31. fejezet: Szülők

Megírtam nektek, de átnézni már nem volt erőm. A hibákért elnézést.
Jövő héten nem tudom lesz-e friss, ha időm engedi természetesen fogok írok.:)

Reggel elég korán felébredtem, mert függöny nem volt a lakásban, így a világosság kiverte az álmot a szememből. Robot kerestem a kezemmel, de nem volt mellettem. Pislogva nyitottam ki a szemem, mire felfedeztem, hogy a matrac szélén ül, és mosolyogva figyeli az ébredezésem.

- Jó reggelt – nyújtott felém egy pohár kávét. Papír pohárban volt, Ő pedig el volt öltözve. – Lementem reggeliért. Itt edények sincsenek még – fintorogott, mikor felültem és mohón inni kezdtem. – Nekünk kell mindent idehozni, holnap neki is láthatnánk a dolgok beszerzésének – folytatta. Egyenlőre csak bólintottam, mert közben mérlegeltem mindent. Anyáék szerették volna, ha Los Angelesbe megyek pár napra, hogy utólag megünnepeljem velük a karácsonyt. És még arról sem beszéltünk Robbal, hogy Ő mennyi ideig szeretné, ha maradnék vele…

- Rob, te hogy tervezed? Úgy értem, itt fogsz forgatni, én meddig maradjak? – kérdeztem.
- Van valami dolgod az elkövetkezendő hónapokban? – érdeklődött. Elgondolkodtam, majd megráztam a fejem. – Az jó, mert én úgy terveztem, hogy ide költözünk, míg a forgatás tart, vagyis körülbelül április végégig, aztán együtt vissza megyünk Los Angelesbe – vázolta a fejében összeállt tervet. Nem volt vele baj, tetszett.

- Redben – bólintottam rá, mire majd ki ugrott a bőréből, és össze-vissza csókolgatott. – Várj. Egy gond van. Anyu szeretné, ha velük is megünnepelném a karácsonyt, szóval néhány napra haza kéne mennem…
- Nem akarom, hogy itt hagyj! – vágta rá rögtön, pedig még be sem fejeztem.
- Hallgass végig – simítottam meg az arcát. – Szóval néhány napra haza kéne mennem, és szeretném, ha együtt mennénk. Nem ártana téged is bemutatnom – mosolyogtam.

- És szilveszterre visszajönnék? Csak mert Tom kérdezte, hogy mik a terveink…De ha te ott szeretnél lenni, nekem az is jó.
- Nem, visszajövünk. Mondom, hogy csak pár nap, maximum három. És ha újra itt vagyunk, neki állhatunk a lakásnak is – néztem szét magam körül. Valójában csak bútorok, és egyéb használati tárgyak kellenek majd, és Lizzy is biztosan szívesen segít benne – gondoltam.
- Annyira örülök, hogy így tetszik a lakás. Legalább volt értelme megvennem évekkel ezelőtt – mondta.

- Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?! – húzódtam hozzá közelebb, egészen addig, míg bele nem fészkeltem magam az ölébe.
- Remélem, csak fele annyira, mint én téged – suttogta a nyakam tövébe, majd kis puszikkal eljutott a számig. – Mikor akarsz utazni? – érdeklődött, két csók között. Válaszként csak hümmögtem, ugyanis nálam beállt a teljes képzavar. Azt sem tudtam, miről beszél…talán még a nevemet sem tudtam volna megmondani.
- Hova? – nyögtem az ajkai közé, mert éppen azon fáradoztam, hogy a nyelvem mindkét ajkát végig járja. Felnevetett, és kicsit elhúzta a fejét. Végignézett rajtam, és látta, hogy tényleg nem vagyok képben.

- Pedig még el sem kezdtük igazán… - vigyorgott teli szájjal, a belőlem kiváltott hatásra célozva. – De a kérdés az volt, hogy mikor akarsz utazni…anyukádhoz? – tette fel a kérdést újra. Pár másodpercre szükségem volt, hogy dekódoljam az információt.
- Hát…mikor anyával beszéltem tegnap előtt, már néztem pár járatot. Ma este? – kérdeztem félve, hogy leszúr, mert csak most szólok, és miért ilyen hamar stb…de nem.
- Oké. Megreggelizünk, szexelünk és átmegyünk anyuékhoz összepakolni a ruhákat – sorolta a teendőket természetesen, de nem teljesen voltam elégedett.

- A sorrendet lehet módosítani? – érdeklődtem egy huncut vigyorral az arcomon. Kérdően rám pillantott. – Mondjuk, kezdhetnénk a szexel…– kezdtem felhúzni a pólóját, hogy a szavaimat némi nyomatékkal spékeljem meg.
- Természetesen. És rögtön egybe is köthetjük a zuhanyozással – közölte, és ledobta a pólóját, aminek a leszedésén már előzőleg ügyködni kezdtem. A testemet takaró lepedőt is lehámozta rólam, majd továbbra is az ölében tartva felkelt a matracról, és a fürdőbe vitt. Letörölhetetlen vigyorral az arcomon hagytam, hogy cipeljen, majd ismét görcs rándult a gyomrom, mikor letette a fürdőben, és egy csók után a kabinba tessékelt.

Megnyitottam a vizet, és visszafordultam hozzá, így éppen elkaptam a pillanatot, mikor az utolsó ruhadarabtól is megszabadul. Izgatottan toporogtam egy helyben, ahogy belépett hozzám. Mosolyogva elsimította a hajam a nyakamtól, és elkezdte csókolgatni a bőröm. Végigsimítottam a mellkasán, lassan, izgatóan körözve rajta mutató ujjammal. Mosolyogva néztem, ahogy az ujjam alatt libabőrös lesz a bőr. Jó volt tudni, hogy nem csak Ő vált ki belőlem ilyen reakciókat. Rob még mindig a nyakam, és a vállam csókolgatta és szívogatta, én pedig egyre lejjebb simogattam.

- Kicsim, még nem tartunk itt – fogta le a kezem, mikor elértem máris érzékelhető vágyát, és visszahelyezte a mellkasára. Csalódottan cirógattam tovább, majd ajkaimmal is kényeztetni akartam. Ekkor elhajolt tőlem, és oldalra nyúlt a tusfürdőért – amit nem értettem, mit keres itt, de csak egy cinkos vigyorral felelt a kérdő pillantásomra -, engem pedig magának háttal fordított a kis fülkében. A kezemet a falra támasztottam, a fejemet is neki döntöttem. A hátam kezdte bekenni a tusfürdővel, lágy simításokkal szántva végig a bőrömön. A lábamat sem hagyta ki, a fenekemen kimondottan sokáig időztek a kezei. Aztán kezeivel előre nyúlt, és a kis dög éppen, hogy csak érintette a melleim párszor, és máris tovább haladt, a lábaim közé. Annyira nem bántam, de kifejezetten szerettem a melleimmel van elfoglalva. Most viszont az ujjai besiklottak a legjobban lüktető helyre, és kínzóan lassan simogatott.

A sóhajok előtörtek belőlem, de mielőtt még igazán élvezni kezdtem volna a tevékenységét, felkelt és visszafordított maga felé. Megcsókolt, miközben lemosta rólam a habot. Én is elvettem a tusfürdőt, és hasonló képpen végigmosdattam, csak én kicsit több időt szándékoztam rászánni, ott lejjebb. Nem hagyta, hogy túl sokáig simogassam, inkább a fülke falának döntött, és újra megcsókolt. Kifejezetten jól esett a hátamnak a hideg kabin fal, mert jócskán felhevített már az is, amit eddig csináltunk. Percekig csak csókolóztunk, aztán Rob a jobb lábam felhúzta egészen a derekához, míg a másik kezével a fenekem alatt tartott engem. Kicsit meg rogyasztotta a lábait, és kemény férfiasságával belém csúszott. Jó, hogy a fal, és Rob is tartottak, mert képtelen lettem volna a saját erőmből talpon maradni.

A karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, miközben ütemesen kezdte mozgatni a csípőjét, én pedig felvettem az általa diktált ritmust. A homlokom az övének döntöttem, és hol a szemét néztem, hol pedig az ajkait, amit elégedett morgások hagytak el időnként. Az én nyögéseim is visszhangoztak a fürdőszoba fala között, főleg, mikor Rob gyorsabban kezdett mozogni. Erre válaszként a csípőmmel kis köröket kezdtem leírni, mire az ujjai a fenekembe martak, és éreztem rajta, hogy nagyon szenved. Az egyik kezem elvettem a nyakából, és a lábaim közé nyúltam. Rob ettől a kis dolgodtól, még jobban zihálni kezdett, és láttam rajta, hogy nem tudja eldönteni, Ő akarná inkább csinálni, vagy a látvánnyal is beéri. Minden esetre megbabonázva figyelte a magamon ügyködő kezem. Nem kellett túl sok idő, és sikítva nyögtem a nevét, és a kezemet visszavezetve a nyakába, remegve borultam rá. Utoljára Ő is lökött egyet magán, és belém élvezett.

Percekig levegő után kapkodva, egymást csókolgatva, mozdulatlanul álltunk, ugyan abban a pozícióban.
Mikor nagyjából lenyugodtak a kedélyek, elhúzódott tőlem, újra lemostuk magunkat, és egy-egy törölközőbe csavarva visszamentünk a nappaliba.
Mivel már lehetőség nem volt, a matracon fogyasztottuk a reggelit. Elkezdtünk visszaöltözni a ruháinkba, és nehéz szívvel elhagytuk a legújabb otthonunkat.

Rob szülei már izgatottan vártak minket, és kérdezgették, hogy tetszett a lakás. Kicsit meglepte őket a hír, miszerint mi ma Los Angelesbe utazunk, de megértették az indokomat, és azt is, hogy Rob is velem tart. Megígértük, hogy siketünk vissza, és a tény, miszerint a visszaérkezésünk után is pár napot legalább még nálunk töltünk – ugyanis a lakás addigra még nem lesz lakható-, megnyugtatta őket.

Mielőtt ebédeltünk volna, felhívtam a repteret és gyorsan lefoglaltam két jegyet a késő délutáni gépre. Robbal elkezdtünk gyorsan pakolni is, bár ezt főleg Ő tette, neki kellett csak ruha, nekem volt otthon. Én itt hagytam, amit magammal hoztam, sőt még hozok is majd hazulról.
Ebéd után még a szüleivel voltunk, és kicsit le is pihentünk, de ötkor el kellett indulnunk a reptérre, mert a gép hétkor indult. Richard vitt ki minket.

Mindig is utáltam repülni, mert iszonyatosan unalmas volt. Főleg tíz órát egyhuzamban. Mire Los Angelesbe értünk már este kilenc volt, de még aznap, az időeltolódás miatt. Igaz, hogy aludtunk a repülőn valamennyit, de Rob és én is eléggé fáradtak voltunk, mind a kettőnket megviselt a hosszú út, meg az időeltolódás.
Úgy döntöttünk anyuékhoz csak holnap megyünk. Fel is hívtam őket, hogy megérkeztünk, de inkább haza megyünk aludni, és holnap ebédre megyünk át.

- Éhes vagy? – kérdeztem Robot, mikor beléptünk az ajtón.
- Nem, unalmamban végigettem az utat – mosolygott rám, miközben a csomagokat az egyik sarokba tette.
- Ebben az esetben, mit szólnál egy kis alváshoz. Mindjárt összeesem – léptem közelebb, és hozzábújtam.
- Jó ötlet – sóhajtotta, miközben a kezei a hátamon cirógattak. – Szeretem ezt a lakást – jegyezte meg egy elnyomott ásítás közben.
- Igen, én is – helyeseltem. – Holnap felhívjuk az ügynököd, hogy hozassa ide a dolgaid abból a raktárból – mondtam neki, és elengedtem, hogy fel tudjunk menni az emeletre.

- Imádom, hogy mindenre gondolsz – csapott a fenekemre felfelé menet, mire visszavigyorogtam rá. Hullaként dőltünk be az ágyba, és a takaró alatt összebújva percek múlva már aludtunk is.
Egészen délelőtt tízen egyig fel sem keltünk, akkor is csak azért, mert a telefonom csörögni kezdett. Nagy nehezen előhalásztam a párna alól.

- Igen? – szóltam bele álmosan, azt sem nagyon tudtam hol vagyok. Közben Rob nagyot sóhajtott, és jobban magához ölelt, hátulról.
- Kislányom, csak nem alszol még? – kérdezte anya meglepetten.
- Már nem – ásítottam.
- Jaj, másfél óra múlva már itt kéne lennetek. Tudtam én, hogy fel kell hívnom – sopánkodott.
- Ott leszünk, nyugi – ígértem, és próbáltam felülni, de Rob nem engedet. Morcos képpel szorított magához. Mosolyogva egy puszit nyomtam a szájára, és leráztam anyámat azzal az indokkal, hogy már csak Ő akadályoz benne, hogy készülődni kezdjünk.

- Fel kell kelni? – kérdezte Rob, mikor lefejtettem magamról a karjait.
- Igen. Lezuhanyozom, addig ébredezz – mondtam neki, miközben kimásztam mellőle.
Éppen a fogam mostam, mikor utánam jött, és beállt Ő is a zuhany alá. Percekig álltam még ott – ugyan már kész voltam-, és csak néztem, ahogy a víz gyöngyözve végigfolyik a testén. Közben persze átkoztam mindent, hogy indulnunk kell hamarosan, és nem mehetek vissza mellé a zuhany alá. Úgy döntöttem nem kínzom magam tovább, és kimentem felöltözni. Egy kényelmes farmerbe bújtam, meg egy kicsit csinosabb felső részbe, tekintettel arra, hogy ünnepelni fogunk.

Rob a konyhában ért utol, ahol éppen kikészítettem egy kis müzlit. Csak ez volt itthon, és gondolatban gyorsan össze is írtam egy bevásárló listát, hogy azért legyen mit ennünk ezen a pár napon, míg Los Angelesben vagyunk.
Nagy nehezen elindultunk a szüleim háza felé, ahova végül sikerült időben megérkezni. Anya azonnal a nyakamba ugrott, majd kíváncsian nézett végig Robon.

- Élőben is olyan helyes – vigyorodott el, ezzel Robot nem kis zavarba hozva.
- Anya! – szóltam rá, majd oda súgtam neki: - Legalább tegyél úgy, mint egy normális anya.
- Oké – suttogta vissza. – Szóval te vagy Rob! – lépett a barátom elé, és miután bemutatkoztak egymásnak, meg is ölelte Őt.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Mrs. Stewart – mondta illedelmesen Rob, miután anyám végre elengedte.

- Csak Jules – javította ki rögtön anya. Utálta, ha magázzák. Én csak a szeme forgattam, és az éppen belépő apám felé igyekeztem. Megöleltem, majd oda húztam Robhoz, aki neki is illedelmesen bemutatkozott.
- Akkor én most elrabolom egy kicsit. Had ismerkedjek meg kettesben a lányom barátjával – köhintett apa komolyan, mire Rob nyelt egyet, én pedig figyelmeztető pillantást intéztem felé. – Nyugi, csak iszunk egy pohárka rövidet – kacsintott rám. Ebből már tudtam, hogy Rob szimpatikus neki, ezért könnyű szívvel adtam egy puszit Robnak, majd anyával a konyhába mentem.
- Tényleg nagyon kedves fiúnak tűnik. És te is egész ki vagy virulva – kezdett bele anya, és a kezembe nyomott egy rakás tányért, hogy tegyem az asztalra.

- Igen – értettem egyet.
- Szerelmes vagy? – kérdezte ezután, mire zavartan a lábam kezdtem bámulni. Nem szoktak zavarba ejteni az ilyen kérdések, de most mégis kellemetlenül éreztem magam. Talán, mert nagyon is szerelmes voltam. – Ugyan, ez csak egy kérdés. Valójában tudom is a választ, csak rád kell nézni. De egy anyának illik rákérdezni az ilyenre – mosolygott. Eligazítottam a terítőt, majd visszamentem az evőeszközökért, és azokat is az asztalra helyeztem.
- Az vagyok, nagyon is – motyogtam közben, és végül ránéztem anyára. Mosolyogva bólintott, miközben megkóstolta a már kész ételt.

- Már nem azért, de ez isteni – hümmögött a főztje fölött, én pedig nevetni kezdtem. Sosem a szerénységéről volt híres… - Minden esetre nagyon örülök nektek – tette még hozzá, aztán levette a fazekat a gázról és a kezembe nyomta, hogy azt is tegyem az asztalra.
- A testvéreim hol vannak? – érdeklődtem, mert ha itt lennének, már rég körülöttem nyüzsögnének.
- Taylor a barátnőjével ment, Floridába. Tudod, Kim szülei ott laknak. Cam pedig hamarosan hazaér – mondta.
- Azt hittem Tay is itthon lesz – jegyeztem meg szomorúan.

- Hidd el, Ő sem volt túl boldog, hogy nem találkoztok – fintorgott anya. – De a szerelem… hisz tudod – vigyorgott. Mosolyogva megráztam a fejem, és leültem a pultra. – Kristen, tudod, hogy ezt nem szeretem – rántott le a karomnál fogva.
- Sütöttél is valamit? – kérdeztem, és a pult helyett most a bárszékre ültem.
- Természetesen. Remélem Robnak ízleni fog minden. Az angolok olyan ízetlenül főznek, nem ehhez a kajához van szokva – mondta.
- Az én főztöm szereti – vontam vállat.

- Az jó, mert te meg tőlem tanultad – sóhajtott elégedetten anya.
- Amúgy sem válogatós – tettem még hozzá.
- Meddig marad? – kérdezte. Gondoltam, Robra érti. Ki másra értené…
- Valójában két-három napot terveztünk. Én is visszamegyek vele. – Erről még nem szóltam neki.
- Tényleg? Ja persze, szilveszterre – ütött a fejére.
- Is – bólintottam. – Meg, Rob most Londonban fog forgat, én pedig ott leszek vele. – Anya kissé meglepetten fordult felém, mire ártatlanul elmosolyodtam.

- Ne nézz így, nem zavar. Megértelek, én is így tennék a helyedben – közölte. Azt is elmondtam neki, hogy Robnak van ott egy lakása, de reagálni már nem tudott rá, mert csengettek.
- Cam nem vitt kulcsot? – csodálkoztam.
- Ez nem Cam – indult el kifelé. – Vendégek is jönnek – kiabált vissza. Lemondóan felsóhajtottam, hiszen annyi volt a családi nyugalomnak. Nem akartam vendégeket. Én is utána indultam, de még a konyha ajtajában megtorpantam a beszűrődő hangok hallatán…