeztem rád, meg arra, mikor Rob elment a Twilight meghallgatásra…- itt habozott egy pillanatra, majd máshonnan folytatta. - Igazából, csak mesélt rólad, hogy milyen jóban vagytok – rántott vállat, mintha csak azt ecsetelné, milyen idő van ma. – Fontos vagy neki – tette hozzá hírtelen, ráadásul elég komoly hangnemben.

- Tudom – feleltem, pedig ekkor fogalmam sem volt, mennyire is vagyok az. – Ő is nekem. Most már az egyik legjobb barátom – mondtam, én is komolyan, hiszen ez volt az igazság. Ebben voltam biztos, ennyit mondhattam. Tom nem szólt semmit, csak bólintott, majd elvette a két sört a pultról és az asztal felé indult. Kis fáziskéséssel, én is hasonló képen cselekedtem, majd az egyiket az asztalhoz érve, Rob elé raktam.
- Csak nem pályát módosítottál? – kérdezte Rob viccelődve, mikor ránézett az üvegre.

- Megfordult már a fejemben, de ez a film megmentett – mosolyogtam rá. Kicsit meglepődött a kijelentésemen, az arca el is komorult egy pillanatra. – Igazából, már nagyon rég óta nem csináltam filmet, pontosan egy éve, mert egy forgatókönyv sem fogott meg. Nem akartam egy csontig rágott témájú filmben szerepelni, valami másra vágytam. Magam sem tudtam, mire is igazából. Azt akartam, hogy jöjjön egy forgatókönyv, és azt mondjam, hogy igen, ezt akarom megcsinálni. Anyám, és az ügynököm a falra másztak tőlem, szerintük csak kifogásaim voltak, nem értették meg a problémámat. Nem egy kasszasikerre vágytam, ahogy Ők, és nem akartam azt sem, hogy beskatulyázzanak. Én nem ezért csinálom, én magáért a színésztért, az érzésért, a játékért, mert szeretem – foglaltam neki össze a dolgokat.

Csak egy poénnak indult a beszólása, pedig nagyon a közepébe talált. Úgy éreztem itt az ideje, hogy beavassam én is egy olyan dologba, amit kevesen tudnak rólam. Rob figyelmesen, érdeklődve hallgatta végig a mesét. A végén is csak nézett, vagy két percig egy szót sem szólt.
- Ezért nem vállaltad el a Twilightot. – Ez inkább hangzott kijelentésnek, mintsem kérdésnek.
- Részben. Féltem tőle, de már látom, hogy feleslegesen. Te is ki tudsz lépni belőle. Az, hogy ezt a filmet megcsinálod, a legjobb bizonyíték rá, hogy érkeznek másfajta felkérések is, amiben bizonyíthatsz – fejtettem ki neki a nézetem, erről is. Egy ideig megint fontolgatta a szavaimat, majd halványan rám mosolygott.

- Tudod, teljesen megértelek. Én is hasonló képen vélekedem a szakmáról – fintorgott, egyértelműen a tudtomra adva, hogy érti a nézeteimet, sőt osztja is azokat. – A Twilight előtt, én is abba akartam hagyni, elegem volt, akárcsak neked. Viszont egy remek ugródeszkát kaptam azzal a filmmel, aminek ma is örülök. Ha nincs az a szerep, most sehol sem tartanék. Valószínűleg, egy sarkon zenélnék valahol Londonban – nevetett.
- Nem sokáig játszottál volna ott. Hallottalak már gitározni, szerintem hamar felfedeztek volna – kacsintottam rá, mire csak megrázta a fejét.

- Mindenesetre örülök, hogy nem váltottál szakmát. A Te tehetségeddel kár lenne felszolgálónak lenni – közölte komolyan, majd egy pillanat alatt elvigyorodott, miközben szemügyre vette a pincérlányt. – Bár, a Te lábad kétségkívül jobban mutatna abban a miniszoknyában – bökött felé. Igyekeztem nem elpirulni, és nevetéssel álcázni a zavarom, de Rob szemei a reakciómat vizslatták.
- Köszönöm a bókot, de ez a film megmentette tőlem a kocsmákat – feleltem hetykén, még mindig mosolyogva. – Ez volt az, amire vártam. Minden tökéletes volt, csak elolvastam és beleszerettem.

- Akárcsak én – bólintott helyeslően. - Akkor igyunk, az újabb közös nézetre, na meg az álomszerepünkre – mosolygott, és felém tartotta a sörtét. Koccintottunk, amire már a két jómadár is oda fordult. Eddig nagyon elmerültek a beszélgetésben, ránk sem bagóztak.
- Mire iszunk? – kérdezte rögtön Tom, csillogó szemekkel.
- Látod a pincérlányt? – mutatott Rob a pult felé. – Nagyon nézeget téged. Szerintem, ma este az ágyadban köt ki – kacsintott Rob, mire Tom nagyot nyelt.
- Gondolod? – vonta fel a szemöldökét, és ismét a lány felé nézett. Szinte a szemével vetkőztette. Rob nevetni kezdett.

- Tom, az egy éjszakás kalandok híve. Nincs barátnő, nincs probléma alapon – magyarázta nekem, mire Tom azonnal visszafordult felénk.
- Azért, ez nem így van – vetett Robra egy figyelmeztető pillantást. Pedig az előbbi reakciója, nagyon is Rob szavait támasztotta alá.
- Pedig, nem is olyan rossz az – kuncogott Jerry. Innentől kezdve Tom, igyekezet feltűnés nélkül figyelni a lánykát. Robbal néha össze is mosolyogtunk, hiszen akármennyire is próbálta óvatosan csinálni, nem ment neki.

A sörök fogytak, de a beszélgetés egy percre sem szünetelt. Már egy ideje pisilni kellett, de nem volt kedvem felállni. Egy idő után nem bírtam tovább, és felkeltem a helyemről, pont Robbal egy időben, mindenféle egyeztetés nélkül. Azonnal nevetni kezdtünk.
- Pisi? – kérdezte, mire csak bólintottam. Kicsit szédelegve indultam a mosdó felé, azt hiszem beütött a pia, nem nagyon, pont olyan kellemesen.
A mosdóban az előtér közös volt, ahol a kézmosó is helyett kapott, onnan nyílt egy férfi és egy női wc. Annyira megkönnyebbültem, mikor kiereszthettem magamból a már fájóan szorító folyadékot, hogy nagy elégedettségemben, nem vettem észre a földön lévő tócsát, és megcsúsztam rajta.

Egy szerencsém volt, hogy Rob pont abban a pillanatban jött ki az ajtón, és mentett meg a seggre eséstől. Szédelegve fogtam fel, hogy Ő tart a karjai közt.
- Jól vagy? – vizslatott aggódva.
- Azt hiszem. Köszönöm – sóhajtottam. Úgy éreztem, meg tudnék állni a saját lábamon is, de Rob karjai még mindig a derekamra fonódtak. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, hirtelen nagyon kicsinek, és szűknek tűnt a tér. Zavaromban ide-oda forgattam a szemem, hol a plafont, hol a pólóját fixírozva, mégsem léptem el tőle.
- Kicsit zavartnak tűnsz. Biztos, minden rendben? – kérdezte mosolyogva. Erre mégis mit válaszolhattam volna? Igen, csak zavarban vagyok ,tőled. – valahogy ez a válasz nem tűnt jónak.

- Csak..csak kicsit meleg van itt – nyögtem, pedig nem volt több húsz foknál a helységben.
- Igen, tényleg nagyon meleg van - felelte, én pedig kénytelen voltam ránézni végre. Ez a legrosszabb döntés volt, ebben a helyzetben. Szeme egy pillanat alatt rabul ejtette az enyémet, ha akartam volna sem lettem volna képes másfelé nézni. Aztán tekintete a számra siklott, az övéi szétnyíltak, és ha nem lettem volna ennyire beszámíthatatlan állapotban, megesküdnék rá, hogy egy apró sóhaj szakadt fel ajkaiból. Zavartan beharaptam az alsó ajkam, mire szemei kicsit megváltoztak. Szorosabbra fogta körülöttem a karjait, bár már így is teljesen a mellkasához voltam préselve. Egy pillanatra sem vette el számról a szemét, úgy közelített felém a fejével.

Ebben a pillanatban az agyam teljesen üres volt, a külvilágot nem észleltem, mintha egy burokban lennék. A tér egyre jobban fogyott, ajkai már csak centikre voltak az enyémtől, míg nem elért. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt, a hangos zene beszűrődött, mi pedig az ajtó felé fordítottuk a fejünket. Jerry lépett be rajta lehajtott fejjel, majd mikor felemelte igencsak kikerekedtek a szemei. Robbal azonnal elléptünk egymástól. Ő zavartan a haját túrta, én pedig a számat harapdáltam, amin pár másodperce még az övé volt.
- Bocsi – mondta mosolyogva, mire Robbal azonnal mentegetőzésbe kezdtünk.
- Csak Kristen…
- Megcsúsztam, Rob pedig elkapott – hadartam. Jerry bólintott, de a vigyor ott csücsült a szája szélén. Szép kis estém lesz… Robbal elindultunk kifelé, és kihasználva az alkalmat, hogy Jerry még bent van, felém fordult.

- Sajnálom – nézett a szemembe bűnbánóan.
- Az én hibám is…azt hiszem kicsit sokat ittunk – mosolyogtam rá, pedig nagyon is aggasztott a dolog. Ez már nem az első alkalom, hogy olyat teszünk, amit nem gondolunk komolyan. Bárhogy töröm a fejem, rosszat mégsem látok benne. Rob egy nagyon jó pasi, az lenne a furcsa, ha nem vonzódnék hozzá. Ettől még mindig csak a barátomként tekintek rá, hiába inog meg néha a talaj alattunk.
- Igen, ez lehetett – nyögte zavartan, majd néhány újabb hajtúrás után az asztalhoz indult.
- Már azt hittem, lehúztátok magatokat – nevetett Tom, ahogy leültünk a helyünkre. Rob kínosan ügyelt arra, hogy minél messzebb legyen tőlem, de most nem haragudtam rá. Valahogy kevésbé bizsergett a bőröm, hogy volt köztünk egy kis hely.

- Csak sokan voltak – motyogta Rob, majd lehúzta a maradék sörét. – A pincérlánnyal mész, vagy most jössz velem? – kérdezte Tomtól, kicsit feszülten.
- Miért mennék vele? – érdeklődött Tom meglepetten.
- Mind láttuk, mikor odacsúsztatta neked a cetlit – vigyorodott el Rob.
- Lehet, de nem élek a lehetőséggel. Mostantól egy új Tom vagyok, aki ezentúl csak olyannal lesz, akitől akar is valamit – jelentette ki ünnepélyesen, miközben rám mosolygott. Fél szemmel láttam, ahogy Rob felvont szemöldökkel vizslatja, de nem szólt semmit.

Mikor Jerry viaszért, Rob közölte, hogy Ők mennek. Nekem sem volt kedvem maradni, ezért velük együtt távoztunk. Rob a taxiban is elég feszültnek látszott, engem meg idegesítette a dolog. Attól tartottam, hogy megbántottam valamivel. A szobánk előtt elköszöntünk, de mikor el akart menni a sajátjához, elkaptam a karját.
- Valami rosszat tettem? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Miért gondolod? – meg volt lepve a kérdésem hallatán, ez nem volt kétség.
- Csak, mert olyan furcsa vagy, mióta a wc-ben…szóval azóta – magyaráztam neki zavartan, össze-vissza hadonászva a kezemmel.

- Nem, semmi bajom – mondta gyorsan.
- Biztos? Mert ha én bántottalak me…
- Bolond vagy, nem tettél semmi rosszat. Fáradt vagyok, ennyi – mondta mosolyogva, és hozzám lépett. – Jó éjt, Stew – egy puszit nyomott az arcomra, majd lazán elsétált a szobája felé. Mielőtt belépett volna, még rám mosolyogott egyet, és becsukta az ajtót. Megérintettem a puszi helyét, és azon gondolkodtam, miért bizsereg a helye.

- Bejössz végre, vagy még sokáig bámulod a lovagod hűlt helyét? – zökkentett ki a gondolataimból Jerry.
- Nem a lovagom – morogtam, miközben beléptem mellette az ajtón.
- Ugyan Kris, meddig fogod még tagadni? – kérdezte azon a tudálékos hangján, miközben becsukta az ajtót.
- Hagyjuk ezt Jerry, most lefekszem – közöltem vele unottan, és a fürdőbe mentem zuhanyozni.
- Redben, de…
- Nincs de! – kiabáltam neki vissza a fürdőből és bevágtam az ajtót.

Mire végeztem már lefeküdt, és nem is piszkált tovább a dologgal, aminek most örültem. Magamban is tisztáznom kellett, hogy mi is ez. Én szimpla vonzalomnak nevezném egy ember iránt, aki mellesleg nagyon jó barátom. Jerrynek viszont biztos más teóriája van, de valahogy nem érdekel, se most, se máskor. Sikerült magam annyira megnyugtatom, hogy teljesen kellemesen aludtam az éjjel. Azonban az információ, ami ébredés után elhangozott Jerry szájából, nem éppen volt ínyemre…

8. fejezet: Kavarodás

Meghoztam lányok a fejezetet. Ne haragudjatok a tegnapi kimaradásért, de megmondom őszintén, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy kötelező sulis programom lesz. Meg utána egy kis buli, szintén kötelező! ;D Nagyon-nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, nagyon jól esik, hogy ennyien írtatok.:) Remélem, ez a rész is tetszeni fog…
Puszi, Lady


Egy pillanatig csak dermedten álltam, még mindig karjai közt, és most már ajkaival az enyémen. Nem értettem, mi történik. Vagyis tisztában voltam vele, hogy éppen most csókol meg az a férfi, aki immár a legjobb barátaim körébe tartozik, mégsem fogtam fel. Abban a pillanatban, ahogy szánk összeért, mintha egy örvénybe kerültem volna, amiből kiszállni nem tudok, és ami egyre jobban magába szív. Lassan szemem lecsukódott, és Rob kutató nyelve bebocsátást nyert a számba. Kezem a mellkasáról bátortalanul a hajába kúszott, belemarkolva a bozontos, barnás tincsekbe. Most először csókolóztunk igazából, amit meg kell hagyni, nagyon is élveztem. A fejemben ott villogott a piros lámpa, ami azt jelezte, hogy nagyon rossz vége lehet a jövőre nézve, ha hagyom tovább folyni az eseményeket, mégsem bírtam leállni.
Ahogy Rob egyre szenvedélyesebben, és erőszakosabban ostromolta ajkaimat, nem volt megállás. Keze, némi hezitálás és a hátamon kőrözés után a fenekemre csúszott, majd egy határozott mozdulattal az ölébe kapott, megfordult és engem a falhoz préselt.

Szinte elfolytam karaiban, úgy éreztem magam, mint egy rongybaba, akit úgy cibálnak, ahogy kedvük tartja, és nem bír ellene tenni. Itt megint jött az a rész, hogy igazából nem is akartam, csak élveztem a helyzetet. Közben a csókunk egy percre sem szakadt meg, még a levegővétellel sem bajlódtunk. A gyomrom remegett, a testem tüzelt, akartam Őt, pont mint délután. Nem, jobban. Ajkai a nyakamra csúsztak, egyik keze pedig be a pólóm alá, lassan és megfontoltan haladva a célja felé. Mikor finoman tenyerébe fogta az egyik mellem, hangos nyögés szakadt fel belőlem, ami egy új érzést is hozott magával. Mintha kissé kitisztult volna a fejem, már nem tartottam olyan jó ötletnek, amit csinálunk, sőt… Egyrészt Rob részeg, ami sok mindent jelent egy ilyen szituációban. Másrészt barátok vagyunk. Nem volt túl könnyű a befejezésen gondolkodni, miközben Rob a nyakamat szívogatta. Legszívesebben kidurrantottam volna a fejem fölött, tele ellenérvekkel kialakult lufit, de nem tehettem.

Holnapra megbánja, és valószínűleg én is. Az ajkai visszataláltak az enyémre. Még körülbelül egy percet engedélyeztem magunknak az édes mámorból, majd elszakítottam magam tőle. Meglepetten, zihálva várta a magyarázatom.
- Ezt nem kéne – nyögtem fojtott hangon, de még magamat sem győztem meg. Egy pillanatig csak bámult rám, mint aki nem érti teljesen a szavaim, majd megrázta a fejét, és olyan hírtelen helyezett vissza két lábra, hogy majdnem pofára estem.
- Sajnálom, azt hittem…igazából nem tudom mit – túrt bele zavartan a hajába, majd egy kínos mosollyal elhátrált tőlem.
- Az én hibám is. Nem tudom, mi ütött belém – magyaráztam, és tényleg fogalmam sem volt róla. Bár, mondjuk, ha az embert egy jó pasi…- elég!
- Azt hiszem, kicsit többet ittam a kelleténél, és a mai nap történtek is… szóval ne haragudj, nem fordul elő többet – mentegetőzött tovább. Úgy tűnt azt fel sem fogta, hogy én legalább annyira nem ellenkeztem, mint ahogy Ő nem akart leállni.

- Felejtsük el – javasoltam mosolyogva, mire bólintott. – Ahogy a stúdióban történteket is – erre is rábólintott, majd az ajtó felé indult. – Most mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.
- Megyek a szobámba, nem vagyok túl jól – felelte.
- Igen, látom és pont ezért maradsz itt – karon ragadtam, és leültettem a kanapéra.
- Nem biztos, hogy jó lenne, ha ma itt aludnék…úgy értem, egy ágyban ezek…
- Ezen nem vitatkozom – vágtam rá. Nem fogom hagyni, hogy ma este egyedül merüljön az önsanyargatásba, még a végén további alkohol után nézne. Meg amúgy is, szeretem, ha itt van…
- Akkor lezuhanyozom – kelt fel mellőlem, majd a fürdő felé indult. Amíg Ő odabent volt, addig én elszívtam egy cigit, majd az ágyba mászva vártam, hogy kész legyen.


Néhány perc múlva már csatlakozott is hozzám, ismét egy szál alsónadrágban. Szemem csak úgy vonzotta meztelen felsőtestének látványa, amin már meg sem lepődtem, hiszen nem először vált ki belőlem ilyen megmagyarázhatatlan érzéseket.
- Ninára rájött az öt perc. Azt mondta, hogy kidobta a barátját, mert velem akar lenni. Elmagyaráztam neki, hogy részemről ez a dolog már rég le van zárva, és miattam ne hagyja ott, mert köztünk nem lesz semmi – kezdte hadarni, nyilván amiről a stúdióban beszéltek, és ami miatt tiszta ideg volt. Nem szóltam közbe, hagytam, hogy magától mondja. – Ő meg van győződve róla, hogy hazudok, és igazából én is vele akarok lenni. Hiába magyarázom neki, hogy részemről már tényleg le van zárva a dolog. Ha a Movie Awards után dobja ki a csávót, mikor…szóval, tudod, és akkor jön ezzel, talán még igent is mondtam volna…talán. De most már nem, el sem tudom képzelni. Ez alatt a több, mint egy hónap alatt, sok minden megváltozott – hírtelen elhallgatott, majd a szemembe nézett. Láttam, hogy bántja a dolog, és szerettem volna neki segíteni.

- Lehet, ha újra találkoztok, tisztázni tudjátok – bíztattam. Sajnáltam, mert látszott rajta, hogy bántja a dolog, de én nem nagyon tehetek érte semmit. – Most csak próbálj meg, nem erre gondolni – mosolyogtam rá, majd közelebb húzódtam hozzá, fejem a mellkasára hajtottam. Elsőre meglepődött, majd karjai körém zárultak. – Jó éjt – suttogtam, és lehunytam a szemem. Nem egy szokványos baráti együttalvás, de nekem most valahogy erre volt szükségem, és úgy tűnt neki is jól esik.
- Jó éjt – felelte, és egy puszit nyomott a hajamba.

*

Nem tudnám megmondani, mikor aludtam utoljára ennyire mélyen, és jól. Úgy pattantak ki a szemeim, mintha egy egész napot átaludtam volna, pedig nem ez történt. A velem szemben lévő falon, már ott fénylettek a felkelő nap sugarai, amik hunyorgásra késztettek. Lassan felfogtam, hol is vagyok, na meg, hogy miképpen. Rob mögöttem feküdt, de nem is akárhogy, zavarba ejtően. Hátulról szorosan nekem préselődött, és ha ez még nem lenne elég, egyik kezével át is karolt. Jó, az átkarolás nem pontosan fedi az igazságot, ugyanis a keze a hasamra simult, az alvópólóm alatt. Elgémberedett testem azt sugallta, hogy egy jó ideje már ebben a pózban fekszünk. Már nagyon nem volt kényelmes, mégsem terveztem megmozdulni.

Hazudhatnám, hogy csak azért, mert nem akartam felébreszteni az egyenletesen nyakamba szuszogó Robot, de inkább, mert élveztem. Igen, már megint. Kezdek nagyon furcsán reagálni a közelségére, ezt a tegnap esti kis botlásuk is mutatja. Valahogy nem akartam ezzel foglalkozni, inkább kiűztem a fejemből a gondolatokat, és próbáltam meg visszaaludni. Már majdnem sikerült, mikor valakinek köszönhetően, óriási ricsajjal kivágódott az ajtó.
- Hol vagy Stew édesem, megjött a … - Alig hittem a szememnek, mikor Jerry libbent be a hálószoba ajtaján, de ott meg is torpant és kikerekedett szemekkel nézett végig, érdekes pózban lévő párosunkon. Erre már Rob is mocorogni kezdett mögöttem, a következő pillanatban pedig eltűntek karjai körülem, és egyszerre ültünk fel az ágyon.

- Jerry? – kérdeztem a szememet dörzsölgetve, egy pillanatig azt hittem, csak álmodom.
- Igen drágám, de nem akarok zavarni. Visszajöhetek – vigyorgott, olyan Jerry-sen. Kezdtem felfogni, hogy tényleg itt áll.
- Jézus – sikkantottam, és kiugorva az ágyból, a nyakába ugrottam. – Annyira hiányoztál. – Szorosan öleltem magamhoz, vagyis inkább lógtam rajta, mint egy kismajom.
- Igen, érzem – nevetett, mire lemásztam róla. Zavartan kezdtem tekergetni a pólóm alját, és nem mertem megfordulni, hiszem Rob még ott van…az ágyamban. – Nem szeretnél bemutatni a…barátodnak? – kacsintott rám, mire csak egy fintorral feleltem neki.
- Nos, Ő itt Rob – fordultam az említett felé, aki totál kómásan ült az ágyban. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán felfog valamit is. – Ő pedig Jerry, a legjobb barátom – mondtam Robnak, aki egy torokköszörülés közben kimászott az ágyból, és udvariasan bemutatkozott Jerrynek.
- Felöltözöm – közölte zavartan Rob és a fürdőbe vonult.

- Istenem milyen segge van, itt helyben lehidalok – ájuldozott kedvenc barátom, mire oldalba böktem, és kifelé tereltem a hálóból. – Ugye tudod, hogy miután a szépfiú átlépte a küszöböt, mi ketten beszélgetünk?! – fenyegetett, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom. Éppen csak elkezdtem főzni a kávét, mikor Rob lépett mellénk, immár ruhában, Jerry nagy sajnálatára.
- Kérsz? – kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.
- Inkább összekészülök, a stúdióban találkozunk – felelte.
- Én ma nem forgatok – emlékeztettem, mivel nekem ma nem volt jelenetem. Jerry pont a legjobbkor érkezett, legalább nem fogok unatkozni.
- Oh, akkor holnap találkozunk – mondta kissé szomorúan, majd elköszönt tőlünk, és kilépett az ajtón.
- Ki vele! – Majdnem kiesett a kezemből a bögre, ahogy Jerry mellettem termett hirtelen.
- Miről beszélsz? – tértem ki a válasz alól, és leültem az asztalhoz.

- Nem kiscicám, nem játszunk ilyet. Az ügyeletes szex szimbólummal talállak egy ágyban, ráadásul nem is akárhogy. Ugye nem gondolod, hogy ezt magyarázat nélkül hagyhatod? – kérdezte teljesen felháborodva.
- Igazából, pont ezt gondoltam – vigyorogtam rá, miközben belekortyoltam a kávémba.
- Lefeküdtetek? – folytatta a faggatást, mintha előző szavaimat meg sem hallotta volna.
- Nem. Csak nálam aludt, szokott néha – közöltem természetesen, mire elkerekedtek a szemei.
- Tehát azt mondod, nem történt köztetek semmi? – nézett kételkedve a szemembe, mire bólintottam. – Hazudsz! – vágta rá azonnal.
- Jó. Csókolóztunk – adtam meg magam, mire felcsillant a szeme.
- És hogy-hogy nem…
- Baszki, Jerry! Én nem vagyok olyan, azért nem – fújtattam dühösen.
- Jól van, szóval a nagyfiú ment volna tovább is. – Elégedett vigyorral a képén hátradőlt a széken, és nekem is mosolyognom kellett. Ennyi neki pont elég volt, levágott mindent. – Össze vagy zavarodva – jelentette ki.
- Én nem…

- Mi volt még? – faggatott tovább.
- Felvettük az első szex jelenetet tegnap, és kicsit másképp reagáltam, mint ahogy gondoltam, hogy fogok. Szó szerint felizgultam, érted? – kaparásztam az asztalt zavaromban.
- Nem csodálom – bólogatott, amivel nem sokat segített.
- Aztán összevesztünk, mert ideges volt a Twilightos kolléganője miatt, én meg rosszkor kérdeztem. Később átjött bocsánatot kérni, részegen, és majdnem lefeküdtünk – folytattam feldúltan.
- Hmm. Én ebben eddig nem találtam semmi kiborított. Hatással van rád egy jó pasi, és? Ez nem a világ vége, Stew. – Idegesítően nyugodt volt, amivel csak azt bizonyította, hogy én reagálom túl a dolgot.
- Igazad lehet, nem kéne ennyire komolyan vennem, igaz? – Valahol belül tudtam, hogy igaza van.
- Nem, bár szerintem össze fogtok jönni, csak előbb még tisztáznod kell magadban a dolgokat – közölte hetykén, én meg majdnem leestem a székről.
- Jerry! – förmedtem rá.

- Bocsi, én csak kimondtam, amit gondolok – vonta meg a vállát mosolyogva, és elindult kávét tölteni magának.
- Hagyjuk. Inkább mesélj. Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Kicsit előbb szabadultam, gondoltam megleplek – felelte mosolyogva.
- Örülök neki. Lezuhanyozom, és elmegyünk valamerre – mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, és a fürdőbe mentem.
Azt találtuk ki, hogy kicsit sétálgatunk New Yorkban, Jerry vett is magának néhány ruhát, majd beültünk ebédelni egy étterembe. Utána a Central Parkba mentünk sétálni, amit nagyon élveztem. Hiányzott már a legjobb barátom, akivel egész nap nevetni tudok, de mégis minden problémámra tud megoldást. Egész késő délután volt, mire visszaértünk a szállodába. Estére pedig egy kocsma partit terveztünk be. Jerry addig nyaggatott, míg bele nem egyeztem, hogy elhívom Robot is, akit betegesen meg akart ismerni.

- Szia, nem zavarlak?... remek…Jerryvel elmegyünk este iszogatni egy kicsit, van kedved velünk jönni?...aha, olyan nyolc körül indulnánk…jó, akkor a recepción. Szia. – Mikor megfordultam, Jerry izgatott szemeivel találtam szemben magam. Majdnem elnevettem magam. – Jön – mondtam neki, Ő pedig majdnem kiugrott a bőréből. Már fél nyolckor harci díszben állt az ajtó előtt, mikor én még komótosan készülődtem.
- Stew, siess már – mondta kétpercenként, én meg nem győztem ismételni, hogy még fél óránk van.
Szinte két centivel a föld fölött, szárnyalva haladt a recepció felé. Nagyon örültem neki, hogy itt van, de ez a Rob mánia kezdett az agyamra menni. A francba is, én vagyok a legjobb barátja, és miattam van itt.

Rob a pultnak dőlve várakozott ránk, megeresztve felém egy féloldalas mosolyt, amitől sűrűbben kellett levegőt vennem. Kezdek igen érdekesen viselkedni. Jerry szinte zabolázhatatlanul viselkedett, miután elhagytuk a szállodát. A taxiban folyamatosan Robot faggatta, negyed óra alatt akart kideríteni róla mindent, és majdnem sikerült is neki. A bárban is nagyon jó hangulat volt, Jerry folyamatosan a vicces történeteinkkel szórakoztatta Robot – mikor éppen nem faggatta-, aki folyamatosan engem nézett, és nevetett. Jól éreztem magam, és láttam, hogy Rob is kedveli az én félnótás barátomat. Igaz, ami igaz, Jerryt nem lehet nem szeretni.
- Elmegyek a mosdóba. Visszafelé hozzak neked valamit inni, édes? – kérdezte Jerry, miközben felkelt mellőlem. Nemet intettem a fejemmel, majd Robot is megkérdezte, aki szintén nem élt a lehetőséggel.

- Mit gondolsz róla? Nagyon idegesítő? – hajoltam Robhoz, mikor Jerry hallótávolságon kívül került.
- Most viccelsz? Iszonyat nagy forma, nagyon kedvelem. Ráadásul egy csomó dolgot megtudok tőle, rólad – nevetett jóízűen, majd egy pillanatra a szemembe nézett. Most komoly volt, mintha valami éppen nagyon törné a fejét. Amúgy sima homloka ráncokba szaladt,és kék szemei még jobban vizslatták arcom. Aztán kibökte. – Egyébként, ti mindig csak barátok voltatok? Úgy értem, volt köztetek több? – suttogta kissé félénken. Egy pillanatig nem értettem mire céloz, majd felfogtam, milyen képtelenségre is kérdez rá éppen.
- Jerry és köztem? – röhögtem, szinte fulladozva.
- Igen…hiszen jól néz ki, kedves. Miért ne? – Zavarodott tekintete elárulta, hogy nem is sejti, miért találom ilyen viccesnek a kérdést.

- Örülne neki, ha tudná, hogy helyesnek tartod – nevettem tovább, mire csak még értetlenebb lett. – Jerry meleg, szívem – közöltem vele, még mindig vihogva. Az értetlenséget az arcán most felváltotta a felismerés, majd a döbbent, és végül elmosolyodott.
- Ezt benéztem – jelentette ki, már Ő is nevetve.
- Be. Ráadásul jó pasinak tart, de ne félj, megvédelek tőle – simítottam végig a combján mosolyogva, mire abbahagyta a nevetést és a kezemre kapta a tekintetét. Én is befejeztem a vigyorgást, és zavartan visszahúztam a kezem az ölembe. Talán még mindig a tegnap hatása alatt van, mind a kettőnknek meg kell még emészteni, rendbe tenni a dolgokat magunkban.
- Azért örülök, hogy meleg – jegyezte meg halkan, és újra elmosolyodott. Ezzel, az egy percre beállt kínos csendnek is vége szakadt, bár ezt a mondatát nem tudtam hova tenni. Mégis, miért ürülne annak, hogy Jerry meleg? Remélem, nem…nem, azt már bizonyította, hogy Ő nem az. Mielőtt tovább gondolkozhattam volna, Jerry visszacsúszott mellém. Azt hittem Rob kicsit feszélyezve fogja magát érezni, azok után, amit Jerryről mondtam neki, de nem. Ugyan úgy viselkedett vele, mint eddig.

Azt hiszem, ezt a mai estét elkönyvelhetem, a legjobban sikerült estéim egyikének. Hajnali egy is volt, mire haza értünk, és még a szobánk előtt is nevettünk.
- Ne lepődj meg, ha reggel magad mellett találsz. Ha Jerry nagyon horkol, átmegyek hozzád – mondtam Robnak, még mindig nevetve.
- Hah, akár már most is mehetsz, úgyis kényelmesebb, ha nem rugdosod a vesém – közölte Jerry sértetten, de közben azért ott bujkált egy mosoly a szája szélén.
- Szóval, kidobsz a szobámból? – kérdeztem vihogva, mire csak nevetve megvonta a vállát.
- Nyitva hagyom az ajtót – kacsintott rám Rob, majd egy csibészes mosollyal az arcán távozott.
- Ez felhívás volt keringőre – bökött oldalba Jerry, miközben beléptünk a szobába.
- Nem, ez csak poénkodás a részünkről – világosítottam fel.
- Hát persze – bólogatott sejtelmes mosolyával, majd a fürdőbe távozott. Elalvás előtt elkezdtem rajta törni a fejem, hogy valóban nyitva hagyta-e az ajtót nekem. Igazából, már majdnem felkeltem és leellenőriztem, de valahogy sikerült magam lenyugtatni. Az már igazán túlzás lenne.

*

A következő három napban Robbal, szinte csak a forgatáson találkoztam, már amikor nekem is volt. Lényegesen több szabad időm volt, mint neki, amit Jerrynek szenteltem. Egyszer Robbal vacsoráztunk, egyébként pedig kettesen mulattuk az időt. Kivéve, mikor harmadik felünk, Nikki meglátogatott. A pasiját kísérte valami megbeszélésre, délelőtt érkeztek és késő délután már mentek is. Míg Paris tárgyalt, addig elmentünk ebédelni és kicsit sétálgatni a városban, végre minden olyan volt, mint régen. Ebből a szempontból már vártam, hogy vissza menjek Los Angelesbe, mert hiányoztak. Nikkinek az utóbbi hónapokban sok dolga volt, alig láttuk, és sajnálatos módón, mire én visszamegyek, Ő utazik is Vancouverbe, forgatni. Jerryt és engem is győzköd, ha semmi dolgunk, majd menjünk utána és töltsünk ott hosszabb időt, hiszen nekünk mindegy, hol vagyunk. Azt feleltem, még meglátjuk. Mindenesetre ez a pár óra már nagyon kellett. Javasoltam, hogy nézzük meg Robot a forgatáson, biztos örülne Nikkinek, de arra már nem jutott idő, meg amúgy is nemsokára látják egymást. Nehéz szívvel engedtem vissza Őt Los Angelesbe. Hiányzik, a legjobb barátnőm, és nem csak nekem…

Négy napnyi Rob nélkülözés után, ami azért nem konkrétan igaz, hiszen találkoztunk, este végre ismét egy bár túrát terveztünk be. Már majdnem kész voltunk Jerryvel, mikor megszólalt a telefonom. Rob hívott.
- Szia – szóltam bele kedvesen.
- Szia. Figyelj, nem gáz, ha jön velem valaki? Most érkezett, és nem akarom egyedül hagyni, meg amúgy is szeret kocsmázni – kérdezte kedvesen.
- Nem, persze – vágtam rá, gondolkozás nélkül.
- Rendben, akkor fél óra múlva a kocsmában – mondta, majd kinyomta. Megdöbbenve nézegettem a kezemben lévő készüléket. Lehet, hogy túl hírtelen vágtam rá? Azt sem tudom, kit hoz, ki az, aki jött hozzá. Mi van, ha egy csaj? Várjunk csak, mit érdekel engem, ha nőnemű az illető? Jerry észrevette a hangulatváltozásom, amit szóvá is tett. Megnyugtattam, hogy semmi, csak Rob hoz még valakit. Nem tűnt meglepetten, csak a kezembe nyomta a táskám, és kilökdösött az ajtón. Még a taxiban is azon törtem a fejem, hogy ki lehet az. Végülis mindegy, pár perc és megtudom…

7. fejezet: Az első...

Itt az új, vagyis a 7. fejezet. Tudom, hogy sokat kellett rá várni, de remélem kárpótol titeket. ;) Nem is tudok mást mondani, csak, hogy jó olvasást hozzá, na meg kérek véleményeket!:D
Puszi, Lady


- Jó, végülis már várható volt. – Rob volt, aki legelőször megtalálta a hangját kettőnk közül, én még mindig nem bírtam kinyitni a szám.
- Igen, tudom. Csak olyan furcsa lesz, úgy értem barátok vagyunk és így…- itt elakadtam, nem tudtam, hogyan is akartam befejezi ezt a mondatot.
- Más lesz – közölte Rob, olyan könnyedén, hogy fellélegeztem. Ezek szerint nem csak nekem lesz nehéz.
- Könnyebb lett volna ezeket a jeleneteket letudni az elején, mikor nem ismertük egymást még igazán – sóhajtottam, és rágyújtottam még egy cigire.

- Valószínűleg igen. De színészek vagyunk, ez nem okozhat gondot – követett a mozdulatban, mialatt kifejtette a véleményét. Az Ő szájában is megsercent a cigi, majd elgondolkozva kifújta a füstöt. Most bármit megadtam volna, hogy a fejébe lássak, hogy tudjam, min gondolkozik most.
- Persze – feleltem, mintha természetes lenne, pedig mardosott a kétségbeesés. Valójában, nem tudtam pontosan mitől is félek. Attól, hogy furcsa lesz? És? Sok dolog van az életben, ami furcsa. Ezt pedig le kell győznöm, hiszen ez a munkám.

Szinte idegenként váltunk szét a folyosón, hogy a saját öltözőnkbe menve, felkészítsenek minket a jelenetre. Azt az idióta ruhát kellett visszavennem, amiben már forgattam egyszer, és amit szívből utáltam. Annyira csúnya volt. A sminkes elkészítette ugyanazt a sminket, és a hajam is olyanra csinálták, mint már egy héttel ezelőtt volt. Közben átolvastam az utasításokat, és a jelent pontos felépítését. Mire felnéztem, a fodrász mosolyogva közölte, hogy mehetek. Remek, ma valahogy nagyon gyorsan kész lettem. Beléptem a helységbe, ami a jelenet színhelyéül fog szolgálni, azaz a Tyler lakásának berendezett részlegbe. A film szerint ez nem is az első szex jelenet Ally és Tyler közt, de mégis ezzel kezdünk. Talán, mert ezzel a ruhával, még tudunk mást is forgatni ma…

Rob lépett be a szobába, aki egy bíztató mosolyt próbált felém küldeni, amit észrevette, hogy őt nézem, de nem igazán sikerült. Allen magához rendelt minket, majd közölte, hogy a „nagy akció” előtt – csak, hogy az Ő szavaival éljek-, még felvesszünk, kisebb a szobában történt eseményeket. Remek, nagyon jó, hogy az öltözőben csak ezt néztem át…
Elmagyarázta, hogy mi lesz a dolgunk, szövegünk, nem sok volt, és egy próba után, már élesben ment az a rész, hogy Taylor az apjával való vacsora után, egyedül hagyja Allyt a lakásban. Miután felvettük ötször, kaptunk fél óra szünetet. Robbal cigizéssel töltöttük, aztán visszamentünk, hogy felvegyük, mikor Ally az ablakon próbál kijutni, és bejön az ajtón Tyler.

Rob egyszer majdnem elesett a bringával a kezében, de most túl feszültek voltunk ahhoz, hogy különösebben szakadjunk a röhögéstől.
Ahogy Rob felakasztotta a biciklit, Allen szólt, hogy vége. Odahívatott magához, és elmagyarázta, hogy mennyire fontos a következő jelenet. Robbal végig bólogattunk, és megígértük, hogy tökéletes lesz.

Beálltam a helyemre, ami annyit jelentett, hogy az ablak mellé léptem, és próbáltam kinyitni. Közben Rob belépett az ajtón, zaklatott állapotban, és oda kellett rohannom hozzá. Majd szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, miközben Rob a falhoz nyomva engem, a ruhámat cibálta lefelé. Ahogy ajkaink intenzíven mozogtak egymáson, szinte tapintható volt a feszültség. A kamerák, mintha ott sem lettek volna, teljesen ki tudtam zárni a külvilágot. Ez egy felől jó volt, másfelől viszont rémisztő. Élveztem a helyzetet, nem kicsit és ez valamilyen szinten furcsa volt.

- Ennyi! – kiáltotta Allen, de csak valahonnan nagyon távolról hallottam a hangját. Rob még mindig szorosan tartott, és ajkai tovább ostromolták az enyémet. Aztán hírtelen vége lett. Egy pillanat múlva Rob zihálva tett egy lépést hátra, majd zavartan a földet kezdte bámulni, miközben az ujjai a haját markolászták. Nekem is időre volt szükségem, hogy kicsit rendezzen a lélegzésem, olyan volt, mintha legalább Mount Everestet másztam volna meg. De nem, csak egy intenzív csókjelenetet forgattam Robbal, és én máris beizgulok. Mi a frász van velem? Allen megdicsért minket, azt mondta nagyon élethű és tökéletes volt. Erre magamtól is rájöttem.

A sminkes, a fodrász és a stylist egyszerre lépett mellém, mikor Allen befejezte a szövegelést, és kezdtek rendbe rakni. Robbal ugyan ezt tették, pár méterrel arrébb. Lopva rápillantottam, Ő pedig pont abban a pillanatban kapta el a tekintetét, és kezdte a földet fixírozni. Valami nagyon érdekeset találhatott rajta, mert a további sminkelés alatt, fel sem nézett onnan. Allan megint szólított minket, és közölte, hogy még egy ilyet akar. Megtettük, majd még vagy tízszer biztos felvettük ugyan ezt, más kameraállásokból.

Kissé fáradtan lépdeltünk Allen mellé, mikor közölte, hogy ebéd szünet, de minket még magához rendelt egy pillanatra.
- Remek srácok, tényleg le vagyok nyűgözve – paskolta meg elismerően Rob vállát. – Most pihenjetek egy kicsit, mert az ebéd után jön a lényeg – kacsintott, majd otthagyott minket.
- Ebédelünk együtt? – kérdezte halkan. Ajaj, tényleg rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra ez a dolog? Eddig sosem volt ez kérdés.
- Persze – feleltem azért, majd mint két idegen lépdeltünk egymás mellett a stúdió étterme felé. Az ebéd is hasonló csöndben zajlott. Azon kívül, hogy „jó étvágyat” vagy „ide adnád a sót?”, nem nagyon szóltunk egymáshoz. Már épp azon voltam, hogy szóvá teszem, mikor a sminkesem dúvadként rontott be az ajtón, és ráncigált ki az öltözőmbe.

Gyorsan rendbe szedtek a jelenet kezdete előtt, majd visszaküldtek Allenhez. Már a székében ülve várt minket. Rob fél perccel utánam lépett be az ajtón, és sétált mellém.
Megint elmagyarázta, nagyjából mit is vár tőlünk a jelenetben, majd összecsapta a tenyerét és a helyükre tessékelt minket. Leráncigáltam magamról a ruhát, úgy, ahogy az előző jelenetben volt, majd a fal mellé léptem, és vártam, hogy Rob is csatlakozzon. Kissé hezitált, majd elém lépett, és minden előjel nélkül megcsókolt. Ekkor Allen kiabált, hogy felvétel. Továbbra is hevesen csókolózva, araszoltunk beljebb, egészen Rob, vagyis Tyler szobájáig. Ajkai egyre hevesebben tépték az enyémeket, miközben a hajába markolva igyekeztem talpon maradni.

Próbáltam kizárni a fejemből minden más gondolatot, ami nem a jelent körül forgott. Mégsem bírtam nem figyelni arra, hogy Rob milyen gyengéden tolja le testemről teljesen a ruhát. Izgató volt, ahogy puha kezei meztelen csípőmbe markoltak, hogy szorosan magához rántson. Zihálva szakadtam el ajkaitól, hogy a szemébe nézzek. Homlokom az övének döntöttem, miközben hosszú ujjai az arcomat cirógatták. Mind a ketten nehézkesen vettük a levegőt, ami rendben volt, mivel ez volt a jelenetben is. Az már más kérdés, hogy az én oxigénhiányomat más okozta.

Óvatosan toltam le Rob vállain az inget, miközben Ő a nyakamat csókolgatta. Kirázott a hideg, és egy sóhajt el is fojtottam, ahogy nyelvét is megéreztem a bőrömön. Izgatóan folytatta a játékot, miközben a nadrágja gombjával vesződtem. Végül sikerrel jártam, és letoltam a zavaró ruhadarabot. Már csak alsóneműink voltak rajtunk, ami tovább fokozta a szorító érzést a hasam tájékán, azt, amit nagyon nem kellett volna éreznem. Rob ujjai lassan mozogtak fel és le a hátamon, majd meghallottuk a végszót.

- Ennyi! – kiáltotta ismét Allen, mire szétrebbentünk. Rob egy pillanatra megfeledkezett magáról, és végignézett a testemen. Mielőtt még elpirulhattam volna, valaki gyorsan hozzánk rohant, és egy-egy köntösbe bújtatott minket. Rámosolyogtam Robra, aki halványan és kicsit zavartan ugyan, de viszonozta a gesztust. Allen röppent közénk, és ismét kiadós dicséretben volt részünk. Még párszor felvettük ezt a jelenetet is, majd áttértünk a tényleg kínos részre.

Kaptunk előtte fél óra szünetet, majd az öltözőmben levettem a melltartóm, csak a bugyit hagyhattam magamon, és visszavettem a köntöst. Görcsösen szorítottam az anyagot, ahogy visszaléptem a helyszínre. Rob még nem volt ott, Allen pedig éppen a kamerásnak magyarázott valamit. Tudtam a dolgom, ezért gyorsan ledobtam a köntöst, oda nyújtottam az egyik segéd lánynak, majd bemásztam a paplan alá. Allen mosolyogva nézett rám, ahogy ügyesen eligazítottam magamon a takarót, hogy sehol se lógjak ki. Aztán belépett Rob, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom. Színészet ide vagy oda, egy jó pasi előtt meztelenül mutatkozni, mégsem mindennapi.

Rob az ágy széléhez lépett, és kedvesen, nem is inkább csábosan rám mosolygott, amitől egy pillanatra, meglódult a szívem. Huh, mióta is vált ki belőlem Rob ilyet? Nem, ennek biztos csak a jelenet miatti izgalom az oka.
Allen megint elmagyarázta mit vár, aztán kiküldte a felesleges embereket a szobából, hogy ne legyünk zavarban. Csak Ő és a kamerás emberkék maradtak bent, vagyis összesen hárman. Rob az ágy mellé lépett, és ledobta magáról a köntösét – figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne bámuljam sokáig fedetlen felsőtestét. Ugyan láttam már, de most mégis máshogy hatott rám, ami meglepett. -, majd mosolyogva elkezdte felhúzni a takarót, amit magamhoz szorítottam.

Szerettem volna magamon tartani, hiába tudtam, hogy lehetetlen. Rob befeküdt alá, konkrétan a lábaim közé majd vártuk az utasítást. Közben igyekeztem kerülni a tekintetét. Allen ahelyett, hogy bemondta volna a kezdőszót mellénk lépett.
- Ez nem kell ide! – mondta, majd egy határozott mozdulattal lerántotta róluk a takarót. Remek! – Felkészülni, fények…- Rob felém hajolt, majd megcsókolt. – Felvétel! – mondta, mi pedig folytattuk, amit elkezdtünk. Rob teste teljesen az enyémnek feszült, mintha éppen egybeolvadni készülnének. Csókja leírhatatlanul gyengéd volt, ennek ellenére mégis szinte felforrt a vérem.

Óvatosan végigsimított az egyik combomon, aztán a térdemet megragadva felrántotta a csípőjéhez, miközben ágyéka ritmusosan az enyémnek ütközött. Igen, ez már az a rész volt, ahol igen csak benne vagyunk a dolgokban. Finomak, mégis határozottak voltak a mozdulatai. Ajkaimtól elszakadva a nyakamra siklott, ahogy én is azon a helyen kényeztettem őt. Viszont a következő lépésére egyáltalán nem voltam felkészülve. Ahogy óvatosan hátra simította a hajam, a kezeivel elindult lefelé a nyakam vonalán, át a vállamon, le a hasamhoz, majd ismét fel. Szemérmetlenül belenyögtem a csókba, ahogy egyik kezét a mellemre simította.

Erőszakosabban túrtam a hajába, ajakit visszarántva az enyémekre, miközben keze tovább kényeztette a mellemet. Aztán hál istennek elvette onnan, különben még itt helyben elégtem volna. A legrosszabb az volt, hogy vágytam rá, hogy még úgy és ott érintsen. A vérem pezsgett, valami azt súgta, nem ezt kéne éreznem, nem kéne élveznem, mégis ez történt. Rob a mellkasomat kezdte csókolgatni, miközben ujjaim a hajában játszottak, mind a ketten ziháltunk, az ágyékünk egyre gyorsabban dörgölőzött össze.

Aztán hírtelen Rob fordult egyet, én fölé kerültem, ez volt az a része a dolognak, amit cseppet sem vártam. Itt egy pillanatra meg kellett állunk, és csak szerelmesen, vágyakozva bámulni egymást. Egy kis puszit leheltem Rob ajkaira, majd lassan végigcsókoltam a mellkasát. Felültem a rajta, és tovább mozgattam a csípőm. Zavarban voltam, hogy szinte teljesen meztelenül vagyok fölötte úgy, hogy közben Ő a rajta ringó testemet figyeli. Ráadásul leplezni sem próbálta. Ahogy ágyékunk egymásnak dörzsölődött, folyton figyelmeztetnem kellett magamat, hogy nem egyedül vagyunk, ráadásul egy filmhez készülő jelenetet veszünk fel.

Azt a tényt sem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy Rob érzékeire sem voltak hatástalanok a jelenet alatt történtek. Most mégsem zavart igazán, ahogy vágytól duzzadó férfiasságához dörgölöm magam folyamatosan. Nem kéne azt éreznem, amit érzek, hogy akarom őt. Fogalmam sincs miért, de teljesen felizgultam. Rob meztelen mellkasa szinte vonzotta az ujjaimat, lágyan végigsimítottam rajta. Nyögéseim túl valóságosak voltak, de nem csak az enyémek. Rob sem fogta vissza magát, teljesen átadtuk magunkat az érzésnek.
- És ennyi! – hallottuk meg, jelen pillanatban Allen megmentő hangját. Hálát adtam, hogy most állított le, mert még két perc és nem biztos, hogy le bírok állni.

Elkaptam a papalant, és magam köré tekertem, majd leszálltam Robról, aki csak mozdulatlanul feküdt tovább, legalább annyira kapkodva a levegőt, mint én. Aztán egy pillanat alatt felült, és a térdeit maga elé húzva, ezzel eltakarva áruló haverját, nagy levegőket vett. Hízelgően hatott rám, a belőle kiváltott reakció, aztán végiggondoltam, hogyha bármilyen más nővel lenne ilyen helyzetben, valószínűleg a teste ugyan így reagált volna arra is.
- Nagyon-nagyon jó volt srácok, igazán valóságos. Én szinte lehittem – nevetett Allen, ahogy az ágy mellé lépett. Kínosan elmosolyodtunk Robbal. Valószínűleg, ha azt éli át, amit mi, akkor nem csak majdnem hiszi el. Ebbe a gondolatba majdnem belepirultam.
Robra néztem, és vágyakozni kezdtem egy újabb csókra. Szerencsére nemsokára megkapom, hiszen még fel kell venni párszor. Megijesztettek a gondolataim, sürgősen le kell állítanom magam, mert ennek rossz vége lesz. Allen elrendelt öt perc szünetet. Nem tűnt meglepettnek, teljesen természetesen kezelte, hogy Robnak szüksége van rá.

Szerencsére nem lett rossz vége, ahogy attól tartottam, még felvettük vagy ötször az egészet, megint más és más kameraállásokból. Sosem örültem még ennyire ruhadarabnak, de most, mikor megint magamra vehettem a köntöst, majdhogynem fellélegeztem. Ezzel a forgatásnak is vége volt a mai napra. Még csak hét óra volt, örültem, hiszen ez egész korai időpontnak számított. Robbal kissé feszengve vonultunk egymás mellett, majd az öltözőmnél elköszöntem, mondván nemsokára látjuk egymást. Ez már csak egy ilyen kényszer végszó szerű köszönés volt, ami megtörte a kínos csendet, ami egész nap uralkodott köztünk. Mind a ketten zavarban voltunk, nem hiába aggódtam, hogy milyen hatással is lesz ez a barátságunkra.

Reméltem, hogy holnapra feldolgozzuk a történteket, és úgy tudunk viselkedni, mint eddig. Hiszen ez egy szerep, amibe jócskán bele éltem magam, meg is ijedtem tőle, de azt hiszem, csak tisztáznom kell a gondolataimat. Ha ez sikerült, a barátságunk töretlen marad, és nemcsak annak, de a filmnek a rovására sem fog menni a dolog. Rob már rég nem csak egy kolléga volt nekem, és nem is egy személy, akivel jobb híján töltöm az időm. Már az életem része volt, és abban is biztos voltam, hogy ez a barátság, ami köztünk jött létre az egy hónap során, csak erősebb lesz, és örökre kitakart. Szükségem volt rá, nem is igazán tudom megmagyarázni miért, de furcsa kényszert éreztem, hogy a közelében legyek.

Ez valahogy teljesen másfajta barátság volt, mint ami köztem és Jerry közt van, de legalább olyan erősnek éreztem már most. Akkor is más volt.
Lemostam magamról a rengeteg sminket, és visszavettem a saját ruháim is. Tudtam, hogy nincs kedvem ma sem egyedül tölteni az estét, annyira elszoktam az egyedülléttől, mióta New Yorkban vagyok. Összeszedtem a táskám és Rob öltözője felé vettem az irányt. Abban reménykedtem, hogy ez az este, majd mindent a helyére zökkent. Bekopogtam az ajtaján, és megvártam, míg azt mondja „szabad”.

- Nem zavarok? – kérdeztem, és bedugtam a fejem az ajtón. A tükör előtti széken ült, és éppen a telefonját tette le. Ezek szerint beszélt valakivel.
- Nem, gyere – intett felém, mire beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Arra gondoltam lemehetnénk a bárba ma este, vagy elmehetnénk egy kocsmába. Nem tudom, csak csináljunk valamit – toporogtam a szoba közepén. Ledobta a telefont az asztalra, majd felém fordult. Mosolyogva végignézett rajtam, majd bólintott.
- Basszunk be? – kérdezte cinkos vigyorral a képén, mire azonnal visszatért az életkedvem.
- Valami ilyesmire gondoltam – vallottam be. Már Ő is utcai ruhában volt, teljesen késznek látszott.

- Az jó lesz! – sóhajtotta, és a mosoly is eltűnt az arcáról. A számat harapdálva gondolkodtam, mégis mi lehet az, ami aggasztja, mert látszik rajta, hogy valami nem stimmel.
- Minden rendben? – kérdeztem végül.
- Persze, miért ne lenne?! – próbált egy mosolyt erőltetni magára, de ez koránt sem volt olyan őszinte, mint az előbbi.
- Nem tudom, csak úgy látom valami aggaszt – közelebb mentem hozzá, mire felpattant, és pakolni kezdett.
- Semmi – közölte, mialatt nagyjából összeszedte a cuccait.

- Rob – léptem mellé, és a vállára simítottam a kezem. – Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – biztosítottam. Lehunyta a szemeit, majd sóhajtva arrébb lépett.
- Nincs baj – ismételte, majd bevágta a telefont is a zsebébe.
- Talán Ninával van megint valami? – kérdeztem óvatosan, mire kissé megremegett. Ezek szerint beletrafáltam.
- Mondom, hogy semmi – nyögte megint, kicsit feszülten.
- Rob…

- Kristen, neked nincs jobb dolgod, mint az én magánéletemmel foglalkozni? Miért akarsz mindent tudni? Ha akartam volna, már elmondtam volna. Miért kell erőszakoskodni? Szállj le az életemről! – teljesen ledöbbentem, nem is, inkább megijedtem, ahogy mindezt a fejemhez vágta. Ha a szavak súlya nem lett volna elég, a hangnem is kiborított volna. Viszont, ez a kettő egybe gyúrva, még jobban megbántott. Egy percig csak megbénulva bámultam rá, majd megtaláltam a hangom.

- Ahogy akarod! – közöltem vele nyugodtan, de a hangomban érezhető volt a sértettség, és otthagytam. Jó hangosan vágtam be magam mögött az ajtót. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, és nagy levegőt vettem. Ekkor hallottam valami nagy csattanást bentről, de nem érdekelt. Minél előbb haza akartam jutni, el innen. Joe, látta rajtam, hogy valami gáz van, ezért ma nem is próbálkozott a beszélgetéssel. Teljesen magam alatt voltam, erre a legkevésbé sem számítottam volna Robtól. Próbáltam magyarázatot találni a viselkedésére, de nem ment. Eddig sosem volt probléma, ha érdeklődtem róla, sőt, inkább megkönnyebbült, hogy beszélhet velem az Őt bántó dolgokról. Most viszont, mintha minden az én hibám lenne, kikelt magából. Sosem láttam még ilyennek, és megijesztet. Ugyan akkor féltettem is, nem szívesen hagytam ilyen állapotban magára, mégsem bírtam ott maradni. Egyszerűen fájt, amiket a fejemhez vágott.

Megtörten vonszoltam be magam a szobámba, egyből az erkély felé mentem. A gombóc egyre növekedett a torkomban, nem értettem magam. Nem először bántanak meg az életben, sírni mégsem szoktam ilyenek miatt. Akkor most miért égetik mégis a visszatartott könnycseppek a szemem? Erősebb voltam náluk, nem adtam meg magam. Elmentem zuhanyozni, és igyekeztem másra gondolni, ami nagyon nehezen ment. Még az ágyban fekve is gondolkodtam a dolgon.

Valószínűleg elaludtam, mert arra ébredtem, hogy valaki kopog. Elég idegesen vágtattam ki az ajtóhoz, menet közben lopva az órára pillantottam, ami pont éjfélt mutatott. Remek, gondoltam, mégis ki lehet az ilyenkor? Dühösen téptem fel az ajtót, de a látvány meglepett. Robra aztán a pár órája történ események után végképp nem számítottam. Most mégis itt állt, a falat támasztva. Várjunk csak! Ez tök részeg.
- Mit keresel itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen, tekintettel a látogatás időpontjára, meg még inkább az esti dolog miatt.
- Csak…beszélni szerettem volna veled – nyögte, miközben elengedte a falat, és majdnem orra bukott. Utána kaptam, majd behúztam a szobába. Becsuktam az ajtót, miközben még mindig tartottam. A falnak dőlt, engem magával húzva.
- Rob… - kezem a mellkasára tettem, és próbáltam elhúzódni tőle, de csak erősebben fogott, és még közelebb rántott magához.

- Nem menj el – suttogta fél centire az arcomtól. – Annyira sajnálom, amit mondtam…én egyetlen szót sem gondoltam komolyan, csak ideges voltam és rajtad töltöttem ki – folytatta.
- Rob… - és mondani szerettem volna, hogy nem haragszom, de belém fojtotta a szót.
- Még nem fejeztem be – helyezte mutatóujját az ajkaimra. – Rajtad, az egyetlen emberen, akit tényleg érdeklek, aki nem csak magával foglalkozik, hanem számítok neki. Ahelyett, hogy hálás lennék, mert törődsz velem, ilyen köcsög vagyok – nevetett fel keserűen. Egy pillanatig csak némán néztünk egymás szemébe, és hirtelen nem értettem, hogy miért haragudtam rá. Persze, pontosan tudtam, de már semmiféle harag nem volt bennem, főleg az előbbi szavai miatt. Halványan elmosolyodott, majd elvette kezét a számról, hogy hátratűrje egy előrekandikáló hajtincsemet. Én még mindig bámultam a szemét, egyszerűen nem bírtam elszakítani a tekintetem tőle, fogva tartott, elvesztem bennük.

- Rob…- akartam most már tudatni vele, hogy nem haragszom, de ismét belém fojtotta a szót…

6. fejezet: Lehull a lepel

Lányok, megérkezett a 6. fejezet. Most kiderül minden, a titokzatos szőke leányzóról…:)
A kommentekben olyan édesek vagytok, ezért gondoltam, hogy itt most megosztom veletek a helyzetet. Mindig mosolygok, mikor írjátok, hogy Rob mennyire szerelmes Kristenbe… Nos, mivel az Ő szemszögéből nem látjátok a dolgokat, most elmondom. Nem szerelmes belé – még. Egyenlőre semmi ilyesmiről nincs szó, egyikük részéről sem. Valami van, de az még nem az…
Van még egy dolog. A másik történetemet mostantól le tudjátok tölteni teljes egészében, a másik oldalról. Kiraktam az oldalmenübe(a chat fölé), ott megtaláljátok.:)
Puszi, Lady


Mikor lassan kezdtem a gondolataim közül visszaevickélni a való világba, feltűnt, hogy ez nem is furcsa zaj. Egyszerűen csak valaki kopogtat az ajtómon. Kedvenc káromkodásim sorban csúsztak ki az ajkaim közül, miközben az ajtó felé vonszoltam magam. Senkihez nem volt kedvem jelen pillanatban, egyedül akartam lenni. Feltéptem az ajtót, de abban a pillanatban meghökkentem léptem egyet hátra.
- Mit keresel itt? – kérdeztem döbbenten. Nem éppen egy menet kellős közepén kéne lennie, a hosszúlábú szőkével?
- Bejöhetek? – tette fel a szokásos kérdést, én meg szokásos módon arrébb álltam, hogy beférjen.
- Szóval? – kérdően felhúztam a szemöldököm.
- Szóval…kerestél – várakozóan tekintett rám, mintha nekem kéne valamit mondani. Hát jó…
- Igen, de azt hittem dolgod van – furcsa jeges hangulat uralkodott köztünk. Én tudom, miért…de vajon Ő tisztában van vele?
- Már lerendeztem – egy pillanatra elnyílt a szám, de gyorsan rendeztem vonásaim. Tehát letudta a szőkét.


- Gyors volt – furcsán mért végig, mintha semmit nem értene az egészből, és éppen azt próbálná kitalálni, mit is rejtenek a szavaim.
- Mit szerettél volna? – kérdezte végül.
- Unatkoztam, és gondoltam, csinálunk valamit – feleltem.
- Oh. Csak Allan visszarendelt a stúdióba, mert valamelyik jelenetem újra kell venni, és ezt beszéltük át. Azért nem voltam itt. De a nővérem mondta, hogy kerestél, és…
- A nővéred? – vágtam a szavába meglepetten.
- Aha. Lizzy, ma érkezett – felelte, de látszott, mennyire nem érti a megdöbbenésem.
- Vagyis az a szőke csaj a szobádban Lizzy, a nővéred? – kérdeztem, csak, hogy biztosra menjek.
- Igen. Mit hittél? – érdeklődött.
- Én? Se…semmit – dadogtam, és zavaromban a lábam kezdtem bámulni. Marha, Kristen! Egy pillanatig néma csönd volt, majd Rob beszélni kezdett.
- Te azt hitted – itt már röhögött -, hogy felszedtem valami csajt egy…
- Nem! – vágtam rá, pedig valóban ezt gondoltam, mikor megláttam Lizzyt.
- De! – nevetett tovább.
- Jó, azért lássuk be, elég félreérthető volt a helyzet – makogtam.
- Igen, de nem szoktam ilyet csinálni – magyarázta fej rázva.
- Pedig megtehetnéd – mennyi lány örülne neki…


- Ja, Kellan is ezt mondja, az egyéjszakás kalandokra esküszik. De én nem vagyok ilyen, nem menne – rázta a fejét és lehuppant a kanapéra.
- Jobb is – mosolyogva mellé ültem, mire csak egy elgondolkodó pillantást kaptam válaszul.
- Szívesen bemutatnálak Lizzynek, mert érdeklődött, hogy ki vagy, de azt hiszem most nem alkalmas – közölte egy féloldalas mosollyal.
- Miért? – érdeklődtem.
- Főleg azért, mert alszik. Ráadásul elfoglalta az ágyam, így én majd aludhatok a kanapén. Pedig hulla fáradt vagyok – mondta fintorogva. Tényleg annak látszott, ami érthető is, sokkal több jelenete van, mint nekem, többet dolgozott az elmúlt napokban, mint én.
- Aludj itt! – jelentettem ki meggondolatlanul.
- Hogy te aludj a kanapén? Nem hiszem – vágta rá azonnal.
- Elférünk az ágyon ketten, elég nagy – erősködtem. Nem is ez lenne az első alkalom, barátoknál simán belefér. Furcsán nézett rám, valahol belül nekem is annak tűnt az ajánlatom, de már nem szívhattam vissza. Meg nem is nagyon akartam…
- Ha nem zavarok…
- Nem. Meg is ágyazok, elég álmosnak látszol – a szoba felé indultam, de hangja megalított.
- Kristen! – szólt utánam. – Köszönöm – suttogta hálásan.


- Nincs mit – mosolyogtam rá, majd elkezdtem az ágyat rendbe szedni. Miközben ezen ügyködtem egyre különösebbnek tűnt a helyzet. Vajon, miért ragaszkodom annyira, ahhoz, hogy velem aludjon. Talán jobb lenne, ha a kanapén aludnék mégiscsak. Ez a gondolat egészen addig emésztett, míg át nem öltöztem, és az ágy mellé nem álltam. Valahogy nem bírtam bebújni mellé. Ő már ott feküdt, félmeztelenül az ágyam egyik felén, én pedig mellette toporogtam.
- Nem jösz? – érdeklődött, és megpaskolta magam mellett a helyet. Szóval csak nekem furcsa. Persze, már megint én gondolok többet… Bólintottam, majd bemásztam mellé. Rob egyre laposabbakat pislogott, ahogy én is. Már bőven félálomban voltam, mikor Rob telefonja zenélni kezdett. Álmosan tapogatta maga mellet az éjjeliszekrényt, mire megtalálta a készüléket. Sóhajtva emelte a füléhez.


- Igen?...Majdnem…tudom, elfoglalt voltam, de vissza akartalak hívni…nem tudom….Nina, ez nem a legalkalmasabb időpont erre….majd valamikor máskor…de fel foglak hívni…megígérem…jó, szia. – kissé idegesen vágta le a telefont, vissza a helyére. Két nagy levegőt vett, majd kimászott az ágyból, és az erkély felé indult. Nina? Kipattantam, és utána siettem. Már az egyik székben üldögélt, és egy cigit szívott. Mellé telepedtem, és én is rágyújtottam.
- Ez az a Nina volt, aki…szóval a szereplőtársad? – törtem meg a csendet.
- Azt hittem már alszol – felelte elgondolkodva, kikerülve a kérdést.
- Csak majdnem aludtam – vontam vállat. – Szóval?
- Igen, Ő volt – sóhajtotta.
- És Ő volt az is, akit folyton kinyomtál – vontam le a következtetést.
- Nem nyomtam ki, csak nem vettem fel – javított ki morcosan. Éreztem rajta, hogy nincs kedvére ez a beszélgetés, de én kíváncsi voltam.


- Van kötetek valami? – érdeklődtem tovább.
- Már mondtam, hogy nincs – vágta rá egyből.
- És volt? – kérdeztem kicsit másképp. Sóhajtva rám emelte a tekintetét, egy „nem hagysz békén, míg el nem mondom, ugye?”arckifejezéssel, majd bólintott.
- Ez bonyolult – közölte fintorogva.
- Bennem megbízhatsz – erősködtem tovább. Éreztem, hogy az ellenállása kezd meggyengülni.
- Én bízom benne, Kristen – mondta természetesen, és az arcáról le tudtam olvasni, hogy igazat mond. – Csak nem szívesen beszélek róla.
- Értem – motyogtam lehangoltan.


- Nina és én jó barátok vagyunk az elejétől foga – kezdett bele néhánypercnyi csönd után. – Az elején még tetszett is nekem, de barátja volt, amit tiszteletben tartottam…egészen két héttel ezelőttig – ismét rám emelte a tekintetét, de én csak bíztatva bólintottam egyet, hogy igen, hallani akarom a folytatást. – Szóval sosem gondoltam, hogy több lehetne köztünk. Aztán egy átbulizott éjszaka után, egy hotelba kötöttünk ki, miután egy csomó díjat bezsebeltünk az MTV Movie Awards-on. Éppen fasírtban voltak a pasijával, és az alkohol megtette a hatását, lefeküdtünk – megint rám nézett, hogy bírom-e még. – Persze reggel, sőt már a…a dolog után megbántam, hiszen én már rég nem gondolok úgy rá. Ő már tényleg csak egy jó barát számomra. Azóta nem beszéltünk, nem vettem fel, és nem is hívtam vissza. Meg kellett emésztenem a történteket, át kellett gondolom, hogyan tovább, hiszen világos, hogy a kapcsolatunk már nem lehet ugyan olyan. Ez az éjszaka, rányomta a pecsétjét – várakozóan felhúzta a szemöldökét, tudtam, hogy választ vár. Nem igazán tudtam, mit is kell ilyen helyzetben mondani, ezért az első gondolatom öntöttem szavakba.


- Meg kell beszélnetek! Erre valóban rámehet a barátságotok, ha nem tisztázzátok. Mondd el neki, ahogy az imént nekem tetted. Mindent, őszintén – erre csak halványan elmosolyodott, és újabb cigire gyújtott.
- Talán ez lenne a legjobb, remélem Ő is megérti – sóhajtotta.
- Miért mondod ezt? – érdeklődtem értetlenül.
- Nem ismered Ninát – mondta mindent tudóan. Lehet, hogy csak én hallottam ki a hangjából, de mintha valami olyasmi is lett volna ebben a mondatban, hogy jobb, ha nem ismerem. De ezt csak Ő tudja. Meglepett a beismerés, most már mindent tudtam a titkos telefonok hátteréről. Kicsit még emésztgetnem kell a szituációt, ami nagyon is kellemetlen, főleg egy barátságon belül.


Reggel természetesen elaludtunk, ugyanis Robbal felváltva nyomkodtuk ki az ébresztőt. A vége az lett, hogy rohantunk a stúdióba, de még így is jócskán elkéstünk. Allan ferde szemmel végigmért minket, majd motyogott valamit, és elküldött a sminkszobába. Ma egész nap belső jeleneteket forgattunk, én néha a lakókocsimban ücsörögtem, és olvastam, mikor nem volt jelenetem.
Este Robbal léptünk be a hotel ajtaján, és a szoba előtt elválva, megbeszéltük, hogy amint rendbe szedem magam, átmegyek és bemutat a tesójának.
Mivel a stúdióban megvacsoráztunk, már tényleg csak fel kellett frissülnöm. Fél óra múlva, már egy új Kristen kopogtatott az ajtaján.


- Szia – köszönt mosolyogva, majd beljebb terelt. Kíváncsian néztem körbe, de nem láttam sehol a nővérét. Rob észrevette, és azonnal magyarázni kezdett. – Éppen a pasijával veszekszik telefonon. Az erkélyen van, de addig ülj le – terelt a kanapé felé. Éppen hogy csak leültünk, az erkélyajtó hangos puffanással csapódott be, és egy angyalarcú lány, most mérges arca jelent meg előttem.
- Hülye bunkó! – pufogott, majd a kanapéra hajította telefont. – Miért fasz minden pasi, és miért gondolják azt, hogy körülöttük forog a világ? – nyilván valóan költő kérdés volt. Rob igyekezett elfojtani egy mosolyt mellettem, a helyzet nem úgy állt, hogy kiröhöghesse a nővérét. – Ne haragudjatok. Szóval – felém küldött egy kedves mosolyt – Te vagy Kristen, igaz? – egy lépéssel mellettem termett, majd mielőtt felelhettem volna, megölelt. – Lizzy Pattinson vagyok, Rob nővére.


- Örülök, hogy megismerhetlek – motyogtam a hajába, mert még mindig nem eresztett.
- Én is nagyon – ekkor eleresztett, majd kedvesen végigmért. – Menjünk az erkélyre, kell egy cigi. Rob, van cigid? – kérdezte, majd a homlokára csapott. – Persze, hogy van, hiszen függő vagy – nevetett.
- Lizzy, te nem is dohányzol – mondta Rob döbbenten.
- Tudom, de néha rágyújtok. Főleg, ha egy barom felhúzza az agyam – kezdett ismét ideges lenni, ezért kivágtatott az erkélyre.
- Na, Ő a nővérem – mutatott kínosan mosolyogva Rob, az erkély felé.
- Kedves – mosolyogtam, mire nevetni kezdett. Pedig tényleg szimpatikus volt, elsőre mindenképpen. Utána mentünk az erkélyre, majd Rob felé nyújtotta a cigis dobozát. Lizzy kivett belőle egy szálat, és meggyújtotta. Rob és én is hasonló képen tettünk. Lizzy éppen a problémáját kezdte ecsetelni a barátjával, mikor Rob telefonja megcsörren. Megnézte a hívót, majd mintha mi sem történt volna, kezdte volna visszacsúsztatni a zsebébe.


- Rob! – szóltam rá, mire ártatlanul rám nézett. Olyan kiskutya szemekkel, de hajthatatlan voltam. – Ha Nina az, beszélj vele, mert megígérted neki – utasítottam.
- De…
- Nincs de! – mondtam neki komolyan, kihívóan állva a tekintetét. Sóhajtva elővette a telefont, beleszólt, és bevonult a nappaliba. Elégedett voltam magammal.
- Ejha! Ezt, hogy csináltad? Általában senkire sem hallgat, hanem azt csinálja, amit Ő helyesnek tart – magyarázta Lizzy álmélkodva.
- Talán csak érezte, hogy igazam van – hárítottam, nem gondolom, hogy ezt miattam tette.
- Nem, ahhoz túl makacs. Itt valami másról van szó – Lizzy egy másodpercre kajánul elmosolyodott, de rendezte vonásait, és másról kezdett beszélni. Igyekezem legyűrni beteges kíváncsiságom előző kijelentése felé, és próbáltam ráfigyelni. Már vagy fél órája nem jött vissza Rob, de nekünk Lizzy-vel egyáltalán nem hiányzott. A hangulat fél perc alatt oldott lett, és úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást.


Lassan Rob is visszajött közénk, és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, mi történt.
- A barátságunk sértetlen – felelte mosolyogva, mire Lizzy elfintorodott.
- Remélem, maradtok a barátságnál, és több baklövést nem követsz el ezzel a… nővel – fejezte be a mondatot, mikor Rob egy szigorú pillantást intézett felé. Miközben Rob bent volt, Lizzy bizalmasan megsúgta nekem, hogy Ninával már az első perctől kezdve nem szimpatizál. Nem is szereti, ha a bátyja a közelében van. De nem tud mit tenni, hiszen Robbal barátok, és valamilyen szinten ragaszkodik hozzá. Nem ismertem a lányt, így én nem alkothattam róla véleményt, de Lizzy elmesélései alapján, nem is sürgettem volna annyira a megismerkedést.


Lizzy további két napig volt New Yorkban, ezalatt az idő alatt még közelebb került hozzám. Egyik nap a forgatásra is velünk jött. Még nekem szünetem volt, és Rob fogatott, velem volt. Sokat beszélgettünk, főleg a gyerekkorukról, és a testvéréről mesélt, miközben szépen lassan engem is kifaggatott az életemről. Sok új információval lettem gazdagabb Robot illetően, egyre jobban kezdtem megismerni.
Már nagyon hiányzott Jerry, aki azt ígérte, hogy a hónap elején meglátogat. Nos, nagy sajnálatomra ezt egy héttel elhalasztotta, mert a munkája nem tette lehetővé a kihagyást, azon a héten. Mivel a napok vészesen teltek, nem aggódtam, mert egyre közelebb értünk a várt időponthoz.


Anyuékkal is szinte mindennap beszéltem, hiszen Ők is nagyon hiányoztak. Sosem voltam az az anyás kislány, aki nem megy az anyja nélkül sehova, mégis, mikor ilyen hosszú időre kellett elválnom tőle, hiányzott. Mindennap kifaggattam őt Mex-ről is, aki elmondása szerint nagyon hiányol engem. Egész nap a szobámban fekszik, esténként pedig az ajtó előtt ül, és valószínűleg azt várja, mikor megyek haza. Könyörögtem is, hogy küldje utánam, de kinevetett. Ugyan magammal szoktam ilyenkor vinni, most mégis úgy döntöttem, otthon hagyom. Minden bizonyossággal kijelenthetem, rosszul döntöttem.
Alig vettük észre, és már a júliusi hónap elejét tapostuk. Olyan villámsebességgel telt el a forgatás első hónapja, hogy csak pislogok, mikor visszatekintek.


Kicsit nehezen hiszem el, hogy mennyi minden történt ez alatt a hónap alatt. És még mennyi minden fog az elkövetkezendő másfélben. Furcsa arra gondolni, hogy még a felén sem vagyunk túl, de máris tudtam, hogy Rob és köztem egy életre szóló barátság alakult ki. Komolyan úgy érzem, mintha ezer éve ismerném már. Olyannyira közel került hozzám néhány hét alatt, mint más évek alatt sem. Talán ez az intenzív együttléteknek is köszönhető volt. Hiába vannak más szereplők is, mi a forgatáson, és azon kívül is inkább egymás társaságát kerestük. Persze, néha összeültünk a többiekkel is, de estéink nagy részét kettesben töltöttük. Szinte minden este együtt mulattuk az időt. A kellő bizalom sem hiányzott a kapcsolatunkból, egyre több és több dolgot osztottunk meg a másikkal magunkról. Lassan már szavak nélkül is megértettük egymást.


Az új hónap, új meglepetést is tartogatott számunkra. Mikor besétáltunk reggel a forgatásra, Allen közölte, hogy a rosszidőre való tekintettel kicsit változtatnia kellett a mai forgatás menetén. Ugyanis a mára betervezett Central parki jelenethez napsütésre lenne szükségünk, de az eső megállás nélkül szakad. Ezért Allen vázolta a változásokat, és miközben a kezünkbe nyomta a mai napra vonatkozó jelenet ismertetését, kiengedett minket egy kávéra. Robbal az erkélyre léptünk, és a papírra pillantva egyszerre kerekedett el e szemünk, és köptük majdnem vissza a kávét a pohárba.