18. fejezet: Az őrület kezdete

Sajnálom, kicsit megcsúsztam vele, de itt van és ez a lényeg, nem?:) Szerintem ez egy kifejezetten unalmas fejezet lett, de a tervem előtt pont egy ilyenre volt szükség…:D Jó olvasást hozzá.
Puszi, Lady


Reggel vagy hatszor kinyomtuk az ébresztőt, ami nem csoda, hiszen a csörgés előtt pár órával aludtunk csak el.
- Rob, kelj már fel! – lökdöstem le magamról a kezeit, hogy ülőhelyzetbe tudjam tornázni magam. Miután ez sikerült, az ágyból is kikeltem. Rob álmosan dörzsölgette a szemeit, miközben én magamra kaptam egy pólót.
- Mennyi az idő? – kérdezte ásítva.
- Negyed óra múlva a kocsinál kéne lennünk – feleltem, és elkezdtem a táskába pakolni.

- Gyere ide egy kicsit – nyújtotta felém a karját. Felhúzott szemöldökkel mértem végig, aztán mégis odasétáltam mellé. Egy mozdulattal lerántott maga mellé, vagyis inkább magára. – A jó reggelt csókomat sem kaptam meg – mondta durcásan, és mielőtt válaszolhattam volna, a tarkómnál fogva magához rántott. A pólómat is elkezdte felgyűrni, de itt muszáj volt leállítanom.
- Erre most nincs időnk – toltam el magamtól, vagyis próbáltam volna. – Menj zuhanyozni, addig a te dolgaidat is összeszedem. – Nagy nehezen elengedett, de a próbálkozást nem adta fel. Mögém surrant és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben egyik keze a póló alá siklott.

- Velem tarthatnál! – suttogta a fülembe, mire felnyögtem kínomban. Akartam, nagyon is szerettem volna vele menni, de Jerry utálja a pontatlanságot, és most nem akartam vele összeveszni. Megfordultam a karjai közt, mire azonnal lecsapott az ajkaimra. Két csók után, nagy nehezen lefejtettem magamról a kezeit.
- Siess – mondtam, majd elfordultam, hogy pakolhassak. Hallottam, ahogy sóhajtva a fürdő felé indul.

Hamar kész lett, és addigra én is végeztem a pakolással, ezért zuhanyozni mentem. Ugyan időre nem lettünk kész, de csak tíz percet késtünk, és ezt még Jerry is hajlandó volt elnézni.
Nehéz szívvel hagytuk ott a helyet, hiszen tényleg csodálatos volt ez a pár nap. Kicsit izgultam, mi lesz, ha visszaértünk. Féltem az ismeretlentől.
Az utat Rob és én végig aludtuk, hiszen erre az éjszaka folyamán nem volt lehetőségünk. Nem mintha bánnám, sokkal jobb elfoglaltságot találtunk, de meglátszott rajtunk.
A szállodába érve ismét előjöttek belőlem a kételyek, amit el is mondtam Robnak. Éppen a szobám előtt búcsúztunk, mikor megkérdeztem, mégis hogyan tervezi az ezutánt.

- Mikor beszélsz Ninával? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Holnap. Ma későig forgat, úgyhogy nem is találkozom vele. Holnap viszont közös jeleneteinek lesznek, egész nap lesz alkalmam rá – felelte erre.
- Jó, akkor holnaptól szabad vagy? – kérdeztem mosolyogva, hiszen ez a gondolat nagy örömmel töltött el.
- Nem egészen… - közölte, mire lehervadt a vigyorom.
- De azt mondtad, hogy…
- Nem leszek szabad. Most már Te vagy a barátnőm! – helyesbített mosolyogva, miközben a derekamnál fogva magához húzott.

- Így mindjárt jobban hangzik. – Lábujjhegyre álltam, hogy kényelmes magasságban legyek a csókhoz. Azonnal megértette mit szeretnék, és mielőtt a szobájába ment volna kipakolni, még kaptam egy hosszú, szenvedélyes csókot, amit beoszthatok estig.
A szobámban kipakoltam, aztán az ágyba vetettem magam, hogy pótoljam az este kimaradt alvást. Mivel ma éjszaka sem éppen aludni szándékozunk, jobb ha kipihent vagyok. Ez olyan hosszúra sikeredett, hogy a kopogás riasztott ki legszebb álmaimból.


Mikor magamhoz tértem az órára néztem és majdnem szívrohamot kaptam. Hét óra volt, vagyis az ajtóban Rob van. Én pedig úgy ahogy voltam, bugyiban és melltartóban rohantam ajtót nyitni. Útközben belenéztem a nappaliban lévő tükörbe is, elborzadtam a látványtól. Nem tudtam mit csinálni, kinyitottam az ajtót, és hagytam, hogy Rob bejöjjön. Mosolyogva végignézett rajtam, majd egy puszit nyomott a számra.
- Csini vagy – járatta végig még egyszer elismerően rajtam a tekintetét, aztán cseppet sem finoman magához rántott. Most egy olyan csókban részesített, hogy ha nem tart erősen már biztos a padlón feküdnék elterülve. – Őrjítően szexi ez a fehérnemű, kár, hogy nem sokáig lesz már rajtad – búgta a fülembe, sokat ígérő hangon.

Most vagy csak kedves akar lenni, vagy tényleg nem veszi észre rajtam, hogy most keltem fel, és egyszerűen nem volt alkalmam felöltözni. Mindenesetre kaptam az alkalmon.
- Én nem sajnálom annyira – vigyorogtam rá, amitől vérszemet kapott. – Csak kicsit alulöltözött vagyok hozzád képest – mondtam, miközben egy csókot nyomtam a szájára, és elkezdtem kigombolni az ingjét. Minden egyes a mellkasából felszabadult négyzetcentiméterre puszit leheltem, aztán lecsúsztattam a vállán az inget. A nadrágját is pillanatok alatt eltávolítottam az útból, amiben már amúgy is szűk volt a hely.

Elégedetten szemléltem, hogy a puszta látványom is ilyen hatással van rá. Elé térdelve a boxert is lejjebb húztam, és a kezembe véve férfiasságát izgatni kezdtem. Egy jóleső sóhaj szakadt fel belőle, ahogy kezem egyre gyorsabban mozgattam rajta. A nyelvem is bevetettem, többször végighúztam feszülő vágyán, majd teljesen a számba vettem. Élvezettel néztem közben az arcát, amin annyiféle érzelem játszott. Szerettem volna, ha elengedi magát, de nem tette, sőt a következő pillanatban eltolta a fejem, és felrántott magához. Durcásan néztem rá, mert nem akartam, hogy megállítson. Talán nem volt jó? De úgy tűnt élvezi. Valamit tuti elbasztam… Észrevette, hogy filózom valamint és a falhoz nyomott, de egyenlőre nem mondott semmit.

- Valamit rosszul csináltam? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Mi? Dehogy! Pont az a baj, hogy túl jól csinálod, és én is kényeztetni akarlak – magyarázta, miközben egyik keze a bugyimba siklott. Felnyögtem. Vitatkozni akartam még vele, de ebben a pillanatban már semmi sem volt fontos, csak az, hogy egyik ujja mélyen a testembe fúródik, ezzel még hangosabb nyögést kisajtolva belőlem. Másik kezével a mellemet simogatta, ajkaival pedig a nyakamat járta be. Majd lejjebb haladt, végigcsókolva a hasam, majd a lábam is. Kínzóan sokáig elidőzött a belső combomon, nem foglalkozva azzal, hogy szinte remegek.

- Csináld már! – bukott ki belőlem, mire kuncogva félrehúzta a bugyim, és az ujja helyét átvette a nyelve. Valamibe kapaszkodnom kellett, mivel most csak a haja volt elérhető távolságban, abba fúrtam bele az ujjaimat. Igyekeztem nem fájdalmat okozni neki, de már nem voltam képes kontrolálni a mozdulataim. Rob nem panaszkodott, csak egyre tovább gyötört, néha az ujjait is bevetve. Nem kellett hozzá sok idő, hogy remegve kiáltsam a nevét, mire elégedetten egy szintbe tornázta magát velem, én pedig levegő után kapkodva húztam magamhoz egy csókra. Egy kicsit várt, míg megnyugszom, addig a karjaiban tartva, csókokkal borított be mindenütt.

Lassan levette a melltartóm, majd ajkaival a felszabadult területet is figyelemben részesítette. Nem kellett hozzá sok, és könyörögve kértem, hogy térjen végre a lényegre. Ekkor felkapott, és az ebédlőasztalra ültetett, levette a bugyimat, majd engem hagyat döntve, ajkaival még egyszer végigjárta a felsőtestem. Zihálva vártam, hogy végre megtegye, amire mind a ketten reggel óta várunk. végigsimítva a combjaimon, lassan szélesebbre tárta a lábaim, majd egy határozott mozdulattal a csípőmbe markolva, magára húzott. Ebben a pillanatban minden összefolyt körülöttem, valahonnan a távolból hallottam Rob elégedett morgását, és az én sikolyomat. Lassan kezdett mozogni, közben az ajkaimra hajolt és szenvedélyes csókokban részesített. Egyik keze még mindig a csípőm fogta, a másikkal pedig bebarangolta a testem, mígnem a mellemen kötött ki. Én is simogattam ahol értem, miközben csípőmet egyre ütemesebben toltam felé.

Mosolyogva, áhítattal nézett rajtam végig, majd szemei megakadtak azon a ponton, ahol időről időre elmerült bennem. Jelen pillanatban úgy éreztem magam, mint aki egy másik világba csöppent. A hülye életemnek most már volt értelme. Remélni sem mertem, hogy én valaha is ilyen érzelmeket fogok táplálni valaki iránt, a remény legkisebb szikrája is kihunyt bennem. Attól, hogy szemmel láthatóan Rob is viszonozza az érzelmeimet, még inkább egy tündérmesében éreztem magam. Én, Kristen Stewart, aki semmilyen csodában, de eddig még az igaz szerelemben sem hitt.
Rob idő közben gyorsabb mozgásra kapcsolt, én pedig nyögve vergődtem alatta.
- Kicsim, már… nem bírom…- nyögte elfúló hangon a legjobb pillanatban.
- Gyere – ennyit bírtam kinyögni, mert a következő pillanatban utolért a gyönyör, Robbal egyetemben. Ez is tökéletes volt.

Zihálva borult rám, miközben ajkaival a nyakam puszilgatta. Én a vállán tettem ugyan ezt, mert jelen pillanatban azt értem.
Percekkel később húzódott csak ki belőlem, és egyből a zuhanyba vitt. Mivel mind a ketten éhesek voltunk –persze egymásra is-, most kicsit kénytelenek voltunk visszafogni magunkat.
Rendeltünk némi kaját, ami villámgyorsan elfogyasztottunk, majd egy cigi után, ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.

Reggel hétkor kellett Robnak kelnie, amiből fél nyolc lett, mivel folyamatosan elnyomta az óráját, és én sem voltam olyan állapotban, hogy figyeljek erre.
- Rob, kelned kell – simogattam a mellkasát, de mintha magamnak beszélnék, semmi reakció. Annyit már tudtam róla, hogy nagyon nehezen kel. Elkezdtem hát csókolgatni, mire jóleső hümmögéseket hallatott, majd néhány perc múlva már nyitott szemmel mosolygott rám.
- Édes, indulnod kéne – nyomtam egy csókot a szájára.
- Hány óra? – kérdezte álmosan.
- Háromnegyed nyolc – feleltem, mire ülőhelyzetbe pattant.

- Bassza meg. Akkor már nincs időnk… - jelentőségteljesen elharapta a mondatot, de nem kellett hozzá túl sok ész, hogy kitaláljam mire vágyna. Én is arra vágytam.
- Este – leheltem a fülébe, majd egy puszit nyomtam a nyakára.
- Tudom, de az még olyan messze van – sóhajtotta. – Eljössz velem forgatni? – kérdezte hírtelen. Elgondolkodtam rajta, hiszen a szüneteiben lenne alkalmunk néhány pásztorórára, de aztán eszembe jutott valami.
- Te elvileg Ninával jársz, nem lenne szerencsés. És beszélned is kell vele – emlékeztettem.
- Tényleg – csapott a homlokára. – De ma este legalább kilencig forgatunk, szóval későn jövök – fintorgott.
- Itt foglak várni – kacsintottam, mire azonnal felderült, és egy hosszú csók után elindult készülődni. Megvártam még elindul, csak azután aludtam vissza egy kicsit.

Valójában tízen kettődig húztam még a lóbőrt, és akkor is csak azért keltem fel, mert Jerry és Nikki ebédelni hívtak.
A recepción találkoztunk, és egy közeli étterembe kötöttünk ki.
- Stew, eléggé ramatyul nézel ki – közölte velem Jerry, mikor helyet foglaltunk az étteremben.
- Köszi, ez kedves – fintorogtam.
- Most keltél? – kérdezte Nikki.
- Nem. Reggel felkeltem Robbal, de visszaaludtam. Aztán, akkor keltem, mikor hívtatok – mondtam.

- Áh, akkor tuti hosszúra nyúlt az éjszaka – kacsintott Jerry, mire nem bírtam visszafojtani a vigyorom.
- Valóban nem aludtunk sokat – feleltem.
- Hmm, ezek szerint Rob igen jól teljesít – firtatta tovább.
- Leírhatatlanul – közöltem vele szenvtelenül, mire nevetésben törtek ki. – Tényleg Nikki, te miért nem forgatsz? – kérdeztem, mert mintha úgy emlékeztem volna, hogy ma neki is mennie kell.
- Megint átütemezték a tervet, holnap után kell csak mennem – mondta, de nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja.
- És mi a helyzet Paris-szal, meg tudtátok beszélni a dolgot? – érdeklődtem, hiszen tudtam, hogy most kisebb hullámvölgyben vannak.

- Nem igazán. Most ott tartunk, hogy szünetelünk. Majd meglátjuk mi lesz – vont vállat.
- Nem tűnsz nagyon megtörtnek – jegyezte meg Jerry, amire csak hevesen bólogatni tudtam.
- Nem, és ez meg is ijeszt. A kezdeti rózsaszín köd után már nem olyan a dolog. Hogy is mondjam…
- Értjük – vágtuk rá egyszerre. Nagyon is tudtam, mit jelent ez. Én is így voltam annak idején Mike-kal, de én nem dobtam ki, csak vártam.
- Most várok – sóhajtotta. Időközben megkaptuk az ebédet, de a beszélgetést nem fejeztük be.
- Viszont ha találsz valakit, gondolom nem zárkózol el a dolog elől – motyogta Jerry, miközben a húsát szeletelte.
- Természetesen nem. Nyitott vagyok mindenre, vagyis inkább mindenkire – vigyorogott, mire nekem egyetlen dolog ugrott be.

- Csak nem van valaki? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem. Vagyis nem tudom. A partnerem Kellan, nem is tudom…Úgy érzem több is lehetne köztünk, nagyon jól kijövünk, senki nem ért meg annyira, mint Ő. Ismerjük egy más gondolatait, tökéletes az összhang köztünk – mesélte felvillanyozva. Tudtam ki Kellan, az első itt töltött estémen már találkoztam vele. Kedvesnek tűnik.
- Akkor mi a gond, mert tuti van valami! – érdeklődött Jerry.
- Túl jól ismersz – mondta neki Nikki, mire csak egy mosolyt kapott válaszként. – Van barátnője – sóhajtotta barátnőnk. Igen, így mindjárt más a helyzet. Viszont ezt csak én éreztem így…

- És? Ez sosem akadály. Nézd meg Kristent – vihogott. Tudtam, hogy még sokszor fogja az orrom alá dörgölni, de most inkább pozitív példaként hozta fel a dolgot, ezért egy elnéző fintorral lerendeztem a dolgot.
- Igaz, de inkább várok. Hagyom, had menjenek a dolgok a maguk útján. Ha ki kell valaminek alakulnia, akkor ki is fog. – Mindig is szerettem Nikki gondolkodását. Mindig pozitív volt, ugyan akkor ritkán esett kétségbe. Mindennek megtalálta a jó oldalát. Sokszor nekem is az Ő pozitív hozzáállása adott erőt, bizonyos dolgokhoz.
- Ahogy érzed, szívem – helyeseltem, mert nem lett volna szerencsés, ha belelovalja magát, és a végén pofára esik.

- Srácok, én viszont holnap után hazautazom – jelentette be Jerry hirtelen, mire mind a kettőnknek majdnem a torán akadt a falat.
- Miért? – tért észhez a leghamarabb, Nikki.
- A munka miatt. Nem akarok túl sokat hiányozni, mert azt be is kell pótolni valamikor – magyarázta fintorogva, amiben végül is igaza volt.
- Hiányozni fogsz – konyult le Nikki szája.
- Ti is nekem, de itt lesz neked Stew, mert gondolom neki esze ágában nincs elmenni – intézett felém egy vigyort.

- Maradok – mosolyogtam. – De Te akkor is hiányozni fogsz – kontráztam rá én is.
- Ez a nap, és még a holnapi is a miénk, és a holnapi is – csapta össze a tenyerét. – Lemehetnénk ma szaunázni egy kicsit, míg Rob haza nem ér hozzád – javasolta Jerry, amivel mindanyijan egyet értettünk. Elfogyasztottuk a maradék ételt, majd úgy döntöttünk, hogy akkor már most visszaindulunk a szállodába. A kijárta előtt azonban meglepő dologban volt részünk. Engem eddig nem üldöztek fotósok, Nikki sem igazán számolt be ilyesmiről, de azért volt már rá példa néha, elmondása szerint. Azt gondoltam Nikki miatt jöttek, de amint kiléptünk kiderült, hogy téves volt a feltételezésem.

- Kristen! Mit csinál Vancouverben, ahol Robert Pattinson forgatja a Twilight harmadik részét? Hozzá jött? – jött az eslő kérdés, mikor kiléptünk az étteremből.
- Ne válaszolj! – súgta Nikki és a kicsi felé rángatott.
- Milyen kapcsolata van filmbéli partnerével? – dugta az orromba a fényképezőgépet egy másik.
- Együtt vannak? Szerelmi háromszög van kialakulóban? Összemelegedtek a forgatás alatt? – És ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak, míg be nem szálltunk a taxiba. Teljen ledermedtem, a kocsiban sem voltam képes kinyögni egy szót sem, pedig Nikki és Jerry aggódva faggattak.

- Pihenj egy kicsit, holnap beszélünk – adtak egy puszit a szobám előtt, majd elmentek a sajátjukba. Egy forró zuhany, és kis pihenés után valóban jól lettem, de még mindig nem értettem, hogy miért lettem hirtelen ennyire érdekes. Erre volt egy válaszom. Rob miatt. De mégis honnan szedik, hogy együtt vagyunk?
Mire a hosszú gondolatmeneteim végére értem, nyílt az ajtó. Rob lépett be rajta, fáradtan, gondterhelten. Nem tetszett, úgy tűnt valami nyugtalanítja. Azonnal leült mellém a kanapéra, majd egy csók után nem bírtam tovább, megtudakoltam, mi baja.

- Semmi – mosolygott erőltetetten. Jó, akkor a második legfontosabb kérdés.
- Beszéltél Ninával? – kérdeztem. Egy pillanatig hezitált, majd végül kinyögte.
- Nem. – Ennyi. Nem mondott többet, én pedig nem értettem, miért nem. Kezdett bennem felmenni a pumpa. Talán meggondolta magát? Éreztem, hogy egy hosszú, és nem túl kellemes beszélgetésnek nézünk elébe…