11. fejezet: Mámor

Itt van, meghoztam a várva várt fejezetet. Oldalra már kiírtam, hogy friss időpontja ezentúl képlékeny. Ugyan úgy minden héten lesz, annyi a változás, hogy vagy pénteken, vagy szombaton. Jövő héten pénteken lesz, ezt már most meg tudom mondani. :P Nem is beszélek tovább, gondolom nem erre vagytok kíváncsiak leginkább. Szóval jöjjön, aminek jönnie kell…;) Jó olvasást hozzá, és szeretném, ha sok-sok gondolatot osztanátok meg velem, a fejezettel kapcsolatban. Remélem, lesz mit kiadni magatokból!
Puszi, Lady


Teljesen felszabadult voltam, elengedtem magam, a zene irányított. Hol énekeltem az éppen felcsendülő számokat, de volt, hogy csak Rob szemébe nézve, csábosan ringattam a csípőm. Szorosan magához ölelt, konkrétan összedörgölőzve táncoltunk, jobban nem tudnám megfogalmazni. Erotikus volt, ahogy csípőnk ütemesen össze-összeért. Ebből még többet akartam. Már nem is a nyaka örül voltak karjaim, inkább a csípőjébe markolva tartottam, szorítottam magamhoz, hogy egy kicsit se tudjon távolabb menni. Nem, mintha úgy tűnt volna, ilyesmi egyáltalán megfordul a fejében.

A gondolataim sem voltak éppen illedelmesek, folyamatosan azon járt az eszem, hogy csak két vékony ruhadarab választ el lent minket egymástól, és mennyire szeretném, ha azok sem lennének útban. Valamit, alig pár centire lévő ajkai is állandó kísértést jelentettek számomra. Nem tudtam, nem arra gondolni, hogy mit tudna művelni azzal a szájjal, mindenütt a testemen. Ezekre a gondolatokra csak rásegített, a bennem lévő alkoholmennyiség. Nem voltam ki, de éreztem, hogy józan sem vagyok. Pont abban az állapotban voltam a piától, amikor már minden mindegy. Akármennyire nem szerettem volna most elválni tőle, a természet szava erősebb volt. Elszakítottam hát tőle a tekintetem, és a füléhez hajoltam.

- Ki kell mennem pisilni – szakítottam meg az érzéki pillanatot, egy kevésbé csábos kijelentéssel. Abban a pillanatban lehullottak rólam a kezei, és mosolyogva a wc felé kezdett terelni.
- Itt megvárlak – mutatott egy, a sarok sötétségében megbúvó asztalka felé. Bólintottam, és sebesen a mosdó felé vettem az irányt. Vagy két kilóval könnyebbnek éreztem magam, mikor kijöttem. Gyorsan a hajam is megigazítottam, csak azután léptem vissza a folyosóra. Oda, ahonnan az asztal teljesen jól látszott, és ahonnan az is tisztán kivehető volt, hogy már nem egyedül üldögél ott. Egy szőke hajú lány foglalt vele szemben helyet, túl közel, keze pedig Rob kezén pihent, és éppen valamit nagyon bizalmasan susogott neki. Tessék, csak öt percre hagyom egyedül, és máris rámászik valaki.

A falnak dőlve vártam, hogy vissza menjek-e vagy inkább a szobám felé vegyen az irányt. Rob elhúzta a fejét a lánytól, és kínosan rámosolygott, majd a kezét is kihúzta az övé alól. A csaj viszont nem zavartatta magát, jobb híján, Rob combjára simult a keze. Rob hátrébb dőlt a széken, úgy tűnt, igyekszik elszakítani magát, minden fizikai kapcsolattól, de a szőke nem vette a lapot. Néztem volna még, ahogy szerencsétlenkedik, ha nem éreztem volna úgy, hogy ezt nem akarom látni. Zavart, nem akartam, hogy hozzáérjen. Fogtam maga, felvettem a legédesebb bájvigyorom és feléjük indultam. Rob, amint észrevett, olyan sebesen rántotta arrébb a combját, hogy a lány keze szó szerint lehullott róla. Melléjük érve egyik kezem Rob mellkasára simítottam, jó látványosan végigsimítva rajta.

- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott – mondtam neki, majd a csajra néztem, aki éppen meglepetten mért végig. – Elfoglaltad a helyem, de nem baj – vontam vállat, majd mindkettőjüket meglepve, Rob ölében foglaltam helyet, szemben. – Itt úgyis jobb – szóltam még hátra neki, majd egy mosolyt küldve Rob felé olyat tettem, amire nem számított. Megcsókoltam, vagyis elsőre csak a számat szorítottam az övéhez. Annyira ledermedt, hogy nem reagált. Talán még amiatt is sokkban volt, hogy az ölébe ültem, most meg ez… Nyelvemet végighúztam alsó ajkán, hogy kapcsoljon már, és tegyen úgy, mint aki nincs meglepve. Kapcsolt, de nem is akárhogy. Olyan hévvel ragadott tarkón és csókolt vissza, hogy azt hittem leszédülök az öléből. Egy halk nyögés szakad fel belőlem, és a hajába markolva felvettem, az általa diktált tempót.

Csak pár másodpercbe telt, hogy mindent elfelejtsek, és mindössze erre koncentráljak. Már nem a csaj lerázása érdekelt, hanem, hogy csináljuk. Rob kezei végigsimítottak a hátamon, egészen a fenekemig, amit megmarkolva húzott még közelebb magához. Engem is meglepett, mennyire lihegve szakadtam el tőle, hiszen csak egy csók volt. Ő nem így gondolta, mert még körülnéztem, a nyakamat szívogatta és csókolgatta tovább.
- Már elment – ziháltam, a csajra utálva.
- Tudom – suttogta Rob a nyakamba, aztán megint megcsókolt. A józan eszem valahol az ajtó előtt hagytam, mert örömmel mentem bele ismét a dologba. Csak egy dolog zavart. Hiába voltunk egy eldugott sarokban, frusztrált, hogy túl sok ember van itt. Ennek a következő pillanatban hangot is adtam.

Újra elhúzódtam tőle, mire fejét zihálva támasztotta homlokomnak. Talán azt hitte ennyi volt…vagy azt szeretné? Félre tettem mindent kétségem, és úgy határoztam a döntés most az övé.
- Nem menyünk inkább fel? – kérdeztem kissé zavartan, ami abban mutatkozott meg, hogy idegesen az alsó ajkamat harapdáltam.
- De – ennyi volt összesen a válasz, de az arcán játszó, boldog mosoly bizonyította, hogy igenis, neki is jártak ilyen dolgok a fejében. Nekem sem kellett több, felpattantam az öléből és a karját megragadva húztam egészen a liftig. A többiekre oda sem pillantottunk, nem mintha ezen az estén túl sokat törődtünk volna velük.

A lift előtt valamennyire vissza kellett fognunk magunkat, hiszen nem egyedül voltunk a recepció környékén, de a félreérthetetlen pillantásainknak nem tudtunk határt szabni. Szerencsére a liftben egyedül utaztunk, mert ott már eszem ágában sem volt szerénykedni. Azzal egy időben, hogy az ajtó becsukódott, Rob magához húzott. Én viszont az ajkai helyett a nyakára vetettem magam, miközben kezemmel az ingéjt gomboltam, hogy minél nagyobb felületet bejárhassanak ajkaim.
- Hozzád vagy hozzám? – kérdezte.
- Amelyik közelebb van – motyogtam a mellkasába, mert éppen ott jártam, és nem szándékoztam megállni, egy pillanatra se.

Az ajtó kinyílt, pont mikor visszatértem az ajkaihoz, hogy megcsókoljam. Nem okozott gondot az sem, hogy ki kell szállni, így is meg tudtuk oldani. Egyszer csak valami kemény nyomódott a hátamnak, ami szintén nem zavart, így még jobban hozzá tudtam préselődni.
- Kris… a kulcs – nyögte a számba, amit először nem értettem. Aztán rájöttem, hogy a mögöttem lévő kemény valami, valószínűleg az ajtó lesz, a kulcs pedig nálam van. Nem könnyen, de előkapartam a zsebemből, a nyitás pedig még ennél is nehezebben ment. Végül bejutottunk valahogy, mert a következő pillanatban az ajtó csapódott, én pedig már Rob ölében voltam, szintén az ajtónak nyomódva, csak most belülről. Heves csókcsatába kezdtünk, majd Rob megelégelte, hogy még mindig álldogálunk, és a kanapéra botorkált velem, az volt a legközelebb.

Amint helyet foglalt rajta – még mindig velem az ölében-, folytattam a liftben megkezdetteket, és végre megszabadítottam az ingéjtől, két csók közben. Hezitálva, Ő is levette rólam a pólóm, de ezután meg is állt a melltartóm csatjánál, bizonytalannak tűnt, mintha valami aggasztaná.
- Ha tovább megyek, meg fogsz állítani? – adott hangot kételyeinek. Majdnem felnevettem a kérdés hallatán, mert szerintem egyáltalán nem úgy néztem ki, mint aki megállni készül.
- Nem – vágtam rá mégis, röhögés helyett, és mutatóujjam kacéran végighúztam meztelen felsőtestén. Most jöttem csak rá, hogy ezzel zöld utat adtam magunknak, talán egy hiba elkövetésére. Viszont, most ez a legkisebb mértékben sem érdekelt. Számat szinte vonzotta a mellkasa, és rá is hajoltam. Ajkaimmal és nyelvemmel egyaránt ízlelgettem a bőrét, élvezettel hallgatva halk sóhajait. Szívesen folytattam volna még, de visszahúzott az ajkaihoz. Nyelvünk vadul talált egymásra ismét, miközben Rob a melltartómat kapcsolta ki.

Jól emlékeztem az érzésre, mikor a forgatás közben simult keze a mellemre, de most ezt megtízszerezve éreztem, talán a helyzet mássága miatt. Most szemérmetlenül nyögdécselve válaszoltam keze masszírozására. Úgy éreztem a szívem menten kiszakad, főleg, miután ajkaival kezdett kényeztetni. Megfontoltan haladt egyre lejjebb, elsőkét csak a nyakam, majd a mellkasom csókolta végig. Mikor szája közrezárta az egyik mellbimbóm, hátamat ívbe feszítve nyögtem fel. Rob nem hagyta abba – szerencséjére -, és egyre tovább ingerelve szívogatta, harapdálta. Körmeim egyre mélyebben vájtam a hátába, de nem panaszkodott egy percig sem. Hírtelen eltűntek rólam ajkai, és a kanapén hagyat döntve, kerekedett fölém. Kemény férfiassága nekem feszült, amitől legszívesebben most azonnal, mindent félbe hagyva, az összes maradék ruhát ledobálva, magamba vezettem volna. Ehelyett újra, szenvedélyesen egymás ajkaira vetettük magunkat, mint két kiéhezett oroszlán a prédájára.

Rob kissé elhúzódott tőlem, nekem pedig máris hiányzott a teste melege. Szerencséjére csak a nadrágomat húzta le rólam, majd ismét visszakúszott hozzám. Csókja most lány volt, finoman kóstolgatta ajkaimat, amivel engem csak még jobban feltüzelt. Egyik keze felfedező útra indult rajtam, végigsimítva minden porcikámon, egészen a bugyimba. Belemosolygott a csókba, ahogy megérezte mennyire kívánom már most. Könnyedén simított végig rajtam többször is, majd egyik ujját eltűntette bennem. Ebben a pillanatban az én torkomat, egy cseppet sem halknak nevezhető nyögés hagyta el, és csípőm ösztönösen lendült a keze felé.

Nem kellett neki több célzás, folytatta. Szorosan kapaszkodtam a vállába, biztos vagyok benne, hogy a körmeim ott is jól kivehető nyomokat hagytak. A szememet összeszorítva élveztem, ahogy Rob ujjával fáradhatatlanul kényeztet. Aztán vége lett. Értetlenül nyitottam ki a szemem, de Rob már nem volt fölöttem. Nem, mert kicsit lejjebb igyekezett azon, hogy a bugyim levegye rólam, és eme törekvése, sikeresnek bizonyult. A következő pillanatban ugyanis combjaimat szélesre tárta, én meg aggódva kapcsoltam.
- Ne… - kértem, de hiába, mert nyelve pont abban a pillanatban simított végig rajtam. A világ összefolyt körülöttem, és minden szégyenlősségemet próbáltam félre tenni. Valahogy nem esett nehezemre. – Neh…ne hagyd abba! – nyögtem végül, pedig kérnem sem kellett.

Nyelve könnyen csúszott belém, csak a saját sikolyaim tartottak valamennyire észnél, miközben Rob egyre gyorsabban mozgatta a nyelvét, hol bennem, hol rajtam. Eközben kezeivel a combomat szorította le, mielőtt még megfojtom. Remegő kezemmel túrtam a hajába, hogy még beljebb nyomjam. Pont erre volt szükségem ahhoz, hogy testem fölött átvegye az uralmat a remegés.
- Rob – sikoltottam utolsó erőmmel, mikor testem fáradtan ernyedt el a kanapén. Az említett mosolyogva elemelkedett fölém, én pedig vadul kaptam az ajkai után. Kezeim azonnal megtalálták az utat a nadrágjához, most már csak egy dologra vágytam, de arra remegve.

Miután közös erővel levettük a nadrágot, és a bokszert is eltűntettük az útból, végre elértem lüktető vágyát. Oda sem kellett néznem, elég volt csak kezemet néhányszor végighúzni rajta, hogy tudjam, nincs miért szégyenkeznie, sőt! Rob minden mozdulatomra morgással felelt, és lassan a csípőm után nyúlt, hogy végre belém temetkezhessen. Mikor ez megtörtént, a várt sikoly helyett konkrétan megnémultam, nem jött ki hang a torkomon. Csak néztem Rob arcán átsuhanó érzelmeket, amik nem voltak mások, mint amik az enyémen is játszhattak. Nem gondoltam, hogy ekkora akarta erővel áldott meg a sors, pedig igen. Rob nem mozdult, csak élvezte a helyzetet, és én sem kezdtem türelmetlenül mocorogni. Lassan lehajolt hozzám egy csókért, ezzel egy időben pedig a csípője is megmozdult.

Amit akkor éreztem, nehéz lenne szavakkal leírni. Tökéletesen passzoltunk, minden mozdulat magam volt a mennyország számomra, és Rob nyögéseiből is valami hasonlót szűrtem le. Gyorsítani szerettem volna a tempón, amit a fenekébe markolva jeleztem neki. Rob egy határozott lökéssel ismét teljesen belém temetkezett, majd a fenekem alá nyúlva, feltérdelt a kanapén, velem együtt. Szorosan kulcsoltam a lábaimat csípője köré, ahogy a karjaim is erősen kapaszkodtak a vállába. Ajkaival pont elérte a mellemet, amit ki is használt, ezzel csak még tovább ingerelt. Egyre gyorsabban mozgattam a csípőm, Rob is lelkesen tartotta az általam diktált ütemet, miközben férfias nyögései is egyre hangosabbak voltak.

Villámcsapásként sújtott le rám az élvezet hulláma, egy hangos sikollyal tetézve. Remegő testem pillanatokkal később megfeszült Rob karjai közt, aki még egy utolsó, határozott lökéssel hatolt testem mélyére. Ezután Ő is elernyedt, egy állatias morgás kíséretében, mintha csak rám várt volna. Lihegve fúrtam arcom a nyakába, és hintettem be apró csókokkal. Rob igyekezet kettőnket valamivel kényelmesebb pozícióba helyezni. Letett a kanapéra, Ő magam pedig mellém feküdt. A mellkasa még mindig szabálytalanul gyorsan emelkedett fel és alá, de ez nem csoda. Az imént átéltek hatására, még én is oxigén hiánnyal küszködtem. Egyik kezével átkarolt, én pedig csak visszaidéztem az imént átélteket.

Minden egyes képkocka felidézése során a gyomrom görcsbe rándult. Ilyet régen nem éltem át. Várjunk csak…valójában soha életemben nem éltem még át ilyet. Mike-al csináltuk, de azt hiszem igazán jó sosem volt. Csak úgy volt, valamilyen. Mindig úgy voltam vele, hogy ez egy dolog, amit az ember természetéből adódóan csinál. Jó volt, de olyan eget rengetően fantasztikus sosem. Egészen mostanáig. Ez valami olyan volt, amihez eddig nem volt szerencsém, szavakkal nehéz lenne megfogalmazni. Rob tökéletes, passzoltunk, mint a puzzle darabkák, kiegészítettük egymást. Már-már rémisztően tökéletesek vagyunk együtt…feltéve, ha Ő is annyira élvezte, mint én. Oldalra fordítottam a fejem, hogy minden szégyenlősségemet félre téve, megérdeklődjem, neki mégis milyen volt.

Viszont a szemei csukva voltak, lélegzése egyenletes volt. Pont úgy nézett ki, mint aki elaludt. Remek, míg én gondolkodtam, ez bealudt. Ezek szerint nem lesz repeta. Óvatosan kihúzódtam a karja alól, és a földre hajított ingjét felkapva, az erkélyre indultam. A friss levegőn ismét magam voltam, újra a gondolataimé lett a főszerep. Most hogyan tovább? Két barát szexszel? Nem… De ha mégis megtörténik, midig jön a kínos rész. Szeretném, ha ez a mi estünkben nem így lenne. Remélem, ez nem hagy foltot a kapcsolatunkon, mert azt nem élném túl. Talán túl tudunk lépni ezen, egyszerűen.

- Hát itt vagy! – a hangra hátra fordultam, Rob állt ott kicsit kócosan, de édesen mosolyogva.
- Felébresztettelek? Próbáltam, halkan kijönni – kezdtem mentegetőzni.
- Csak most ébredtem fel, de nem is aludtam igazán – vont vállat, majd minden hezitálás nélkül elvette a kezemben lévő cigimet, és beleszívott. Valójában elszívta.
- Még én is szerettem volna – néztem rá durcásan, mire csak elmosolyodott. Elnyomta a csikket, és hozzám lépett. Ajaj…
- Én meg mást szeretnék… - kezdte, de be sem kellett fejeznie, mert a tettei beszéltek a szavak helyett. A csípőmnél fogva rántott közelebb magához, ajkai már a nyakamon jártak.

- Okéh – nyögtem megsemmisülve, és engedtem a húzásának, ami a nappali felé vezetett. Ezek után már megkérdeznem sem kellett, hogy Ő is élvezte-e. A tettei magukért beszéltek, hiszen repetázni csak olyan dologból szeret az ember, ami kedvére való. Már csak arra eszméltem, hogy a nappali közepén állunk, szinte falva egymás ajkait, Rob pedig az inge eltüntetésén ügyködik, rólam. Kicsit béna volt, ami a gombokat illeti, én már rég lehúztam róla az alsónadrágot, mire sikerült kiszabadítania belőle. Újra meg akart csókolni, de nem hagytam, más terveim voltak. Alig ismertem magamra, normális esetben már rég zavarban lennék, most mégis mindenféle hezitálás, pirulás nélkül térdeltem elé. Ismét megállapítottam, hogy kegyes volt hozzá a sors, de mennyire… Még nem csináltam semmit, de Rob száját már így is egy halk nyögés hagyta el, ahogy rájött, mi következik.

Először megint csak a kezembe vettem egyre inkább feszülő kincsét, és lassú kézmozdulatokkal kezdtem kényeztetni. Aztán a nyelvem is bevettem a játékba, óvatosan végighúzva rajta a tövétől. Megismételtem párszor a műveletet, miközben a kezem egy percre sem pihent meg. Rob egyre hangosabban nyögőt, ezért úgy éreztem itt az ideje, hogy kicsit többet kapjon. Kínzóan lassan tűntettem el a számban, felpillantva rá, hogy az arcán átsuhanó érzelmeket vizslassam. Amit ott láttam, minden kétségemet elűzte afelől, hogy jól csinálom-e, bár a nyögései is elég biztosítékot szolgáltattak. Rob keze a hajamba markolt, mintha el akart volna rántani magáról, de nem hagytam neki, és a fenekébe markolva kényszerítettem maradásra. Felnyögött, de a hajam nem engedte el, hanem óvatosan, gyorsabb tempóra ösztökélt.

Folytattam, úgy, ahogy Ő szerette volna, néha a kezemmel is rásegítve. Innentől kezdve nem telt bele sok időbe, és ajkaiból egy hangos morgás szakadt fel, amivel egy időben számban megéreztem nedvét is. Elégedetten tisztogattam le, és egy mosollyal a képemen keltem fel, majd hajoltam felé egy csókra. Lihegve kapott utánam, és olyan szédítően csókolt meg, hogy majdnem ott helyben estem össze. Újra akartam Őt… Most már úgyis mindegy, lesz, ami lesz holnap alapon elszakadtam tőle, és a fürdőszoba felé indultam.
- Hova mész? – kérdezte, mire visszafordultam. Olyan kétségbeesett tekintettel nézett utánam, hogy majdnem kinevettem. Viszont elégedett is voltam, hiszen ez is csak azt bizonyítja, hogy tudok valamit.

- Nem ártana egy zuhany. Csatlakozol? – kérdeztem vigyorogva, amilyen szexisen csak tudtam, és felé nyújtottam a kezem. Mindenféle tétovázás nélkül, boldog mosollyal az arcán követett a fürdőbe. Nem volt kérdés, mit fogunk tenni, de most, hogy már teljesen józan voltam, minden alkohol kiürült belőlem, zavarba jöttem. Ahogy végignéztem Robon, aki izgatottan lépett mellém a zuhanykabinba, lehajtottam a fejem. A langyos víz elkezdett rám folyni, Ő pedig minden hezitálás nélkül magához húzott. Lágy keze először csak a vállamon, a karomon kent be tusfürdővel, majd egyre lejjebb haladt. Mikor a lábaim közé siklott, önkéntelen sóhaj szakadt föl belőlem, ahogy belőle is. Ekkor ajkai már a fülem mögött puszilgattak. Addig kényeztetett, míg remegve nem dőltem mellkasának, a mai napon már nem előszörre. Ezután lassan állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek. Nedves hajam félre söpörte, és gyengéden végigsimított, izgalomtól piros arcomon.

- Baj van? – kérdezte kissé félénken, miközben arcomat vizslatta. Halványan elmosolyodtam, hiszen, hogy is lehetne baj.
- Nincs – feleltem neki, és lassan ajkai felé hajoltam. Azonnal kapcsolt, és egy szenvedélyes, ugyanakkor mély csókkal ajándékozott meg.
- Gyönyörű vagy, annyira szép – suttogta a fülembe, miután zihálva elszakadtam tőle, és végignézett rajtam, tetőtől talpig. Kínosan felnevettem ezen, hiszen most a legkevésbé sem lehettem szép. – És szexi…- folytatta. Újra magához rántott és ajkaimra tapadt. – Meg kívánatos…akarlak – zihálta a számba, amitől ismét bizseregni kezdett, minden egyes porcikám.

Ha akartam volna sem tudok tiltakozni, de mivel nem is akartam, csak átadtam magam, neki. Karjaimat a nyaka köré kulcsolva hajoltam ismét a szája felé, majd Rob egy határozott mozdulattal az ölébe kapott, aminek köszönhetően, testünk ismét eggyé olvadt. Ezúttal ismét kizártam mindent a fejemből, csak Ő és Én voltunk, nem törődve azzal, mi lesz ezután, ami talán hiba volt…