Közlemény

Ez a pillanat is eljött...Azt gondoltam, hogy csak a vizsga időszak miatti stressz, és fáradtság  az oka annak, hogy képtelen vagyok írni. Most már tudom, hogy sajnos nem. Már két hete is van, hogy végeztem az utolsó vizsgámmal, és azóta sem bírtam rávenni magam, hogy egy szót is bepötyögjek.
Azért nem szóltam eddig, mert gondoltam, hogy előbb-utóbb majd csak összeszedem magam, és folytatom, de nem várok tovább. A ti idegeiteken sem szándékozom tovább táncolni azzal, hogy várjátok, várjátok és nem jön új rész. Szóval döntöttem. Befejezem az írást!
Ez természetesen nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy valamikor folytatom, de egyenlőre úgy érzem, ez nem fog bekövetkezni.
Hangsúlyozom: MOST. Lehet, hogy két hét múlva meggondolom magam… Nem akarom, hogy várjátok, de azt sem, hogy kizárjuk a lehetőséget. Ezért fogalmazok így.
Sok dolog van most az életemben, amire több időt akarok fordítani (jobban mondva csak egy igazán fontos!), és ezért sem tudok az írásra koncentrálni.
Azt tudnotok kell, hogy nem örülök ennek. Eddig minden történetem tisztességesen lezártam, és ezt sem szándékoztam így hagyni. Tehát, ha mást nem is, de egy tisztességes véget még elképzelhető, hogy írok neki. Azt ne kérdezzétek, hogy ha megírom, mikor várható.
Ennyi lenne…
Szeretném, ha tisztában lennétek vele, hogy mennyire nehéz nekem is itt hagyni ezt. Imádtam írni. Imádtam, hogy ezzel másnak örömet okozhatok. De azt megfogadtam már az elején, hogy kényszerből sosem fogom csinálni. Csak amíg élvezem…
Köszönök nektek mindent!
Puszi, Lady