3. fejezet: Közös pontok

Hello, csajok! Ez a rész, nem lett olyan izgi, bár sok kis információ van benne, ami elvezet majd minket valahova. Mivel múlt hét kedden nem kaptatok másik részt, ezen a héten leszek olyan rendes, és már vasárnap kaptok folytatást. Ne is mondjátok, angyal vagyok!:) De a következő rész izgi is lesz, bár a végéért tuti nem fogtok szeretni.:P Addig is olvassátok ezt.
Egyenlőre nem áll szándékomban komi határt szabni, viszont, szeretném ha megosztanátok velem a véleményeteket továbbra is. Imádok őket!:D
Puszi, Lady




3. fejezet


- Haló? – szóltam bele a fél órája pityegő telefonomba, fáradtan.
- Végre, azt hittem már nem is élsz – felelte szemrehányóan Jerry.
- Aludtam – nyögtem kissé idegesen.
- Bocsi csipkerózsika – hahotázott a vonal végéről.
- Nem is értem te, miért nem alszol. LA-ben még csak hajnali hat van – firtattam.
- Aki korán kel, aranyat lel – vicceskedett, amihez most nem volt kedvem. – De mesélj, milyen a nagy alma?
- Nos, a hotelszoba elég szép, és… várjunk csak, eddig még csak ennyit láttam! – motyogtam idegesen, majd kikászálódtam az ágyból, és az erkélyre mentem rágyújtani.
- De harapósak vagyunk ma. A csapattal találkoztál már? – kérdezte izgatottan. Meggyújtottam a cigim, és helyet foglaltam az egyik székben.
- Igen, tegnap este volt egy kis ismerkedős este. Nagyon aranyosak – mondtam neki.
- Ezek szerint, még nem kell mennem, hogy megvigasztaljalak – vonta le a helyes következtetést nevetve.
- Még nem.
- És ki a másik szereplő? – érdeklődött tovább.


- Nem fogod kitalálni. Robert Pattinson – vártam a választ, de a vonal másik felén, óriási csend volt. Több mint egy percig vártam, hogy válaszoljon, de semmi. – Jerry? Jerry, ott vagy még?
- Igen – lehelte a telefonba. – Azt mondtad Robert Pattinson? – kérdezte két oktávval feljebb.
- Igen – válaszoltam értetlenül.
- A tinik kedvence Robert Pattonson? Az aktuális szex szimbólum? – folytatta.
- Gondolom – feleltem unottan.
- JÉÉZUSOOOM – üvöltötte a telefonba, mire felszisszentem. Majdnem megsüketültem.
- Jerry, nyugi, mert kiszakad a dobhártyám – mondtam panaszosan.
- Hogy bírsz ilyen nyugodt lenni? – pattogott tovább.
- Már miért lennék ideges? – ez bolond, tuti nem normális!
- Csak mert, JÉZUS Robert Pattinson! – kezdte megint.
- Igen Ő, és? – fogalmam sincs mi a baja.
- Mesélj róla? Tényleg olyan jóképű, mint a filmben? Atya ég micsoda pasi – áradozott. Magamban felnevettem, Rob még csak nem is sejti, hogy nem csak a női szíveket dobogtatja meg.
- Valóban helyes, és van a személyiségében valami titokzatos… érdekes srác. De még nem ismerem igazán – szögeztem le.
- Részletkérdés – kacagott fel. – Csak egyet kérek, kapd el és utána minden részletbe avass be – jelentette ki teljesen komolyan.


- Jézusom, mégis minek nézel te engem? – kérdeztem felháborodottan.
- Ugyan, még a legerkölcsösebb nőnek is beleférne egy kósza numera, ezzel a félistennel. Neked sem okozhat gondot – leesett az állam. Még a feltételezés is fájt, hogy a legjobb barátom, kinézi belőlem, hogy egyéjszakás kalandokba bonyolódom.
- Ez fájt, Jerry – közöltem vele sértődötten.
- Bocsi, de egy ilyen lehetőséget kihagyni – ciccegett.
- Szó sincs semmilyen lehetőségről – világosítottam fel. Még, alig beszéltem vele, amúgy sem lennék hajlandó lefeküdni vele. – Majd Nikki bemutat neki, Ő is egy filmben szerepel vele – emlékeztettem.
- Tényleg, alig mesélt róla. De nem, te közelebbi kapcsolatban leszel vele. Ráadásul a szó szoros értelmében – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem értelek – vallottam be.
- Cicám, olvastam a forgatókönyvet. Van nem is egy, igazán szexi szex jeleneted a vámpírkirállyal – közölte nevetve. Erről megfeledkeztem. Görcsberándult a gyomrom, ahogy visszaidéztem a forgatókönyv azon oldalait. És ott még csak a legfontosabb instrukciók voltak leírva, a többi a rendező fantáziáján múlik.
- Színésznő vagyok, ez vele jár – tereltem a témát.
- Na jó, ezt majd személyesen kivesézzük. Ezek után, már tuti, hogy meglátogatlak – már most hiányzott, szóval nem igazán volt kedvem ellenkezni. Bár a tudat, hogy Robra is kíváncsi, nem igazán tetszett, inkább jönne csak miattam. – Jut eszembe, tegnap hívott Nikki – kezdte, majd elmesélte, hogy kedves barátnőnknek van egy pasija, akivel most Görögországban nyaral, ahol a srác családja él. Kicsit felháborodtam, hogy engem nem hívott, de mondta Jerry, hogy Ő kérte meg, ne tegye, mert forgatok. Nikki azt üzente nekem, hogy amint van egy kis időm, hívjam.
Aztán Jerry azt kezdte ecsetelni, hogy mennyire szerencsétlen mostanában a pasikkal, egy normálist sem talál.


Mikor leráztam, összeszedtem magam, és elindultam. Joe már a mélygarázsban várt rám, kedvesen köszöntött, majd elfuvarozott a stúdióig, ahol a belső jelenetek, nagy részét vesszük majd fel. Most ez ad helyet, a megbeszéléseknek.
A Ray Ban napszemüvegemet a szememre húzva kerestem kétségbeesetten egy kávéautomatát. Jerry miatt, még nem sikerült hozzájutnom a reggeli koffein adagomhoz. Ahogy a folyosón cikáztam, egy másik Ray Ban napszemüveg jött velem szemben. A viselője pedig nem más volt, mint Rob. Amint észrevett, mosolyogva közelített felém.
- Jó a szemüveged – közölte velem köszönés helyett. Az övé, pont olyan volt, mint az enyém.
- A tied is – mosolyogtam.
- Kéne egy kávé, mert állva elalszom. Nem láttál egy automatát? – kérdezte körbe-körbe pillantva a folyosón.
- Én is azt keresek – közben körbe néztem, de még mindig nem láttam egyet sem.
- Akkor keressük együtt. Több szem, többet lát – egy féloldalas mosoly kíséretében, tovább terelt a folyosón. Közben megérdeklődte, hogy aludtam, majd meglátott végre egy automatát.
- Fáradtnak tűnsz – mondtam neki, mikor kiléptünk egy erkélyre cigizni és meginni, a végre megszerzett kávét.


- Jó megfigyelő vagy – közölte felvont szemöldökkel.
- Nem, csak lerí rólad – halkan kuncogva beleszívott még egyet a cigijébe, majd szexisen kifújta a száján a füstöt. Szexisen? Ezt tényleg én gondoltam?
- Tényleg az vagyok. Nincs túl sok időm pihenni. Ráadásul tegnap este, mikor elaludtam volna a nővérem hívott, és fél háromig beszélgettünk – elmerengett egy pillanatra, mintha valamin erősen gondolkodna, majd mosolyogva felém fordult.
- Biztos hiányzik – vontam le a következtetést, majd belekortyoltam a kávémba.
- Igen. Tudod a családom Londonban él, vagyis elég messze tőlem – mondta egy cseppet sem boldog mosoly kíséretében. – Lizzy, a nővérem, azt mondta valamikor meglátogat itt – ekkor már boldogabb volt a mosolya. – A te szüleid Los Angelesben élnek, igaz? – kérdezte néhány percnyi csönd után.
- Igen – feleltem. Ideje volt bemenni, mert az eligazítás megkezdődött.


Egy óriási kör alku asztalhoz ültünk, Rob mellettem foglalt helyet. Levette a napszemüvegét, így láthattam, hogy valóban nagyon fáradt. A szemén tisztán megmutatkozott. Allen belekezdett, majd szépen sorjában minden fontos információt megosztott velünk. Elmondta, hogy a forgatás egy hét múlva veszi kezdetét, addig pedig szöveg összeolvasás, és jelenet próbák tömkelege vár majd ránk. Az eligazítás végén kiosztott, minden már itt lévő szereplőnek egy köteg papírt, amin a saját menetrendje szerepelt, az információkkal, hogy mikor és hol kell lennie.
A megbeszélés közben, Robnak többször is csengett a telefonja, de mindig csak idegesen kinyomta. Aztán megelégelte, és ki is kapcsolta. Mikor nem bírtam kíváncsiságommal, és rákérdeztem, ki ilyen türelmetlen, csak azt felelte egy barát.
Egy óra volt, mire végeztünk mindennel, és elengedtek minket. Holnap már szöveg összeolvasás lesz, szintén tizenegytől.
Kifelé bandukoltam, mikor az épület előtt, Rob megállított.


- Kristen, várj – rohant utánam. Megfordultam, és vártam, hogy mit szeretne. – Gondolom, neked sincsenek ismerőseid New Yorkban, ahogy nekem se. Csak azt szeretném kérdezni, hogy este van kedved eljönni velem, meginni valamit? – kérdezte félénken.
- Jobb lenne, ha ma este inkább kialudnád magad. Mit szólnál, ha holnap mennénk? – vetettem fel neki az ötletet, mire elkomorodott.
- Jó. Nem akarok erőszakosnak tűnni, de nem szeretnék egyedül lenni. Mi lenne, ha átjönnél este, és megnéznénk egy filmet? – próbálkozott tovább, miközben zavartan a kócos hajába túrt.
- Jó, ha nyolcra átmegyek? – érdeklődtem. A mosolya elárulta, hogy igen is fontos neki, hogy megtegyem, nekem meg nem kerül igazán nagy erőfeszítésembe.
- Tökéletes – felelte vidámabban, majd felkapta a napszemüvegét, és a kocsi felé indult. – Akkor este – fordult még vissza, majd miután bólintottam, beszállt a számára fenntartott, fekete Mercédeszbe. Én is így cselekedtem, csak a sajátomba.


Tikkasztó hőség volt New Yorkban, bár hozzá voltam szokva Kaliforniai lányként, mégis jólesett a légkondicionált szobámba rejtőzni. Még két óra sem volt, és unatkozni kezdtem. Aztán úgy döntöttem, hőség ide vagy oda, szükségem van valami programra, mert megkattanok. Hívtam egy taxit, és fél óra múlva már egy étteremben vártam, hogy kihozzák az ebédem. Nem ismertem New Yorkot, de igaza van annak, aki azt mondja, itt senki sem érezheti magát idegennek. Sokban különbözik ugyan Los Angelestől. New York ugyan óriási, mégsem éreztem úgy, hogy elvesznék benne. Otthonosan mozogtam a számomra nem megszokott, zsúfolt utcákon.
Hiába utáltam vásárolni, mindig kiborultam, ha vásárlási mániában szenvedő barátnőm, Nikki elráncigált valahova. Most mégsem bírtam ki, hogy ne menjek be, egy-egy jól felszerelt ruha és cipő boltba. Szinte csábítottak a boltok kirakatai, amik egymás, hegyén, hátán sorakoztak. Olyanok voltak, mint a mágnes. Az ízlésesen berendezett kirakatok, csalogatták az áldozatokat. Vettem is magamnak egy pólót, meg egy cipőt, amelyekbe beleszerettem, és nem bírtam őket otthagyni.


Már naplementében kocsikáztam hazafelé, egy sárga taxi hátsó ülésén, és figyeltem a félhomályt, ami lassan a városra telepedett. Jócskán elütöttem az időm, mire visszaértem a szobámba, már fél nyolc volt. Észre sem vettem, hogy elrepült a nap. Elkezdtem kipakolni a bőröndömből, de nem végeztem vele, mert vészesen közeledett a nyolc óra.
Átballagtam Robhoz, és bekopogtam a mindössze két ajtóval arrébb lakó szomszédomhoz. Fél perccel később, egy mosolygós férfi nyitott ajtót. Egy laza farmer, és egy elhasznált póló volt csak rajta. Legalább nem öltöztem alul, a szintén hasonló szerelésemmel. Betessékelt a szobájába, én pedig kényelmesen helyet foglaltam a kanapén. A legkülönösebb az egészben az volt, hogy cseppet sem volt fura a helyzet. Normális esetben az emberek feszengnek egy még számukra ismeretlen ember társaságában, de én nem éreztem semmiféle ilyet. Lazán átdobtam egyik lábam a másikon, majd érdeklődtem, hogy milyen filmet választott, mikor helyet foglalt velem szemben, a fotelban.


- Nem választottam, gondoltam majd együtt – vont vállat. – De rendeltem vacsorát, hátha éhes vagy – újságolta, és csak most tűnt fel, hogy a szoba közepén egy ételhordó kocsi várakozik.
- Mit? – kérdeztem kissé meglepetten, nem voltam hozzászokva, hogy valaki „gondoskodik” rólam. A mosolya zavart lett, beletúrt a hajába és felemelte az egyik fedőt.
- Tegnap láttam, hogy halat eszel, és arra gondoltam biztos szereted a lazacot is. De ha nem, akkor szívesen rendelek mást, nem kell megenned, ha…
- Rob – szóltam rá, mert már egész belelovalta magát a mentegetőzésbe. – Imádom a lazacot – mosolyogva mellé szökkentem. Erre kicsit felengedett végre. Még egy érdekes dolog, ami szemet szúrt vele kapcsolatban… de lehet, hogy ez csak nekem szólt? Elhessegettem a gondolatot, hiszen ki vagyok én. Inkább úgy néz ki, szeretne megfelelni mindenkinek.


- Akkor jó – sóhajtotta, majd egy teljesen új arckifejezéssel, az asztalhoz tessékelt. Kipakolta a kaját, majd hozzáláttunk. Még egy jó pont, hogy sört is rendelt, ráadásul Heinekent. Mikor ezt megjegyeztem neki, bevallotta, hogy azt is kifigyelte tegnap, hogy Heinekent ittam. Majd hozzátette, hogy neki is ez a kedvence. Kissé úgy éreztem magam, mintha egy detektívvel üldögélnék egy asztalnál, de hízelgő is volt ez a figyelmesség.
Vacsora után első utunk az erkélyre vezetett, kaja után mindig jól esett a cigi. Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen filmet is válasszunk, mikor megszólalt Rob mobilja. Elővette, megnézte a képernyőt, majd fapofával visszacsúsztatta a zsebébe.
- Nem veszed fel? – kérdeztem meglepetten.
- Nem – vágta rá határozottan, és mintha kicsit komorabb lett volna megint.
- Vedd csak fel, addig én bemegyek, és megnézem a DVD kínálatot – elnyomtam a cigim, és befelé indultam, de Rob megragadta a karom.
- Nem azért nem veszem fel, mert zavar, ha hallod. Egyszerűen csak nem akarok beszélni azzal, aki hív – szürkéskék szemeit az enyémbe fúrta, komoly tekintete pedig elárulta, hogy igazat mond.


- Rendben – jelentőségteljesen az engem szorongató kezére néztem, mire észbe kapott és elengedett. Zavartan a hajába túrt, és kinyögött egy bocsit. Én úgy tettem, mintha nem is hallottam volna, és a Tv elé léptem.
- Szóval… - kezdtem, de nem igazán tudtam, hogy is folytassam. Nézegettem a DVD-ket, de elég tanácstalan voltam. Rob nem volt éppen a segítségemre, szórakozottan nézte, ahogy próbálok találni egy jót. – Válasz te! – végül feladtam, és odahúztam a helyemre, én meg ledobtam magam a kanapéra. A fejét vakargatva igyekezett keresgélni, de neki sem ment könnyebben. Olyan viccesen festett, hogy elnevettem magam.
- Mi az? – fordult felém érdeklődve, de már Ő is mosolygott.
- Semmi, csak olyan édes vagy, amikor ilyen tanácstalan vagy – nevettem tovább, de ahelyett, hogy velem nevetett volna, zavartan a lábát kezdte bámulni, majd visszafordult a DVD-k felé, és nagyon elmerült a válogatásban. Ha nem tudtam volna, hogy lehetetlen, azt hinném, hogy zavarba hoztam.


- Ez jó lesz? – kérdezte kis idő múlva és a kezembe nyomott egy DVD-t.
- Utolsó tangó Párizsban? – néztem rá meglepetten.
- Igen, egy Virgil könyv alapján készült…
- Tudom - vágtam közbe. – Olvastam a könyvet, nem is egyszer – hitetlenkedve nézegettem a DVD-t. Nem tudtam, hogy van belőle film.
- Tényleg? – most rajta volt a sor, hogy meglepődjön, bár nem értettem miért. – Az egyik kedvenc könyvem –
- Nekem is – mosolyogtam rá.
- Úgy látszik, több közös van bennünk, mint gondoltam – mondta kissé elgondolkodva.
- Eddig úgy tűnik – adtam, még véleményem szerint is elég diplomatikus választ.
Rob még néhány percig csendben ült mellettem, talán emésztgette előző szavaimat. Mit meg nem adtam volna, ha ezekben a percekben a fejébe láthatok.
- Akkor ez jó lesz? – kérdezte. Bólintottam, mire kikapta a kezemből a DVD-t, és a lejátszóhoz ment. Aztán elsétált mellettem. Egy pillanatig kétségbeesetten nézelődtem, hogy hova tűnt, de kisvártatva megjelent két üveg Heinekennel a kezében. A kezembe adta az egyiket, és leült mellém a kanapéra, a távirányító után nyúlt, és elindította a filmet.
A film első fél órájánál tarthattunk, mikor megszólalt a telefonja. Vártam, mit cselekszik, de hagyta csörögni. Mikor negyedszerre kezdte újra, már kicsit ideges voltam. Miért nem képes felvenni?


- Rob – szóltam rá, és igyekeztem titkolni a feszültségem. Sóhajtva elővette a zsebéből a készüléket, rápillantott, én meg vártam, hogy végre beleszóljon. De ismét meglepett. Befogta a hangszóróját, majd miután elhallgatott, kikapcsolta és az asztalra dobta.
- Így jó? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Jobb lett volna, ha felveszed – közöltem vele.
- Kinek? – tekintetével fogva tartotta a szemem, miközben én a nyilván valóan költői kérdésnek szánt feleletén törtem a fejem. Kíváncsi lettem, nem is kicsit. Vajon, ki lehet az, akivel ennyire nem akar beszélni? Mondjuk, egy ismerősét sem ismerem, nyilván nem sokat mondana egy név… de egy magyarázat megnyugtatná kíváncsi elmém.
- Ez ugyan az, aki a megbeszélésen, és egy órája is próbált hívni? – érdeklődtem.
- Igen – felelte némi hezitálás után. Nem szívesen lennék, az illető helyében.
- Miért nem akarsz vele beszélni? Azt mondat egy barát, nem…
- Csak – szakított félbe feszülten. Szinte összerezzentem a hangjára. Azt hiszem darázsfészekbe nyúltam… - Majd egyszer elmondom – folytatta higgadtan, gyorsan sikerült uralkodnia az érzelmein.


- Mikor? – erősködtem tovább, holott a belső hang azt súgta, nem kéne. Ez a beszélgetés kísértetiesen emlékeztetett a tegnapira, csak akkor Ő volt a kérdező. Az is pontosan így zajlott. Csibészesen elmosolyodott, én meg már tudtam, mi következik.
- Majd ha jobban megismerjük egymást – pont ezt a választ vártam. Azt hiszem, most már mind a kettőnknek elég indoka van, hogy jobban meg akarja ismerni a másikat. Neki, hogy megtudja, miért nem vállaltam a Twilight-ot, nekem meg, hogy végre lehulljon a lepel a titkos, visszautasított hívásairól. Legalábbis nekem felkeltette a kíváncsiságom…
Ismét a filmre koncentráltunk, ami engem legalább annyira lekötött, mint a könyv. Robról ugyan ez már nem volt elmondható.
Egyre laposabbakat pislogott, mígnem a szeme lecsukódott, és nem is nyílt ki többet. Légzése egyenletes lett, olyan édesen szuszogott, mint egy kisbaba. A film helyett Őt kezdtem bámulni. Örültem, hogy elaludt, mert egésznap nagyon fáradtnak tűnt, ráfért végre egy kiadós alvás. Egyszer csak a feje oldalra billent, amit a teste is követett, egészen addig dőlt, míg a vállam ki nem támasztotta. Még erre sem ébredt fel. Engem nem zavart, sőt, furcsán kellemes érzés volt. Ilyen közel talán még nem is volt hozzám, most még a parfümjét is éreztem. Igazán csábító illata volt, kellemesen émelyítő, amit kedvem lett volna egész nap szaglászni. Már megint, miket gondolok! Huh, kezdek fura lenni. Mégis valami vonzott benne, már csak ez a kis rész is, amit sikerült megismernem. Bonyolult jellem volt, én pedig pont ezeket szerettem. Elég! – szóltam magamra, mielőtt túlságosan belelovalom magam, és olyanokat kezdek képzelni, amit nyilvánvalóan nem érzek, és nem is fogok.


A filmnek közben vége lett, de Robot nem volt szívem felébreszteni, hogy menjen az ágyba. Bevinni meg úgysem sikerült volna. Óvatosan kihúzódtam alóla, tartva a felső testét, majd a kanapéra döntöttem, egy párnát csúsztatva a feje alá. Kicsit helyezkedett, ahogy szilárdat érzett maga alatt, de nem ébredt fel szerencsére. Kikapcsoltam a tv-t, és takaró után kezdtem kutatni, de nem találtam egyet sem a nappaliban. A hálóba mentem, ahol az ágyról lecibáltam a paplant, majd a kanapén szunyókáló Robra terítettem. Tényleg cuki volt, ahogy begubózva szuszogott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, végigsimítottam, kissé borostás arcán, majd mielőtt valami másra vetemedtem volna, elsomfordáltam. Egy langyos zuhany után, bedőltem az ágyamba, és vártam, hogy engem is elnyomjon az álom.