8. fejezet: Kavarodás

Meghoztam lányok a fejezetet. Ne haragudjatok a tegnapi kimaradásért, de megmondom őszintén, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy kötelező sulis programom lesz. Meg utána egy kis buli, szintén kötelező! ;D Nagyon-nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, nagyon jól esik, hogy ennyien írtatok.:) Remélem, ez a rész is tetszeni fog…
Puszi, Lady


Egy pillanatig csak dermedten álltam, még mindig karjai közt, és most már ajkaival az enyémen. Nem értettem, mi történik. Vagyis tisztában voltam vele, hogy éppen most csókol meg az a férfi, aki immár a legjobb barátaim körébe tartozik, mégsem fogtam fel. Abban a pillanatban, ahogy szánk összeért, mintha egy örvénybe kerültem volna, amiből kiszállni nem tudok, és ami egyre jobban magába szív. Lassan szemem lecsukódott, és Rob kutató nyelve bebocsátást nyert a számba. Kezem a mellkasáról bátortalanul a hajába kúszott, belemarkolva a bozontos, barnás tincsekbe. Most először csókolóztunk igazából, amit meg kell hagyni, nagyon is élveztem. A fejemben ott villogott a piros lámpa, ami azt jelezte, hogy nagyon rossz vége lehet a jövőre nézve, ha hagyom tovább folyni az eseményeket, mégsem bírtam leállni.
Ahogy Rob egyre szenvedélyesebben, és erőszakosabban ostromolta ajkaimat, nem volt megállás. Keze, némi hezitálás és a hátamon kőrözés után a fenekemre csúszott, majd egy határozott mozdulattal az ölébe kapott, megfordult és engem a falhoz préselt.

Szinte elfolytam karaiban, úgy éreztem magam, mint egy rongybaba, akit úgy cibálnak, ahogy kedvük tartja, és nem bír ellene tenni. Itt megint jött az a rész, hogy igazából nem is akartam, csak élveztem a helyzetet. Közben a csókunk egy percre sem szakadt meg, még a levegővétellel sem bajlódtunk. A gyomrom remegett, a testem tüzelt, akartam Őt, pont mint délután. Nem, jobban. Ajkai a nyakamra csúsztak, egyik keze pedig be a pólóm alá, lassan és megfontoltan haladva a célja felé. Mikor finoman tenyerébe fogta az egyik mellem, hangos nyögés szakadt fel belőlem, ami egy új érzést is hozott magával. Mintha kissé kitisztult volna a fejem, már nem tartottam olyan jó ötletnek, amit csinálunk, sőt… Egyrészt Rob részeg, ami sok mindent jelent egy ilyen szituációban. Másrészt barátok vagyunk. Nem volt túl könnyű a befejezésen gondolkodni, miközben Rob a nyakamat szívogatta. Legszívesebben kidurrantottam volna a fejem fölött, tele ellenérvekkel kialakult lufit, de nem tehettem.

Holnapra megbánja, és valószínűleg én is. Az ajkai visszataláltak az enyémre. Még körülbelül egy percet engedélyeztem magunknak az édes mámorból, majd elszakítottam magam tőle. Meglepetten, zihálva várta a magyarázatom.
- Ezt nem kéne – nyögtem fojtott hangon, de még magamat sem győztem meg. Egy pillanatig csak bámult rám, mint aki nem érti teljesen a szavaim, majd megrázta a fejét, és olyan hírtelen helyezett vissza két lábra, hogy majdnem pofára estem.
- Sajnálom, azt hittem…igazából nem tudom mit – túrt bele zavartan a hajába, majd egy kínos mosollyal elhátrált tőlem.
- Az én hibám is. Nem tudom, mi ütött belém – magyaráztam, és tényleg fogalmam sem volt róla. Bár, mondjuk, ha az embert egy jó pasi…- elég!
- Azt hiszem, kicsit többet ittam a kelleténél, és a mai nap történtek is… szóval ne haragudj, nem fordul elő többet – mentegetőzött tovább. Úgy tűnt azt fel sem fogta, hogy én legalább annyira nem ellenkeztem, mint ahogy Ő nem akart leállni.

- Felejtsük el – javasoltam mosolyogva, mire bólintott. – Ahogy a stúdióban történteket is – erre is rábólintott, majd az ajtó felé indult. – Most mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.
- Megyek a szobámba, nem vagyok túl jól – felelte.
- Igen, látom és pont ezért maradsz itt – karon ragadtam, és leültettem a kanapéra.
- Nem biztos, hogy jó lenne, ha ma itt aludnék…úgy értem, egy ágyban ezek…
- Ezen nem vitatkozom – vágtam rá. Nem fogom hagyni, hogy ma este egyedül merüljön az önsanyargatásba, még a végén további alkohol után nézne. Meg amúgy is, szeretem, ha itt van…
- Akkor lezuhanyozom – kelt fel mellőlem, majd a fürdő felé indult. Amíg Ő odabent volt, addig én elszívtam egy cigit, majd az ágyba mászva vártam, hogy kész legyen.


Néhány perc múlva már csatlakozott is hozzám, ismét egy szál alsónadrágban. Szemem csak úgy vonzotta meztelen felsőtestének látványa, amin már meg sem lepődtem, hiszen nem először vált ki belőlem ilyen megmagyarázhatatlan érzéseket.
- Ninára rájött az öt perc. Azt mondta, hogy kidobta a barátját, mert velem akar lenni. Elmagyaráztam neki, hogy részemről ez a dolog már rég le van zárva, és miattam ne hagyja ott, mert köztünk nem lesz semmi – kezdte hadarni, nyilván amiről a stúdióban beszéltek, és ami miatt tiszta ideg volt. Nem szóltam közbe, hagytam, hogy magától mondja. – Ő meg van győződve róla, hogy hazudok, és igazából én is vele akarok lenni. Hiába magyarázom neki, hogy részemről már tényleg le van zárva a dolog. Ha a Movie Awards után dobja ki a csávót, mikor…szóval, tudod, és akkor jön ezzel, talán még igent is mondtam volna…talán. De most már nem, el sem tudom képzelni. Ez alatt a több, mint egy hónap alatt, sok minden megváltozott – hírtelen elhallgatott, majd a szemembe nézett. Láttam, hogy bántja a dolog, és szerettem volna neki segíteni.

- Lehet, ha újra találkoztok, tisztázni tudjátok – bíztattam. Sajnáltam, mert látszott rajta, hogy bántja a dolog, de én nem nagyon tehetek érte semmit. – Most csak próbálj meg, nem erre gondolni – mosolyogtam rá, majd közelebb húzódtam hozzá, fejem a mellkasára hajtottam. Elsőre meglepődött, majd karjai körém zárultak. – Jó éjt – suttogtam, és lehunytam a szemem. Nem egy szokványos baráti együttalvás, de nekem most valahogy erre volt szükségem, és úgy tűnt neki is jól esik.
- Jó éjt – felelte, és egy puszit nyomott a hajamba.

*

Nem tudnám megmondani, mikor aludtam utoljára ennyire mélyen, és jól. Úgy pattantak ki a szemeim, mintha egy egész napot átaludtam volna, pedig nem ez történt. A velem szemben lévő falon, már ott fénylettek a felkelő nap sugarai, amik hunyorgásra késztettek. Lassan felfogtam, hol is vagyok, na meg, hogy miképpen. Rob mögöttem feküdt, de nem is akárhogy, zavarba ejtően. Hátulról szorosan nekem préselődött, és ha ez még nem lenne elég, egyik kezével át is karolt. Jó, az átkarolás nem pontosan fedi az igazságot, ugyanis a keze a hasamra simult, az alvópólóm alatt. Elgémberedett testem azt sugallta, hogy egy jó ideje már ebben a pózban fekszünk. Már nagyon nem volt kényelmes, mégsem terveztem megmozdulni.

Hazudhatnám, hogy csak azért, mert nem akartam felébreszteni az egyenletesen nyakamba szuszogó Robot, de inkább, mert élveztem. Igen, már megint. Kezdek nagyon furcsán reagálni a közelségére, ezt a tegnap esti kis botlásuk is mutatja. Valahogy nem akartam ezzel foglalkozni, inkább kiűztem a fejemből a gondolatokat, és próbáltam meg visszaaludni. Már majdnem sikerült, mikor valakinek köszönhetően, óriási ricsajjal kivágódott az ajtó.
- Hol vagy Stew édesem, megjött a … - Alig hittem a szememnek, mikor Jerry libbent be a hálószoba ajtaján, de ott meg is torpant és kikerekedett szemekkel nézett végig, érdekes pózban lévő párosunkon. Erre már Rob is mocorogni kezdett mögöttem, a következő pillanatban pedig eltűntek karjai körülem, és egyszerre ültünk fel az ágyon.

- Jerry? – kérdeztem a szememet dörzsölgetve, egy pillanatig azt hittem, csak álmodom.
- Igen drágám, de nem akarok zavarni. Visszajöhetek – vigyorgott, olyan Jerry-sen. Kezdtem felfogni, hogy tényleg itt áll.
- Jézus – sikkantottam, és kiugorva az ágyból, a nyakába ugrottam. – Annyira hiányoztál. – Szorosan öleltem magamhoz, vagyis inkább lógtam rajta, mint egy kismajom.
- Igen, érzem – nevetett, mire lemásztam róla. Zavartan kezdtem tekergetni a pólóm alját, és nem mertem megfordulni, hiszem Rob még ott van…az ágyamban. – Nem szeretnél bemutatni a…barátodnak? – kacsintott rám, mire csak egy fintorral feleltem neki.
- Nos, Ő itt Rob – fordultam az említett felé, aki totál kómásan ült az ágyban. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán felfog valamit is. – Ő pedig Jerry, a legjobb barátom – mondtam Robnak, aki egy torokköszörülés közben kimászott az ágyból, és udvariasan bemutatkozott Jerrynek.
- Felöltözöm – közölte zavartan Rob és a fürdőbe vonult.

- Istenem milyen segge van, itt helyben lehidalok – ájuldozott kedvenc barátom, mire oldalba böktem, és kifelé tereltem a hálóból. – Ugye tudod, hogy miután a szépfiú átlépte a küszöböt, mi ketten beszélgetünk?! – fenyegetett, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom. Éppen csak elkezdtem főzni a kávét, mikor Rob lépett mellénk, immár ruhában, Jerry nagy sajnálatára.
- Kérsz? – kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.
- Inkább összekészülök, a stúdióban találkozunk – felelte.
- Én ma nem forgatok – emlékeztettem, mivel nekem ma nem volt jelenetem. Jerry pont a legjobbkor érkezett, legalább nem fogok unatkozni.
- Oh, akkor holnap találkozunk – mondta kissé szomorúan, majd elköszönt tőlünk, és kilépett az ajtón.
- Ki vele! – Majdnem kiesett a kezemből a bögre, ahogy Jerry mellettem termett hirtelen.
- Miről beszélsz? – tértem ki a válasz alól, és leültem az asztalhoz.

- Nem kiscicám, nem játszunk ilyet. Az ügyeletes szex szimbólummal talállak egy ágyban, ráadásul nem is akárhogy. Ugye nem gondolod, hogy ezt magyarázat nélkül hagyhatod? – kérdezte teljesen felháborodva.
- Igazából, pont ezt gondoltam – vigyorogtam rá, miközben belekortyoltam a kávémba.
- Lefeküdtetek? – folytatta a faggatást, mintha előző szavaimat meg sem hallotta volna.
- Nem. Csak nálam aludt, szokott néha – közöltem természetesen, mire elkerekedtek a szemei.
- Tehát azt mondod, nem történt köztetek semmi? – nézett kételkedve a szemembe, mire bólintottam. – Hazudsz! – vágta rá azonnal.
- Jó. Csókolóztunk – adtam meg magam, mire felcsillant a szeme.
- És hogy-hogy nem…
- Baszki, Jerry! Én nem vagyok olyan, azért nem – fújtattam dühösen.
- Jól van, szóval a nagyfiú ment volna tovább is. – Elégedett vigyorral a képén hátradőlt a széken, és nekem is mosolyognom kellett. Ennyi neki pont elég volt, levágott mindent. – Össze vagy zavarodva – jelentette ki.
- Én nem…

- Mi volt még? – faggatott tovább.
- Felvettük az első szex jelenetet tegnap, és kicsit másképp reagáltam, mint ahogy gondoltam, hogy fogok. Szó szerint felizgultam, érted? – kaparásztam az asztalt zavaromban.
- Nem csodálom – bólogatott, amivel nem sokat segített.
- Aztán összevesztünk, mert ideges volt a Twilightos kolléganője miatt, én meg rosszkor kérdeztem. Később átjött bocsánatot kérni, részegen, és majdnem lefeküdtünk – folytattam feldúltan.
- Hmm. Én ebben eddig nem találtam semmi kiborított. Hatással van rád egy jó pasi, és? Ez nem a világ vége, Stew. – Idegesítően nyugodt volt, amivel csak azt bizonyította, hogy én reagálom túl a dolgot.
- Igazad lehet, nem kéne ennyire komolyan vennem, igaz? – Valahol belül tudtam, hogy igaza van.
- Nem, bár szerintem össze fogtok jönni, csak előbb még tisztáznod kell magadban a dolgokat – közölte hetykén, én meg majdnem leestem a székről.
- Jerry! – förmedtem rá.

- Bocsi, én csak kimondtam, amit gondolok – vonta meg a vállát mosolyogva, és elindult kávét tölteni magának.
- Hagyjuk. Inkább mesélj. Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Kicsit előbb szabadultam, gondoltam megleplek – felelte mosolyogva.
- Örülök neki. Lezuhanyozom, és elmegyünk valamerre – mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, és a fürdőbe mentem.
Azt találtuk ki, hogy kicsit sétálgatunk New Yorkban, Jerry vett is magának néhány ruhát, majd beültünk ebédelni egy étterembe. Utána a Central Parkba mentünk sétálni, amit nagyon élveztem. Hiányzott már a legjobb barátom, akivel egész nap nevetni tudok, de mégis minden problémámra tud megoldást. Egész késő délután volt, mire visszaértünk a szállodába. Estére pedig egy kocsma partit terveztünk be. Jerry addig nyaggatott, míg bele nem egyeztem, hogy elhívom Robot is, akit betegesen meg akart ismerni.

- Szia, nem zavarlak?... remek…Jerryvel elmegyünk este iszogatni egy kicsit, van kedved velünk jönni?...aha, olyan nyolc körül indulnánk…jó, akkor a recepción. Szia. – Mikor megfordultam, Jerry izgatott szemeivel találtam szemben magam. Majdnem elnevettem magam. – Jön – mondtam neki, Ő pedig majdnem kiugrott a bőréből. Már fél nyolckor harci díszben állt az ajtó előtt, mikor én még komótosan készülődtem.
- Stew, siess már – mondta kétpercenként, én meg nem győztem ismételni, hogy még fél óránk van.
Szinte két centivel a föld fölött, szárnyalva haladt a recepció felé. Nagyon örültem neki, hogy itt van, de ez a Rob mánia kezdett az agyamra menni. A francba is, én vagyok a legjobb barátja, és miattam van itt.

Rob a pultnak dőlve várakozott ránk, megeresztve felém egy féloldalas mosolyt, amitől sűrűbben kellett levegőt vennem. Kezdek igen érdekesen viselkedni. Jerry szinte zabolázhatatlanul viselkedett, miután elhagytuk a szállodát. A taxiban folyamatosan Robot faggatta, negyed óra alatt akart kideríteni róla mindent, és majdnem sikerült is neki. A bárban is nagyon jó hangulat volt, Jerry folyamatosan a vicces történeteinkkel szórakoztatta Robot – mikor éppen nem faggatta-, aki folyamatosan engem nézett, és nevetett. Jól éreztem magam, és láttam, hogy Rob is kedveli az én félnótás barátomat. Igaz, ami igaz, Jerryt nem lehet nem szeretni.
- Elmegyek a mosdóba. Visszafelé hozzak neked valamit inni, édes? – kérdezte Jerry, miközben felkelt mellőlem. Nemet intettem a fejemmel, majd Robot is megkérdezte, aki szintén nem élt a lehetőséggel.

- Mit gondolsz róla? Nagyon idegesítő? – hajoltam Robhoz, mikor Jerry hallótávolságon kívül került.
- Most viccelsz? Iszonyat nagy forma, nagyon kedvelem. Ráadásul egy csomó dolgot megtudok tőle, rólad – nevetett jóízűen, majd egy pillanatra a szemembe nézett. Most komoly volt, mintha valami éppen nagyon törné a fejét. Amúgy sima homloka ráncokba szaladt,és kék szemei még jobban vizslatták arcom. Aztán kibökte. – Egyébként, ti mindig csak barátok voltatok? Úgy értem, volt köztetek több? – suttogta kissé félénken. Egy pillanatig nem értettem mire céloz, majd felfogtam, milyen képtelenségre is kérdez rá éppen.
- Jerry és köztem? – röhögtem, szinte fulladozva.
- Igen…hiszen jól néz ki, kedves. Miért ne? – Zavarodott tekintete elárulta, hogy nem is sejti, miért találom ilyen viccesnek a kérdést.

- Örülne neki, ha tudná, hogy helyesnek tartod – nevettem tovább, mire csak még értetlenebb lett. – Jerry meleg, szívem – közöltem vele, még mindig vihogva. Az értetlenséget az arcán most felváltotta a felismerés, majd a döbbent, és végül elmosolyodott.
- Ezt benéztem – jelentette ki, már Ő is nevetve.
- Be. Ráadásul jó pasinak tart, de ne félj, megvédelek tőle – simítottam végig a combján mosolyogva, mire abbahagyta a nevetést és a kezemre kapta a tekintetét. Én is befejeztem a vigyorgást, és zavartan visszahúztam a kezem az ölembe. Talán még mindig a tegnap hatása alatt van, mind a kettőnknek meg kell még emészteni, rendbe tenni a dolgokat magunkban.
- Azért örülök, hogy meleg – jegyezte meg halkan, és újra elmosolyodott. Ezzel, az egy percre beállt kínos csendnek is vége szakadt, bár ezt a mondatát nem tudtam hova tenni. Mégis, miért ürülne annak, hogy Jerry meleg? Remélem, nem…nem, azt már bizonyította, hogy Ő nem az. Mielőtt tovább gondolkozhattam volna, Jerry visszacsúszott mellém. Azt hittem Rob kicsit feszélyezve fogja magát érezni, azok után, amit Jerryről mondtam neki, de nem. Ugyan úgy viselkedett vele, mint eddig.

Azt hiszem, ezt a mai estét elkönyvelhetem, a legjobban sikerült estéim egyikének. Hajnali egy is volt, mire haza értünk, és még a szobánk előtt is nevettünk.
- Ne lepődj meg, ha reggel magad mellett találsz. Ha Jerry nagyon horkol, átmegyek hozzád – mondtam Robnak, még mindig nevetve.
- Hah, akár már most is mehetsz, úgyis kényelmesebb, ha nem rugdosod a vesém – közölte Jerry sértetten, de közben azért ott bujkált egy mosoly a szája szélén.
- Szóval, kidobsz a szobámból? – kérdeztem vihogva, mire csak nevetve megvonta a vállát.
- Nyitva hagyom az ajtót – kacsintott rám Rob, majd egy csibészes mosollyal az arcán távozott.
- Ez felhívás volt keringőre – bökött oldalba Jerry, miközben beléptünk a szobába.
- Nem, ez csak poénkodás a részünkről – világosítottam fel.
- Hát persze – bólogatott sejtelmes mosolyával, majd a fürdőbe távozott. Elalvás előtt elkezdtem rajta törni a fejem, hogy valóban nyitva hagyta-e az ajtót nekem. Igazából, már majdnem felkeltem és leellenőriztem, de valahogy sikerült magam lenyugtatni. Az már igazán túlzás lenne.

*

A következő három napban Robbal, szinte csak a forgatáson találkoztam, már amikor nekem is volt. Lényegesen több szabad időm volt, mint neki, amit Jerrynek szenteltem. Egyszer Robbal vacsoráztunk, egyébként pedig kettesen mulattuk az időt. Kivéve, mikor harmadik felünk, Nikki meglátogatott. A pasiját kísérte valami megbeszélésre, délelőtt érkeztek és késő délután már mentek is. Míg Paris tárgyalt, addig elmentünk ebédelni és kicsit sétálgatni a városban, végre minden olyan volt, mint régen. Ebből a szempontból már vártam, hogy vissza menjek Los Angelesbe, mert hiányoztak. Nikkinek az utóbbi hónapokban sok dolga volt, alig láttuk, és sajnálatos módón, mire én visszamegyek, Ő utazik is Vancouverbe, forgatni. Jerryt és engem is győzköd, ha semmi dolgunk, majd menjünk utána és töltsünk ott hosszabb időt, hiszen nekünk mindegy, hol vagyunk. Azt feleltem, még meglátjuk. Mindenesetre ez a pár óra már nagyon kellett. Javasoltam, hogy nézzük meg Robot a forgatáson, biztos örülne Nikkinek, de arra már nem jutott idő, meg amúgy is nemsokára látják egymást. Nehéz szívvel engedtem vissza Őt Los Angelesbe. Hiányzik, a legjobb barátnőm, és nem csak nekem…

Négy napnyi Rob nélkülözés után, ami azért nem konkrétan igaz, hiszen találkoztunk, este végre ismét egy bár túrát terveztünk be. Már majdnem kész voltunk Jerryvel, mikor megszólalt a telefonom. Rob hívott.
- Szia – szóltam bele kedvesen.
- Szia. Figyelj, nem gáz, ha jön velem valaki? Most érkezett, és nem akarom egyedül hagyni, meg amúgy is szeret kocsmázni – kérdezte kedvesen.
- Nem, persze – vágtam rá, gondolkozás nélkül.
- Rendben, akkor fél óra múlva a kocsmában – mondta, majd kinyomta. Megdöbbenve nézegettem a kezemben lévő készüléket. Lehet, hogy túl hírtelen vágtam rá? Azt sem tudom, kit hoz, ki az, aki jött hozzá. Mi van, ha egy csaj? Várjunk csak, mit érdekel engem, ha nőnemű az illető? Jerry észrevette a hangulatváltozásom, amit szóvá is tett. Megnyugtattam, hogy semmi, csak Rob hoz még valakit. Nem tűnt meglepetten, csak a kezembe nyomta a táskám, és kilökdösött az ajtón. Még a taxiban is azon törtem a fejem, hogy ki lehet az. Végülis mindegy, pár perc és megtudom…