9. fejezet: Titokzatos idegen

Nah, akkor itt jön a folytatás. A tippek meg…most kiderül, hogy ki találta el, az érkező személyét. Elöljáróban csak annyit, nem biztos, hogy olyan jó lesz, hogy az jött, aki…Jó, befejeztem a ködösítést, mert szerintem rajtam kívül senki más nem érti. :D Még egy darabig nem is fogjátok. És nem, nem a következő részre gondolok. Tényleg befogom.XD
Puszi, Lady


Semmi kedvem nem volt a ma esti kiruccanáshoz, abszolút nem voltam parti hangulatban. Ez valójában nem is olyan meglepő, hiszen általában nem vagyok, de ma a hátam közepére sem kívántam a felhajtást. Nem szeretek új emberekkel megismerkedni, pontosan elég nekem a magam kis baráti köre, ahol mindenki ismeri egymást. Az egyetlen okom, hogy mégis itt vagyok, az a kíváncsiság, mégpedig a személy iránt, akit Rob hoz magával. Most már Ő is a barátom, méghozzá az egyik legjobb, vagyis illő megismerni a hozzá közel álló embereket.

A taxi hamarosan behajtott egy keskeny utcába, majd leparkolt egy háztömb előtt. Senki fia nem mondta volna meg, hogy itt egy eldugott pub áll, pedig belépve mégiscsak az fogadott minket. Ráadásul igazán egyedi, jó hangulatú, füstös kis kocsma. Nem kellett sokáig kutatnom a szememmel, az egyik boxban fel is fedeztem Robot, aki heves integetéssel jelezte, hogy menjünk oda. Ilyen messziről is tökéletesen látszott, hogy jó kedve van. Nem bírtam elnyomni magamban a kérdést, vajon a társaság teszi-e ezt vele. Még nem láttam a vele szemben ücsörgő embert, a box teteje pont takarta.

Lassú léptekkel, mint akinek a fogát húzzák, indultam az asztal felé. Nem úgy, mint Jerry, aki hatalmas vigyorral, és széles léptekkel szelte át a teret. Mosolyt erőltettem az arcomra, és én is az asztal mellé léptem. A mosoly rá is fagyott rögtön a képemre, a meglepettségnek köszönhetően. Mindenre számítottam, szőke nagy mellű cicababától kezdve, a barna egzotikus szépségen keresztül minden variáció végigsiklott az agyamon, csak ez nem. Egy fekete hajú, helyesnek csak nagy jóindulattal nevezhető, fiatal fiú foglalt helyet Robbal szemben. Nem törődve a megdöbbent képemmel, azonnal rám mosolygott.

- Ő itt a legjobb barátom, Tom – vágta félbe a csendet Rob, és a haverja felé mutatott.
- Szia – köszönt kedvesen az idegen, és felkelt. Nagy meglepetésemre még egy ölelést is kaptam tőle.
- Kristen vagyok – jött ki végre hang, az én torkomon is.
- Tudom, sokat hallottam már rólad – kacsintott rám, mire azonnal Robra kaptam a tekintetem, aki csak halványan mosolyogva lehajtotta a fejét.
- Remélem, csak jókat – feleltem neki.
- Ami azt illeti, igen. Ráadásul abban sem túlzott, hogy gyönyörű vagy – közölte széles vigyorral a fején, amire válaszként csak Robtól kapott egy gyilkos pillantást.

- Örülök, hogy nem okoztam csalódást – mondtam hetykén, takargatva a zavaromat, amit az előbbi kijelentésével idézett elő nálam. Nem is tőle jöttem zavarba, hanem attól, hogy ezt Rob mondta rólam, neki. – Ő pedig az én legjobb barátom, Jerry – toltam magam elé, az eddig mögöttem bujkáló barátom, aki szintén bemutatkozott.
- Üljetek le, mindjárt jön a pincér – mondta Rob, és megpaskolta maga mellett a helyet. Jerryvel egyszerre indultunk arra, ezért jól egymásnak mentünk. Sűrű bocsánatkérések közepette, jeleztem neki a szememmel, hogy Rob mellett én fogok ülni. Megértette, és szépen helyet foglalt Tom mellett.
- Azt hittem, már nem is jöttök – fordult hozzám Rob, miután sikerült mindenkinek elhelyezkednie.

- Stew, kicsit sokáig szöszmötölt – sóhajtott Jerry, ami nem teljesen volt igaz. Nem szöszmötöltem, csak nem voltam egy órával előbb kész, mint Ő. A szememmel rendre intettem, majd ismét Robhoz fordultam.
- Igazából, időben érkeztünk – mondtam neki mosolyogva. A telefonjára pillantott, majd bólintott.
- Igaz. Akkor csak mi vagyunk itt túl régóta – vonta meg a vállát, és lehúzta az üvegében lévő sör maradékát.

Szerencsére a pincér hamar jött pótolni a kifogyott italt, így végre mi is rendelni tudtunk. Tom éppen a kalandos útját ecsetelte idefelé, de én nagyon nem figyeltem rá. Rob hangosan nevetett, de volt, hogy csak egy-egy édes mosoly villant meg az arcán, ez pedig a teljes figyelmemet lekötötte. Igyekeztem nem túl feltűnően bámulni, de néha lebuktam. Ilyenkor kedvesen rám mosolygott, én meg zavartan elkapta a tekintetem. Tom és Jerry hamar megtalálták a közös hangot, és együtt ontották a poénokat. Aztán a figyelem hírtelen rám irányult, aminek nagyon nem örültem. Nem szerettem a középpontban lenni.

- Kristen, van barátod? – kérdezte Tom mindenféle előzmény nélkül, én meg majdnem visszaköptem a söröm.
- Nincs – feleltem egyszerűen, és ennyivel szerettem is volna lezárni a témát. Csak szerettem volna…
- Nahát, egy ilyen csajnak, hogy hogy nincs barátja? – mosolygott, és előrébb hajolt, hogy jobban lásson. Erre nem nagyon tudtam mit felelni. – Nem, mintha baj lenne. De a pasid egy barom lehetett, ha hagyott kicsúszni a keze közül – vigyorgott szélesen, majd elégedetten kortyolt egyet a söréből.
- Mike, valóban egy barom volt – jegyezte meg Jerry, hiszen sosem kedvelte a volt barátom. Emiatt nem haragudtam rá, Ő elfogadta, hogy vele vagyok, én meg azt, hogy ki nem állhatja. Éreztem magamon Rob kíváncsian kutató tekintetét, de nem néztem oda.

- Nem is ismersz, lehet, hogy egy hárpia vagyok – közöltem vele kacéran mosolyogva. Erre mindenki hangosan felnevetett, csak Tom marad a visszafogott mosolynál.
- Ha csak a fele igaz annak, amiket Robtól hallottam, Te minden vagy, csak hárpia nem – mondta, majd rágyújtott egy cigire. Rob megint csendesen sunnyogott mellettem, most már tényleg kíváncsi voltam, miket mondott Tomnak. Valahogy, ki akartam belőle szedni a dolgot, de Robbal az oldalamon ez kizárt volt. Mintha a sors a kezemre játszott volna, Tomnak elege lett, hogy a pincér felénk sem néz, és nem tudja kikérni a következő sörét, ezért a pulthoz indult. Ugyan az én üvegem még félig volt, arra hivatkozva, hogy nemsokára úgyis kell a következő és nem akarok rá várni, vele tartottam.

- Mégis, miket mesélt neked Rob rólam? – kérdeztem, mikor beálltunk a sorba. Tom huncutul elvigyorodott, de még nem válaszolt. Mintha gondolkodna a válaszon, még az arca is komolyabb lett.
- Valójában semmi fontosat – nyögte ki végül nagy nehezen. Kérdő tekintettel nézetem rá, ennyi nekem nem volt elég. Meg sem kellett szólalnom, sóhajtva folytatta. – Mikor érdeklődtem, ki a másik főszereplő mondta, hogy Te. Emlékeztem rád, meg arra, mikor Rob elment a Twilight meghallgatásra…- itt habozott egy pillanatra, majd máshonnan folytatta. - Igazából, csak mesélt rólad, hogy milyen jóban vagytok – rántott vállat, mintha csak azt ecsetelné, milyen idő van ma. – Fontos vagy neki – tette hozzá hírtelen, ráadásul elég komoly hangnemben.

- Tudom – feleltem, pedig ekkor fogalmam sem volt, mennyire is vagyok az. – Ő is nekem. Most már az egyik legjobb barátom – mondtam, én is komolyan, hiszen ez volt az igazság. Ebben voltam biztos, ennyit mondhattam. Tom nem szólt semmit, csak bólintott, majd elvette a két sört a pultról és az asztal felé indult. Kis fáziskéséssel, én is hasonló képen cselekedtem, majd az egyiket az asztalhoz érve, Rob elé raktam.
- Csak nem pályát módosítottál? – kérdezte Rob viccelődve, mikor ránézett az üvegre.

- Megfordult már a fejemben, de ez a film megmentett – mosolyogtam rá. Kicsit meglepődött a kijelentésemen, az arca el is komorult egy pillanatra. – Igazából, már nagyon rég óta nem csináltam filmet, pontosan egy éve, mert egy forgatókönyv sem fogott meg. Nem akartam egy csontig rágott témájú filmben szerepelni, valami másra vágytam. Magam sem tudtam, mire is igazából. Azt akartam, hogy jöjjön egy forgatókönyv, és azt mondjam, hogy igen, ezt akarom megcsinálni. Anyám, és az ügynököm a falra másztak tőlem, szerintük csak kifogásaim voltak, nem értették meg a problémámat. Nem egy kasszasikerre vágytam, ahogy Ők, és nem akartam azt sem, hogy beskatulyázzanak. Én nem ezért csinálom, én magáért a színésztért, az érzésért, a játékért, mert szeretem – foglaltam neki össze a dolgokat.

Csak egy poénnak indult a beszólása, pedig nagyon a közepébe talált. Úgy éreztem itt az ideje, hogy beavassam én is egy olyan dologba, amit kevesen tudnak rólam. Rob figyelmesen, érdeklődve hallgatta végig a mesét. A végén is csak nézett, vagy két percig egy szót sem szólt.
- Ezért nem vállaltad el a Twilightot. – Ez inkább hangzott kijelentésnek, mintsem kérdésnek.
- Részben. Féltem tőle, de már látom, hogy feleslegesen. Te is ki tudsz lépni belőle. Az, hogy ezt a filmet megcsinálod, a legjobb bizonyíték rá, hogy érkeznek másfajta felkérések is, amiben bizonyíthatsz – fejtettem ki neki a nézetem, erről is. Egy ideig megint fontolgatta a szavaimat, majd halványan rám mosolygott.

- Tudod, teljesen megértelek. Én is hasonló képen vélekedem a szakmáról – fintorgott, egyértelműen a tudtomra adva, hogy érti a nézeteimet, sőt osztja is azokat. – A Twilight előtt, én is abba akartam hagyni, elegem volt, akárcsak neked. Viszont egy remek ugródeszkát kaptam azzal a filmmel, aminek ma is örülök. Ha nincs az a szerep, most sehol sem tartanék. Valószínűleg, egy sarkon zenélnék valahol Londonban – nevetett.
- Nem sokáig játszottál volna ott. Hallottalak már gitározni, szerintem hamar felfedeztek volna – kacsintottam rá, mire csak megrázta a fejét.

- Mindenesetre örülök, hogy nem váltottál szakmát. A Te tehetségeddel kár lenne felszolgálónak lenni – közölte komolyan, majd egy pillanat alatt elvigyorodott, miközben szemügyre vette a pincérlányt. – Bár, a Te lábad kétségkívül jobban mutatna abban a miniszoknyában – bökött felé. Igyekeztem nem elpirulni, és nevetéssel álcázni a zavarom, de Rob szemei a reakciómat vizslatták.
- Köszönöm a bókot, de ez a film megmentette tőlem a kocsmákat – feleltem hetykén, még mindig mosolyogva. – Ez volt az, amire vártam. Minden tökéletes volt, csak elolvastam és beleszerettem.

- Akárcsak én – bólintott helyeslően. - Akkor igyunk, az újabb közös nézetre, na meg az álomszerepünkre – mosolygott, és felém tartotta a sörtét. Koccintottunk, amire már a két jómadár is oda fordult. Eddig nagyon elmerültek a beszélgetésben, ránk sem bagóztak.
- Mire iszunk? – kérdezte rögtön Tom, csillogó szemekkel.
- Látod a pincérlányt? – mutatott Rob a pult felé. – Nagyon nézeget téged. Szerintem, ma este az ágyadban köt ki – kacsintott Rob, mire Tom nagyot nyelt.
- Gondolod? – vonta fel a szemöldökét, és ismét a lány felé nézett. Szinte a szemével vetkőztette. Rob nevetni kezdett.

- Tom, az egy éjszakás kalandok híve. Nincs barátnő, nincs probléma alapon – magyarázta nekem, mire Tom azonnal visszafordult felénk.
- Azért, ez nem így van – vetett Robra egy figyelmeztető pillantást. Pedig az előbbi reakciója, nagyon is Rob szavait támasztotta alá.
- Pedig, nem is olyan rossz az – kuncogott Jerry. Innentől kezdve Tom, igyekezet feltűnés nélkül figyelni a lánykát. Robbal néha össze is mosolyogtunk, hiszen akármennyire is próbálta óvatosan csinálni, nem ment neki.

A sörök fogytak, de a beszélgetés egy percre sem szünetelt. Már egy ideje pisilni kellett, de nem volt kedvem felállni. Egy idő után nem bírtam tovább, és felkeltem a helyemről, pont Robbal egy időben, mindenféle egyeztetés nélkül. Azonnal nevetni kezdtünk.
- Pisi? – kérdezte, mire csak bólintottam. Kicsit szédelegve indultam a mosdó felé, azt hiszem beütött a pia, nem nagyon, pont olyan kellemesen.
A mosdóban az előtér közös volt, ahol a kézmosó is helyett kapott, onnan nyílt egy férfi és egy női wc. Annyira megkönnyebbültem, mikor kiereszthettem magamból a már fájóan szorító folyadékot, hogy nagy elégedettségemben, nem vettem észre a földön lévő tócsát, és megcsúsztam rajta.

Egy szerencsém volt, hogy Rob pont abban a pillanatban jött ki az ajtón, és mentett meg a seggre eséstől. Szédelegve fogtam fel, hogy Ő tart a karjai közt.
- Jól vagy? – vizslatott aggódva.
- Azt hiszem. Köszönöm – sóhajtottam. Úgy éreztem, meg tudnék állni a saját lábamon is, de Rob karjai még mindig a derekamra fonódtak. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, hirtelen nagyon kicsinek, és szűknek tűnt a tér. Zavaromban ide-oda forgattam a szemem, hol a plafont, hol a pólóját fixírozva, mégsem léptem el tőle.
- Kicsit zavartnak tűnsz. Biztos, minden rendben? – kérdezte mosolyogva. Erre mégis mit válaszolhattam volna? Igen, csak zavarban vagyok ,tőled. – valahogy ez a válasz nem tűnt jónak.

- Csak..csak kicsit meleg van itt – nyögtem, pedig nem volt több húsz foknál a helységben.
- Igen, tényleg nagyon meleg van - felelte, én pedig kénytelen voltam ránézni végre. Ez a legrosszabb döntés volt, ebben a helyzetben. Szeme egy pillanat alatt rabul ejtette az enyémet, ha akartam volna sem lettem volna képes másfelé nézni. Aztán tekintete a számra siklott, az övéi szétnyíltak, és ha nem lettem volna ennyire beszámíthatatlan állapotban, megesküdnék rá, hogy egy apró sóhaj szakadt fel ajkaiból. Zavartan beharaptam az alsó ajkam, mire szemei kicsit megváltoztak. Szorosabbra fogta körülöttem a karjait, bár már így is teljesen a mellkasához voltam préselve. Egy pillanatra sem vette el számról a szemét, úgy közelített felém a fejével.

Ebben a pillanatban az agyam teljesen üres volt, a külvilágot nem észleltem, mintha egy burokban lennék. A tér egyre jobban fogyott, ajkai már csak centikre voltak az enyémtől, míg nem elért. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt, a hangos zene beszűrődött, mi pedig az ajtó felé fordítottuk a fejünket. Jerry lépett be rajta lehajtott fejjel, majd mikor felemelte igencsak kikerekedtek a szemei. Robbal azonnal elléptünk egymástól. Ő zavartan a haját túrta, én pedig a számat harapdáltam, amin pár másodperce még az övé volt.
- Bocsi – mondta mosolyogva, mire Robbal azonnal mentegetőzésbe kezdtünk.
- Csak Kristen…
- Megcsúsztam, Rob pedig elkapott – hadartam. Jerry bólintott, de a vigyor ott csücsült a szája szélén. Szép kis estém lesz… Robbal elindultunk kifelé, és kihasználva az alkalmat, hogy Jerry még bent van, felém fordult.

- Sajnálom – nézett a szemembe bűnbánóan.
- Az én hibám is…azt hiszem kicsit sokat ittunk – mosolyogtam rá, pedig nagyon is aggasztott a dolog. Ez már nem az első alkalom, hogy olyat teszünk, amit nem gondolunk komolyan. Bárhogy töröm a fejem, rosszat mégsem látok benne. Rob egy nagyon jó pasi, az lenne a furcsa, ha nem vonzódnék hozzá. Ettől még mindig csak a barátomként tekintek rá, hiába inog meg néha a talaj alattunk.
- Igen, ez lehetett – nyögte zavartan, majd néhány újabb hajtúrás után az asztalhoz indult.
- Már azt hittem, lehúztátok magatokat – nevetett Tom, ahogy leültünk a helyünkre. Rob kínosan ügyelt arra, hogy minél messzebb legyen tőlem, de most nem haragudtam rá. Valahogy kevésbé bizsergett a bőröm, hogy volt köztünk egy kis hely.

- Csak sokan voltak – motyogta Rob, majd lehúzta a maradék sörét. – A pincérlánnyal mész, vagy most jössz velem? – kérdezte Tomtól, kicsit feszülten.
- Miért mennék vele? – érdeklődött Tom meglepetten.
- Mind láttuk, mikor odacsúsztatta neked a cetlit – vigyorodott el Rob.
- Lehet, de nem élek a lehetőséggel. Mostantól egy új Tom vagyok, aki ezentúl csak olyannal lesz, akitől akar is valamit – jelentette ki ünnepélyesen, miközben rám mosolygott. Fél szemmel láttam, ahogy Rob felvont szemöldökkel vizslatja, de nem szólt semmit.

Mikor Jerry viaszért, Rob közölte, hogy Ők mennek. Nekem sem volt kedvem maradni, ezért velük együtt távoztunk. Rob a taxiban is elég feszültnek látszott, engem meg idegesítette a dolog. Attól tartottam, hogy megbántottam valamivel. A szobánk előtt elköszöntünk, de mikor el akart menni a sajátjához, elkaptam a karját.
- Valami rosszat tettem? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Miért gondolod? – meg volt lepve a kérdésem hallatán, ez nem volt kétség.
- Csak, mert olyan furcsa vagy, mióta a wc-ben…szóval azóta – magyaráztam neki zavartan, össze-vissza hadonászva a kezemmel.

- Nem, semmi bajom – mondta gyorsan.
- Biztos? Mert ha én bántottalak me…
- Bolond vagy, nem tettél semmi rosszat. Fáradt vagyok, ennyi – mondta mosolyogva, és hozzám lépett. – Jó éjt, Stew – egy puszit nyomott az arcomra, majd lazán elsétált a szobája felé. Mielőtt belépett volna, még rám mosolyogott egyet, és becsukta az ajtót. Megérintettem a puszi helyét, és azon gondolkodtam, miért bizsereg a helye.

- Bejössz végre, vagy még sokáig bámulod a lovagod hűlt helyét? – zökkentett ki a gondolataimból Jerry.
- Nem a lovagom – morogtam, miközben beléptem mellette az ajtón.
- Ugyan Kris, meddig fogod még tagadni? – kérdezte azon a tudálékos hangján, miközben becsukta az ajtót.
- Hagyjuk ezt Jerry, most lefekszem – közöltem vele unottan, és a fürdőbe mentem zuhanyozni.
- Redben, de…
- Nincs de! – kiabáltam neki vissza a fürdőből és bevágtam az ajtót.

Mire végeztem már lefeküdt, és nem is piszkált tovább a dologgal, aminek most örültem. Magamban is tisztáznom kellett, hogy mi is ez. Én szimpla vonzalomnak nevezném egy ember iránt, aki mellesleg nagyon jó barátom. Jerrynek viszont biztos más teóriája van, de valahogy nem érdekel, se most, se máskor. Sikerült magam annyira megnyugtatom, hogy teljesen kellemesen aludtam az éjjel. Azonban az információ, ami ébredés után elhangozott Jerry szájából, nem éppen volt ínyemre…