29. fejezet: Tökéletes éjszaka

Nekem egyetlen kérdés kúszott a fejembe: Miért nem érdemlünk ennyit? Csak fél órával később érkezett volna az a valaki… akinek a kilétére a következő másodpercben fény is derült.
- Hahó! Merre vagytok? – kiabálta, majd beljebb jött, és észrevett minket. Mi még mindig lefagyva álltunk a lépcsőn. – Hát itt. Hova készültök? – kérdezte Lizzy, és végigmért minket. Az eddig izgatott arcunkon már csak lemondás tükröződött, ehhez mérten is felet Rob.
- Mi csak… mindegy – sóhajtotta.

- Nos, én azért jöttem, hogy elvigyem Kristent. – Erre mind a kettőnk lélegzete elakadt, és értetlenül bámultunk rá. – Tudod, tegnap este mondtad, hogy alig hoztál ruhát. Elviszlek vásárolni – intézte most már hozzám a szavait.
- Tényleg. De most? – kérdeztem reményvesztetten, Rob pedig szorosabban kapaszkodott a kezembe.
- Persze. Na, menjünk, majd eszünk valamit útközben – intett, de én hezitáltam, amit Ő is látott rajtam. – Ugyan, tiétek az éjszaka – kacsintott. – Pár órácskát már csak kibírtok – mondta. Ki bírtunk volna éppen, de nem ez volt a lényeg. Éppen üres lett volna a ház, felszabadultan lehettünk volna együtt, erre ezt a lehetőséget is elveszik tőlünk. Rob nem szólt semmit, csak elkínzottan rám pillantott.

- Nincs menekvés, ugye? – kérdezte rá a nyilván valóra. Hiszen ha lett volna esély a nővére ellen, már rég lépett volna.
- Nincs – rázta a fejét, és magához húzott.
- Sietünk – ígértem, mire felnevetett, és közölte, hogy az lehetetlen. Nehezen, de elengedtük egymást, és engedve Lizzy kényszerének elindultunk.
Nem mondom, hogy Lizzy nem vezetett jól, de azt sem, hogy nem volt halálfélelmem még beértünk London központjába. A lassan vezetés, nem szerepelt a szótárjában.

Elsőként beültünk egy étterembe, hogy megebédeljünk. Meg is jegyeztem, hogy Clare elég csalódott lesz, hogy nem velük eszünk, de mint kiderült, Lizzy ezt is elrendezte. Értesítette őt, hogy elrabol engem, hogy az Ő szavaival éljek.
Ebéd után következett a halálom. Utáltam vásárolni, és ezt Lizzy elől sem szándékoztam eltitkolni. Kértem, hogy amennyire lehet siessünk, mire közölte, hogy így lesz, de a tökéletes darabokra fogunk törekedni.

- Nekem ez a kedvenc boltom, itt lehet a legjobb nadrágokat kapni – magyarázta, és betértünk egy üzletbe. Igaza volt, csak arról nem szólt, hogy körülbelül másfél emelet csak nadrágokkal van tele. Segített válogatni, amiből kiderült, hogy gatya terén eléggé egyezik az ízlésünk. Végül három farmerrel léptünk ki a boltból.
Ezután pólókat, pulóvereket, és két ruhát is beszereztünk. Az utóbbit nem egészen értettem minek is hozta be a próbafülkébe, de miután felvettem, és meglátta rajtam, ragaszkodott hozzá, hogy megvegyem őket.

- A végére pedig egy kis felüdülés – húzott be egy háromemeletes fehérnemű üzlet ajtaján.
- És itt merre? – fordultam felé, mert már úgy megszoktam, hogy minden boltban oda irányít, ahova érdemes menni.
- Te tudod, milyet szeret rajtad a bátyám – vont vállat, ezzel teljesen rám bízva a dolgot. Megmosolyogtam a nyilván való célzást, és elindultam valamerre.
- Leginkább semmilyet – mondtam, miközben oda léptem egy állványhoz. Erre Ő nevette el magát.
- Fekete… Jó választás – lépett mellém, és Ő is nézegetni kezdte a csipke csodákat. – Ehhez van harisnyatartó is – nyújtott egyet felém, majd még három különböző fekete garnitúrát választottunk. A próbafülke felé akart terelni, de én még korainak tartottam. Mindent be akartam vinni, ami tetszik, és csak aztán próbálni.

- Még akarok más színűt is. Meg fűzőt… - motyogtam zavartan. Úgy voltam vele, ha már egy ekkora fehérnemű boltban vagyok, több olyan darabot is veszek, amit Rob esetleg szívesen látna rajtam.
- Szuper. Örülök, hogy ezt élvezed – mosolygott mindentudóan, és nem akartam tudni, hogy közben milyen gondolatok járhatnak a fejében. A többinél is segített a választásban, és a végén innen is jól felszerelkezve távoztunk. Öt fehérnemű szett, és egy csábító fűző együttes lett a vásárlás eredménye.

- Akkor kész is vagyunk – mosolygott elégedetten, a telepakolt zacskókat szemlélve.
- Szeretnék még venni Robnak egy mobilt, kiborít, hogy nem tudom elérni – mondtam. Lizzy bólintott, és a következő sarok felé húzott, ahol egy telefonos üzlet volt. Nem akartam túl sokat szöszmötölni, egy iphone-t vettem, amilyen volt neki, mert tudtam, hogy ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Míg Lizzy nézegette a többi telefont, mondván, hogy Ő is újat akar, én átmentem a már előzőleg kiszemelt üzletbe, ahol Robnak csináltatok egy meglepetést, karácsonyra…

Végre hazafelé tartottunk, már hét óra is elmúlt, mikor Lizzy kirakott a ház előtt. Kicsit furcsálltam, hogy nem parkolt le, és várta, hogy én kiszálljak.
- Te nem jössz? – kérdeztem meglepetten.
- Nem, én a barátomnál alszom. Tegnap kicsit összevesztünk, és most valami óriási békítésre készül. Pasik – forgatta a szemét.
- Akkor jó szórakozást – mosolyogtam, és kiszálltam a kocsiból.
- Nektek is – szólt utánam. Hát, nekünk tuti nem lesz olyan önfeledt – gondoltam elkeseredetten, hiszen a szülők is itthon tartózkodnak.

Hulla fáradtan léptem be az ajtón, és meglepett ami ott várt. Néma csend volt. Az első gondolatom az volt, hogy Rob szülei biztos lefeküdtek, de aztán eszembe jutott, hogy fél nyolckor csak nem.
- Megjöttem – szóltam félénken, hogy mégse ijesszek meg senkit.
- A konyhában vagyok – jött a felelet Robtól. Lepakoltam a csomagokat az akasztó alá, levettem a cipőm és a kabátom, aztán elindultam a konyha felé.

Ekkor jött a követező meglepetés. Rob éppen egy tálat helyezett az asztalra, ami önmagában még nem is lett volna annyira különös, csakhogy az asztal, és a helység se éppen a megszokott módon nézett ki. A konyhapulton pár mécses égett, ahogy az asztalon is, ami meg volt terítve két személyre. A szavam is elállt, ahogy felfogtam, mi is ez. Rob mosolyogva felém fordult, ahogy beljebb léptem, és kitárta a karjait.
- Meglepetés – mondta, én pedig még mindig kissé hitetlenül lépdeltem beljebb.
- Nekem? – kérdeztem álmélkodva, ahogy felé haladtam, míg végül a karjaiba nem zárt.

- Mégis kinek?! – nevetett, és megpuszilta a fejem búbját. Én a magam részéről, egyenlőre beértem azzal, hogy az arcom a mellkasába temetem, és mint egy drogos, szívom magamba az illatát.
- Csodaszép. Köszönöm – szakadtam el a szaglászástól, hogy jobban végignézzem az asztalt. – És te… te főztél? – akadt meg a szemem a tálon is, amit az imént helyezett oda.
- Igen. Vagyis félig. A szószt a tésztára anya csinálta, de a többit én – közölte büszkén.
- Szóval főztél tésztát – nevettem el magam.

- Az egyetlen, amire képes vagyok – mosolygott Ő is. – Éhes vagy? – kérdezte, mire bólintottam. – Akkor gyere – engedett ki az öleléséből.
- Csak előbb még… - rántottam vissza magamhoz, és a nyakába csimpaszkodva, csókért nyújtóztam felé. Eleget tett a késéremnek, és hagyott nekem néhány percet, hogy elsőként belőle lakmározzam. Aztán kicsit eltolt magától, amit fintorogva fogadtam, de végül jól viselkedtem, és leültem a megterített asztalhoz.

- Milyen volt a vásárlás? – érdeklődött, miután mindkettőnknek szedett a tésztából. Fintorogva belekezdtem, elmeséltem neki mindent, töviről hegyire. Ő jól szórakozott azon, hogy mennyire utálattal beszélek a vásárlásról.
- Ízlett? – kérdezte, miközben elkezdte leszedni az asztalt. Segíteni akartam, de megtiltotta, mondván, hogy a mosogatógépet egyedül is be tudja pakolni.
- Nagyon – feleltem, miközben azt néztem, hogy Ő dolgozik. Így unalmas volt, egészen addig, míg fel nem fedeztem, hogy mennyire jó is ez a mosogatógép pakolás, ugyanis mikor lehajolt, tökéletes rálátásom volt a fenekére. Elég hamar végzett, majd visszaült a helyére, és csak nézett engem.

- A szüleidnek nem kéne adni? – jutott eszembe, meg az is, hogy hol is vannak? Lehet, hogy Rob felküldte Őket a szobájukba, hogy kettesben fogyasszuk a vacsorát…
- Szerintem tökéletesen elégedettek azzal a vacsorával, amit a szobaszerviz visz nekik – mondta mosolyogva.
- Tessék? – néztem rá értetlenül.
- A ma éjszakát egy ötcsillagos hotelben töltik, hogy mi kettesben lehessünk. Egyfajta elő karácsonyi ajándéknak kapták – vigyorgott. Lassan felfogtam, hogy ez mit is jelent… ránk nézve. Miénk a ház, egy egész éjszakára, csak kettőnké.

- Oh, Rob – sóhajtottam felpattanva az asztaltól, és az ölébe ültem. – Csodálatos – nyögtem a csókok között, amiket hol a nyakára, hol a szájára nyomtam. Nem maradt viszonzás nélkül, Rob is ott csókolgatott ahol éppen ért, míg végül egy hosszú, édes csókba nem feledkeztünk. Egyik kezével a pólómat kezdte sebesen feltűrni, míg a másik az asztalon matatott valamit. Egészen addig nem tudtam mit, míg egy határozott mozdulattal fel nem állt, és az asztalra nem rakott engem. Már ennyi után is érezhetően szúk volt a nadrágja, amit ebben a pozícióban tökéletesen érzékelhettem a lábaim között.

- Ne itt – suttogtam az ajkaiba.
- Itt és most akarlak – nyögte, és egyre feljebb tűre a pólóm, míg a kezével el nem érte a mellem.
- Én is, de… - befejezni már nem volt időm, mert ugyan olyan gyorsan, ahogy az előbb felrakott, most le is szedett onnan, egy hatalmas sóhaj kíséretében. A lábaimmal szorosan öleltem, miközben villámtempóban száguldott velem felfelé a lépcsőn. Közben végig éhesen faltuk egymás ajkait, azt gondoltam csak találomra halad valamerre. Aztán végre csukódott mögöttünk az ajtó, az én hátam meg a falnak csapódott. Lihegve váltunk szét egy pillanatra, Rob ellenőrizte, hogy egyben vagyok-e még, majd a két lábamra állítva ismét ostromolni kezdte az ajkaim, majd egyre lejjebb haladt.

A nyakam puszilgatása közben megszabadított a zavaró felsőmtől, és én is végre lehámoztam róla az inget, és ajkaimmal bejártam a felsőtestét. Nem voltunk éppen türelmesek, a ruhák csak úgy repültek szanaszét, a bőrünk izzott egymás érintéseitől, a csókok egyre vadabbak voltak, és néha harapásokba mentek át. Mégis tökéletesnek éreztem minden egyes pillanatot.

Nemsokára tejesen meztelenül álltunk egymás ölelésében, lihegve, zihálva, és csak bámultuk a másikat. Mosolyogva végigsimítottam Rob borostás arcán, aztán a hajába túrtam a kezemmel, és egy csókra húztam magamhoz. Ez most nem volt vad, inkább érzékien játszottak a nyelveink egymással, lassan és szerelmesen. Pillanatokkal később Rob, már a mellkasom csókolgatta, majd a melleim. Óvatosan vette a szájába először az egyiket, és nyelvével körkörösen kényeztette a mellbimbómat. Közben végig a szemembe nézett, nyilván az extázist figyelte, ami az arcomra kiült. Aztán lejjebb merészkedett, végigcsókolva a hasam.

Végül mégsem ott kötött ki, ahol számítottam rá. Helyette az egyik lábam felhúzta, és végigcsókolta a combom belső felét, a nyelve szinte sistergett tüzelő bőrömön. Végül a vállára helyezte a lábam, és a nyelve besiklott a legjobban lüktető helyre. A kezei a fenekemre markoltak, és közelebb rántott a szájához. Felnyögtem, ahogy végigsimított rajtam, majd egy pillanatra belém is fúrta a nyelvét. Tényleg csak egy pillanatra, ugyanis a következő másodpercben ismét előttem állt. Értetlenül kapkodtam a levegőt, hiszen éppen hogy csak ízelítőt kaphattam a paradicsomból. Már éppen azon voltam, hogy szégyenszemre könyörögni kezdek, hogy ugyan guggoljon vissza elém, és folytassa, amit elkezdett a lábaim között, de a következő tette meggyőzött róla, hogy más tervei vannak.

Végigsimított a karomon, és összekulcsolta a kezeinket, hogy az ágyhoz vezessen. Engedelmesen végigfeküdtem rajta, Ő pedig fölém helyezkedett. Megcirógatta a combjaim, és a térdeimnél fogva széttárta őket, hogy teljesen közéjük tudjon feküdni. Még gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt, ahogy duzzadó vágya pont oda meredt, ahol a legjobban vágytam rá. Valójában nem bántam, ha nem kínozzuk egymást tovább, hiszen az egyetlen dolog, amire most ténylegesen vágytam, az az volt, hogy végre érezzem, magamban.
Mosolyogva végigsimított az arcomon, majd egy csókért hajolt az ajkaimra, aztán a szemembe nézett, és közben lassan belém csúszott.

- Oh te jó éhg… - nyögtem, vagy sikítottam, ezt nem tudtam eldönteni, miközben végigkarmoltam a hátát. Rob is elnyomott egy morgást, miközben a szemkontaktus egy pillanatra sem szakítottuk meg. Mosolyogva mozdított a csípőjén egyet, mire az előzőhöz hasonlót produkáltam. Aztán még egy picit, míg végül elkezdett rendesen mozogni. Többször szinte teljesen kicsúszott belőlem, majd tövig belém temetkezett. Mindezt lassan, nagyon lassan. Az összes együttlétünk tökéletes volt, de talán ennyire még sosem szólt számunkra a dolog a szerelemről. Minden mozdulatától szó szerint kirázott a hideg, néha csak tátogtam, mint egy hal, hang sem jött ki a torkomon. A karjaival a fejem mellett támaszkodott, az arcom, és a hajam simogatta, aztán az egyik kezét a mellemre szorította. Miközben masszírozta, egyre gyorsabban kezdett mozogni.

- Kris… ez túl jó…már nem bírom sokáig – nyögte. Ez nem lepett meg, én magam is így voltam ezzel. Ennyi külön töltött idő után az lett volna a furcsa, ha ennél tovább bírjuk.
- Nem…nem bahj. Én sem – feleltem zihálva, és felvettem a ritmust. A körmeim egyre mélyebben vájtam a bőrébe, ahogy közeledtem a cél felé.
- Robh – sikítottam, ahogy a remegés átvette a testemben az uralmat, minden kis rejtett izmom összehúzódott, ezzel Robra is kimérve a végső ütést. Ő is az én nevem morogta abban a pillanatban, és végig a szembe nézett. Élvezettel figyelte az arcom, és én is ezt tettem, miközben még mindig piciket mozgott bennem, hogy ameddig csak tudjuk, húzzuk a pillanatot.

Percekkel később már mellette feküdtem az ágyon, a hasamon, pihegve, még mindig a történtek hatása alatt. Ő is ábrándozva nyúlt el a franciaágyon, egyik kezével lustán a hátam cirógatva. A tökéletes pillanatok visszaidézése véget becsuktam a szeme, és ábrándozni kezdtem.
- Kristen? – suttogta, és a keze is megállt a hátamon.
- Hmm? – nyitottam ki a szemem mosolyogva, és minden figyelmem ráfordítottam.
- Szeretlek – búgta selymes hangján, a legszebb szót, ami csak elhagyhatta azt a tökéletes szájat.
- Én is szeretlek – feleltem, és a mellkasára húzódtam, hogy egy csókkal is a tudtára adjam, hogy Ő mindennél fontosabb.

Még mindig kissé nyirkos hajam, ami az arcomba tapadt, a hátam mögé söpörte, hogy semmi ne állhasson az ajkaink útjába. Nyelvünk tökéletes táncát járta, én pedig még jobban hozzá préseltem magam, szinte belé akartam bújni. Ő is segítette azzal, hogy az egyik lábam áthúzta a csípőjén, így oldalról végre teljesen neki simultam. Nem csak az volt egyértelmű, hogy mennyire szeret, hanem egy másik dolog is feltűnt, ezért mosolyogva húztam hátrébb a fejem, és kissé lejjebb merészkedett a tekintetem, na meg az eddig mellkasát simogató kezem is.
- Helló, újra – húztam végig a kezem kis Robon, aki idő közben újra akcióba lendült volna. Az ajkai elnyíltak, hogy egy kósza sóhajt kiengedjen közülük, a szemei pedig lecsukódtak. Annyira szép volt, túl tökéletes.

- Ez jó… – hümmögte, ahogy a kezem továbbra is izgatta.
- Élvezed? – húztam végig a nyelvem a nyakán, hogy a fülébe suttogjak. Erre nyögött valami igennek hangzót. A következő tettem jobban fogja – gondoltam magamban, és az ajkaimmal elindultam egyre lejjebb, végighaladva a mellkasán. Ő viszont a szándékaimmal ellentétesen cselekedett, és még mielőtt elértem volna a végcélt, maga fölé rántott.
- Hé, te kis türelmetlen – méltatlankodtam, persze csak viccből. – A legjobb részt kihagyod?!
- Nem. A legjobb rész most jön – közölte, mialatt megragadta a csípőm, és egy határozott mozdulattal magára emelte.

Mind a ketten felnyögtünk, és ahogy a kellemes, bizsergető érzés átjárta a testem, mozogni kezdtem rajta. Lassan emelkedtem fel és le, amivel láttam, hogy a végletekig kínzom az alattam nyögő Robot. De én csak vigyorogva – közben persze szintén nyögve -, kényelmesen ringattam a csípőm. Robnál az verte ki a biztosítékot, mikor a kezeimet a mellemre vezettem, és a szemébe nézve, kéjesen felnyögve megmarkoltam őket. Egy pillanattal később a kezeim már nem voltak ott, ellenben az Ő ajakaival. Így, hogy felült nekem is egyszerűbb dolgom volt, mert a vállába kapaszkodva könnyebben nyomtam fel magam, és mivel már sem őt, sem magamat nem akartam kínozni, gyorsabb ritmusra váltottam. Innen már nem is volt megállás, míg megint mind a ketten kihevülten nem feküdtünk egymás karjaiban.
Egy biztos, elég intenzív ünnepeknek nézünk elébe…